Szöveg Szilágyi Lászó Fotó ifj. Döme László
Nemrég közöltük portálunkon angol kollégáink riportját, amelyben bemutatták azt a „különc” török fiatalembert, Ferhat Utfarakot, aki futballrajongóként nem szupersztárok relikviáit gyűjti, hanem Aaron Lennon mezeit, aki a Tottenhamnél töltött szebb napjai után immár a Burnley labdarúgója.
A cikk apropóján keresett meg minket a szalántai Vanyúr Arnold, aki szintén nem Lionel Messi, Cristiano Ronaldo vagy Mohamed Szalah rajongója, hanem évek óta a horvát válogatott mezeit gyűjti. És nem is az idei világbajnokság után lett a horvát futball híve.
„Édesapám magyar, édesanyám horvát származású – mondja a 37 éves férfi, akit levele után kerestünk fel. – Nálunk Szalántán a lakosság negyven százaléka horvát, én is horvátnak vallom magam, és rajongok a futballjukért, gyerekkorom óta. Rendszeresen járok a válogatott mérkőzéseire, kint voltam az oroszországi vébén is, a Nigéria, az Argentína és a Franciaország elleni mérkőzéseket tekintettem meg, tehát ott voltam a moszkvai döntőn is.”
Négy éve él gyűjtőszenvedélyének. De vajon honnan jött ez a késztetése 33 esztendősen? „Mindig arra vágytam, hogy legyen csak egyetlen olyan mezem, amelyet egy játékos viselt valamelyik mérkőzésen – említi Arnold, aki amellett, hogy horvátnak vallja magát, természetesen tökéletesen beszél magyarul is. – Amikor pedig megszereztem az elsőt, Ivica Olic válogatott mezét az e-Bayen, máris a következőre vágytam. Felfedeztem, milyen jó lehetőségeket kínálnak az internetes oldalak, ahol sokan szívesen pénzzé teszik az ilyen kincseiket. Én azonban csak olyan mezeket vásárolok, cserélek, amelyekben adott mérkőzésen játszottak, vagy tartalékdresszként be voltak készítve az öltözőbe. Bolti, úgynevezett fanshop-cuccokat nem gyűjtök, azoknak számomra nincs értéke. Gyűjteményem jelenleg több mint százdarabos, és megközelítőleg húszezer eurót (csaknem hat és fél millió forint – a szerk.) költöttem rájuk. A horvát válogatott játékosok klubmezeit is gyűjtöm, van juventusos Mandzukic-, milanos Kalinic-, fiorentinás Badelj- vagy éppen realos Kovacic-mezem is. Büszke vagyok arra, hogy a világbajnoki selejtezősorozat összes horvát meccséről, beleértve a pótselejtezőket is, van legalább egy dresszem.”
Kérdés persze, hogy miként lehet ezt elérni, hiszen hasonló hőstett még azoktól is szép lenne, akik egyébként bejáratosak a csapathoz. „Szétágazó kapcsolati hálót kellett kiépítenem – magyarázza Arnold. – Vannak barátaim, akiknek vannak barátai a válogatottnál, és néhány csapatnál a szertárossal lettem jóban. Mario Mandzukic például az idei vébén az argentinok ellen viselt mezét barátjának, az 1998-as kerettag kapusnak, Marjan Mrmicnek ajándékozta, aki most a Besiktas kapusedzője. Na, ezt a mezt tőle szereztem meg.”
A Juventus csatára egyébként is nagy lieblingje Arnoldnak. „Ő a kedvenc játékosom, tőle már huszonöt mezem van. Mindegyik nagyon értékes számomra, de a legnagyobb szívfájdalommal a 2013-ban Gibraltár ellen játszott meccsen viselt mezétől válnék meg – azon ugyanis az aláírása is ott van, több másik játékosé mellett.”
Mint említettük, Vanyúr Arnold nem divatdrukker, de azért a gyűjteménye befektetésnek sem volna rossz, ha éppen pénzzé akarná tenni. A horvát sztárok viselt mezei neki már most is kincset érnek – de ne legyen kétségünk, évtizedek múltán egy vagyont fognak.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi lapszámában.)
