A LEGJOBB: Goram, Stevens, Butcher, Gough, Numan, Laudrup, Souness, Gascoigne, Cooper, Hateley, McCoist.
A LEGROSSZABB: Simonsen, Argyriou, Cribari, Mohszni, Vanoli, Rothen, Black, Bernard, K. Hutton, Jeffers, Kyle.
A LEGJOBB: Látta már valaki az Istent? Nos, én igen, úgy hívják, Brian Laudrup. Nem annyira futballista, mint inkább élő költemény. Úgy cikázott a védők közt a sáros talajon, hogy szeretett fején egy tincs sem mozdult meg.
A LEGROSSZABB: Frannie Jeffers. Tízmillió fontba került, úgyhogy biztos nagyon jó, nem? Nem. Huszonegy meccsen labdához sem ért. Tuti, hogy George Weah unokatestvére.
A LEGJOBB: A Helikopter Vasárnap, 2005 májusa. Nacho Novo UEFA-kupa-tizenegyese is versenyben van, de nagyon ritkán lesz ennyire hamar kétségbeesésből eksztázis és bajnoki cím, így marad ez.
A LEGROSSZABB: Vereségünk a Ramsdens-kupában a Raith ellen Ally McCoist irányítása idején. Csak annyit éreztem, hogy ez meg sem történhetett.
A LEGJOBB: A Rangers hat egyes győzelme a Dunfermline ellen 2003 májusában. Nemcsak mert ezen dőlt el a bajnoki cím, de mégis, hány gólt szereztünk már? Chris Sutton sosem tette túl magát rajta. És ez jó.
A LEGROSSZABB: Több is van abból az időből, amikor alacsonyabb osztályban játszottunk. Talán a legfájdalmasabb a Hibernian elleni null négy. Lehetett volna a duplája is.
A LEGJOBB: 1992–93. Triplázás, McCoist és Hateley minden hetvenedik percben betalált, és ez volt az első BL-idényünk is, megvertük az angol bajnok Leedset. Ez volt a legizgalmasabb, ami valaha is történt velem.
A LEGROSSZABB: 2011–12. Amikor nyilvánvalóvá vált a rossz klubvezetőség és az ebből következő csőd, képtelenség volt a labdarúgásra koncentrálni.
A LEGJOBB: Paul Gascoigne. Nagyon szerettük. Ha Laudrup opera lenne, akkor Gascoigne a Ramones. Briliáns, izgalmas, vad. Öröm volt nézni.
A LEGROSSZABB: Egil Östenstad. A Premier League norvég sikerembere olyan volt nálunk, mint egy részeg favágó. Hősiesen reménytelen.
A LEGJOBB: Nacho Novo. Nem a legtehetségesebb, de ez a tehetséges spanyol futballista mindenét beleadta a játékba, és nagyon szerette az emelkedett pillanatokat. Szerzett Old Firm-gólokat, kupagyőzelmet érőket is, és azt a bizonyos tizenegyest a Fiorentina ellen, amellyel az UEFA-kupa döntőjébe kerültünk.
A LEGROSSZABB: Filip Sebo. Gyengén muzsikált az Ibroxon, de legalább a közönség látta, hogy mindent belead.
A LEGJOBB: Walter Smith. Minden Rangers-drukker ideális apukája. Morc, hajlíthatatlan, tekintélyelvű, sikeres, inspiráló.
A LEGROSSZABB: Pedro Caixinha. Ez meg mégis mi a f…sz volt?! A portugál senki egy jó PowerPoint-előadás után kapta meg a munkát, majd bebizonyította, hogy tilos bárkit is munkába állítani, akit előtte nem ellenőriztünk a Google-on.
A LEGJOBB: „Vetődik balra, vetődik jobbra, éjjelente tíz nőt is dugna.” Ezzel tisztelegtek szexuálisan falánk kapusunk, Allan McGregor előtt.
A LEGROSSZABB: „Vetődik balra, vetődik jobbra, éjjelente otthon az asszonya várja.” Ezzel cikizték monogám kapusunkat, Neil Alexandert.
A LEGJOBB: Terry Hurlock. Róla mindig tudtuk, hogy nem érdemes összerúgni vele a port. Kőkemény fickó volt.
A LEGROSSZABB: Ian Black. Sunyi, alacsony bohóc. Gyakran mondja a szólás: „Nagyon szeretnéd, ha csapattársak lennétek”. Azok voltunk, mégis: ki sem álhattam.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
