Mi kellett ahhoz, hogy Novák Dezsőből „Nemere” legyen?

Szöveg Vörös Csaba Fotó FFT, Fortepan/Magyar Rendőr, Fortepan/Magyar Hírek folyóirat, Fortepan/UVATERV, Magyar Fotóarchívum, jochapress.hu

Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is. A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozatunk legújabb részében arról ír: a magyar sportvilág kétségtelenül beleremegett, amikor Novák Dezsőről, a kétszeres olimpiai bajnok, világ válogatott FTC-játékosról kiderült az ügynökmúltja. A „Nemere” fedőnéven jelentő futball-legenda beszervezésének okairól eddig nem sokat lehetett tudni, pedig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhetőek az erről szóló dokumentumok. Szakértőnk elsőként kutatta a hátteret, hogy kiderüljön, hogyan került ebbe a helyzetbe az FTC örökös bajnoka.

A történet középpontjában egy titokzatos levél áll, amelynek melléklete szerint valaki különböző értékű devizákat parkoltatott Bécsben. A vizsgálat során megállapították, hogy a pénz tulajdonosa autóvásárlás céljából hagyta a devizát az osztrák fővárosban. A levél tartalma miatt 1967. szeptember 20-án megindították a nyomozást, és a célkeresztbe Novák Dezső került. Nem maradt sokáig titokban a vizsgálat, hiszen néhány nappal később már a Ferencváros vezetőségében működő „Kőműves” fedőnevű informátor jelentette, hogy Ördögh László veje megsúgta, „rövidesen nem lesz Novákotok, mert olyan eljárás folyik ellene, amiért lehet, hogy börtönbe kerül. Amikor többen is megkérdezték, hogy honnan tudja, akkor közölte, hogy a veje a BM-nél dolgozik.” Hogy miről lehetett szó, azt már Lakat Károly edző fejtegette. Úgy tudta, Novák „telefonon bonyolít le olyan ügyeket, amelyeket nem lenne helyes, hogy más is tudjon. Pl. a Juhásszal együtt próbáltak Bécsbe telefonálni az autója végett.”1 Ha valakit a ’60-as években deviza-bűncselekménnyel vádoltak meg, akkor illett azt komolyan venni. Elrettentő példaként ott volt a kor híres operaénekesének, Járay Józsefnek az esete, akit „deviza-bűncselekmények elkövetéséért 1964. december közepén elsőfokon 4,5 év börtönbüntetésre, valamint húszezer forint vagyonelkobzásra ítéltek”.2 Mivel abban az időben több labdarúgónak volt devizaügye, mint ahánynak nem, sejthető, hogy a sportelhárítás eleve azzal a céllal fújta föl Novák ügyét, hogy rajta keresztül beépítsen valakit a Ferencváros játékosai közé.

Több mint ötven évvel az események után már tudható, mi lett Novák Dezső sorsa, ezért könnyen felismerhetőek a róla szóló dokumentumok csúsztatásai. Mivel a Nyugatról érkező leveleket rendszeresen felnyitotta és ellenőrizte a hatóság, nem meglepő, hogy a jegyzőkönyv szerint a Novák részére Ausztriából megküldött levél „a postai kezelés során megsérült”, és ilyen állapotban nem akarták neki kézbesíteni, ezért „átborítékolása vált szükségessé”. Az átborítékolás közben kitudódott a levél tartalma, s a Budapest 62. számú Postahivatal az illetékes szerveknek megküldte azt. A Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályának a figyelmét az üzenethez csatolt melléklet keltette fel, „melyből megállapítható, hogy az a levél mellékleteként csatolt elszámolással kapcsolatos”. Az elszámolás bizonyos nyugati devizákat tartalmazott, amelyek „Novák Dezső címzett külföldi fizetőeszközökkel kapcsolatos” ügyleteit takarta. Megjegyzi az indokolás még, hogy mindezek „devizabűntettre utalnak”. A devizával való visszaélést ellenőrizni kellett; ehhez állásfoglalást kértek a Magyar Nemzeti Banktól, hogy van-e tudomása a tárgyalt összegekről. Jelen esetben ezekről az „ügyletekről a Magyar Nemzeti Banknak nincs tudomása”. Így nem maradt más hátra, mint a vizsgálat megindítása. „A fentiek alapján a levél és melléklete az elkövetett bűncselekmény tárgyi bizonyítéka, a levél és mellékletének lefoglalása tehát törvényes.”3

A BM Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Osztálya jogi erőre emelte az ügyet, és „megküldte Novák Dezső […] feladó nélküli levelét”. A vád szerint a Ferencváros játékosa egy bizonyos Karl Röck osztrák állampolgárnál hagyott megőrzésre devizát, amelyről pontos leírást tartalmazott a levél melléklete. „Letétbe helyezett 506 USA dollárt, egy 100 dolláros csekket, 20 kanadai dollárt, 10 angol fontot, 1300 nyugat-német márkát és 100 svájci frankot.” A felsorolt pénzösszegből Novák autót szeretett volna vásárolni, ezért „Karl Röck a nála letétbe helyezett összegeket 1967. április 7-én átadta egy Ballas Hans nevezetű személynek”.4 Az ügy felderítésére a BRFK Politikai Osztály Vizsgálati Alosztályának nyomozóit kérték fel, akik a nyomozás során a következőket állapították meg. „Novák Dezső külföldi utazásai során 1962-től folyamatosan különböző összegekben és valutanemekben valutát helyezett letétbe Ausztriába azzal a céllal, hogy azon gépkocsit vásároljon. A Magyar Nemzeti Bank felé bejelentési kötelezettségének nem tett eleget.”

A már sokat emlegetett levelet teljes egészében tartalmazza a Novák Dezsőről szóló vizsgálati dosszié. A németről fordított írást Karl Röck 1967. szeptember 7-én keltezte.

„Kedves Dezső és család! Régóta nem hallottunk egymásról semmit és csak tegnap délután Klagenfurtban a magyar B-Karintia futballmérkőzés után értesültem ennek okáról. Nevezetesen az újságban olvastam, hogy Magyarország csapatával néhány Ferencváros játékos is játszott. Te sajnos nem voltál köztük. A játéknál azonban jobban érdekelt engem, hogy felőled halljak valamit. Hogy vagy te, és a családod, és mi van az autóval? Egészen meglepetten hallottam azonban, amikor az egyik haverod mondta, hogy neked még nincs autód, mert a pénzzel valami még nem volt rendben. Kedves Dezső! Amint te nekem annak idején írtad, hogy egy barátod jönni fog a pénz átvétele céljából, a pénz akkor a bankban volt deponálva. 1967. április 7-én eljött Ballas Hans barátod, de én akkor nem voltam otthon, mert a katonáknál voltam. Másnap felvettem a pénzt és amikor a barátod április 10-én, tehát három nappal később visszajött, feleségem nyugtával a pénzt neki átadta. Az eredetit magával vitte a férfi, hogy azt neked bemutassa, de a másolatot mi tartottuk magunknál, most azonban ehhez a levélhez csatolom. Balázs úr akkor azt mondta a feleségemnek, hogy neki a pénzre nagyon sürgősen szüksége van, mert részedre a kocsit már megvették és a pénz kifizetésével csak át kell venni a kocsit. Ő már a hét végén, tehát április 15-16-án el akarta neked vinni a kocsit Magyarországra. Balázs úr biztosított bennünket, hogy hamarosan ismét fogunk róla hallani és hogy ő az őszi szabadságát a gyermekeivel itt a közelünkben akarja eltölteni. Ruha és fehérnemű kereskedőnek adta ki magát, aki csak nagyban dolgozik és minden hónapban egyszer Budapestre megy, és hogy a felesége is gyakran hosszú időt tölt Budapesten. Érdekes módon azonban többet nem hallottunk róla, noha kétszer írtunk már neki Németországba, postán azonban semmiféle válasz nem jött. Most természetesen nagyon nyugtalan vagyok, miután tegnap a te klubtársad elmondta, hogy neked még egyáltalán nincsen autód, mert a pénzzel nem volt valami rendben, noha Balázs úrnak én a legpontosabban a pénzt kifizettem. Hogy te magad is meggyőződhess ezekről, mellékelem részedre az én egyetlen bizonyítékomat, amely erről a rendelkezésemre állt, amelyben az átvétel elismerését magától Balázs úrtól meg fogod találni. Az eredetit magával vitte. Miután ebben az ügyben nem ismerem ki magam, kérlek téged, hogy a lehető legsürgősebben közöld velem, hogy áll az ügy. Holnap lehetőségem lesz arra, hogy ezt a levelet egy ismerőssel Magyarországra küldjem. Abban a reményben, hogy hamarosan postát kapok tőled, várom leveled. Családom és én, téged és szeretteidet szívből üdvözlünk.”6

A BM értékelése világossá tette, hogy Novák Dezső az ügyben bűnös, és ezzel a prekoncepcióval hívták be kihallgatásra. Ezeknek a helyzeteknek a lényege abban állt, hogy a vádlott maga keressen kiutat a szorult helyzetéből. Az erről készült jegyzőkönyv először a hátvéd családi hátterét vizsgálta, amelynek később az ügy elbírálásánál nagy jelentősége lett. „Ják községben születtem 1939-ben. Apám foglalkozása a felszabadulás előtt cseléd volt különböző uradalmakban, felszabadulás után Nagykölked községben volt TSZ-tag, 1963-ban meghalt. Édesanyám jelenleg TSZ-nyugdíjas. Hatan vagyunk testvérek.” Személyes körülményeiről a következőket mondta. „Iskolai végzettségem technikumi érettségi, amit 1967-ben szereztem vendéglátóipari vonalon. Katona nem voltam. […] 1961 óta a Ferencváros labdarúgó csapatában játszom.” Ezek után a rendőrök rátértek a nyomozati anyagra. Arra voltak kíváncsiak, Novák elismeri-e azokat a bizonyítékokat, amelyek már a kihallgatók kezében voltak. „Ausztriában, egy bizonyos Karl Röck nevű embernél van letétbe helyezve bizonyos összegű valutám, amit külföldi útjaim alkalmával az ott kapott zsebpénzemből raktam össze folyamatosan.” Érdeklődtek még az összeg nagyságáról is.

„Emlékezetem szerint összesen kb. 800 dollár körüli pénzem van az illetőnél különböző országok valutájában. A pontos részletezést nem ismerem.” Ekkor bekeményítettek, és Novák fejére olvasták a lefoglalt levél tartalmát. „Elismeri-e, hogy az átadás-átvételi bizonylaton szereplő tételeket, különböző összegű valutákat ön helyezte letétbe egy későbbi gépkocsi vásárlás céljából Karl Röck osztrák állampolgárnál?” A kérdés magában foglalta a választ is, így nem maradt más hátra, mint hogy felszólítsák a hátvédet a vallomástételre. „Karl Röck osztrák állampolgárt még Szombathelyen ismertem meg. Emlékezetem szerint 1959-ben.” Novák ekkor még a Szombathelyi Haladás játékosa volt, és egy Vas megyei válogatott–Burgenland meccsen került először kapcsolatba Karl Röckkel, aki mint szurkoló volt jelen. „A mérkőzés utáni banketten ugyancsak jelen volt, ahol megismerkedtünk. Ezt követően Karl Röck többször járt Magyarországon és vele több alkalommal találkoztam.” A kihallgatókat érdekelte Karl Röck személye is, hiszen akkoriban minden nyugati állampolgár kémgyanús elem volt.

„Amikor megismertem, tudomásom szerint Hellingenburgban lakott és pék volt a foglalkozása, önálló péküzeme volt. Becslésem szerint kb. 45 éves lehet. Családos ember.” Az sem maradhatott szó nélkül, hogy milyen gyakran látták egymást, és mikor találkoztak utoljára. „Legutóbb 1967 szeptemberében hallottam róla, amikor a magyar labdarúgó B válogatottnak tagjaként egyesületünktől több játékos is Ausztriában járt, pontosabban Klagenfurtban játszottak. Ott a csapat tagjaival beszélt. Katona Sándor játékostársam mondta nekem, hogy beszélt Klagenfurtban Karl Röck-kel, aki felőlem érdeklődött. Ez alkalommal Karl Röck katonaruhában volt.” Novák arra is kitért, hogy évente egy-két alkalommal felkeresi őt Röck Budapesten a lakásán, ahol a felesége segít tolmácsolni, mivel ő nem beszél németül. Miután mindezt tisztázták, rákanyarodtak Ballas Hansra. Ő valójában egy magyar származású szélhámos volt, „Balázs János, aki a pénzemet korábban elsikkasztotta.”7 A kihallgatás során Novák arra világított rá, hogy az ügy kirobbanásakor friss volt a kapcsolatuk Balázzsal, mivel 1967 tavaszán egy frankfurti vendégjáték alkalmával ismerkedtek össze. Úgy emlékezett, a titokzatos személy azzal kereste fel a csapatot, „hogy különböző dolgokat kínált eladásra”. Így került szóba Novák kinti devizája is. „Én nem hatalmaztam fel Ballas Hanst arra, hogy a gépkocsim ügyét, a kinn lévő valutáim igénybevételével intézze el.” Állítólag Novák valamikor elárulta neki, hol lakik Karl Röck, és az erőszakos jóakaró önállósította magát.

„1967 tavaszán, talán áprilisban Nyugat-Berlinben játszottunk. Ott a szállodában felhívott és közölte, hogy nála van a pénzem és a gépkocsi vásárlást el fogja intézni. Opel Kadett gépkocsi vásárlásában állapodtunk meg.”8 Végül az üzletből nem lett semmi, ami egy későbbi tartótiszti jelentésből derül ki. „Pénzét ezidáig nem kapta meg. Balázs ki van tiltva az országból.” Azonban később különös fordulat történt, és mégiscsak sikerült Novák Dezsőt kártalanítani. Novák ugyanis Balázs volt feleségével „kapcsolatot létesített, aki elmondotta, hogy volt férje egy kötőgépet hozott be az országba, a vámot kifizette és az egyik rokonánál helyezte el. A volt feleség felajánlotta »Nemerének«, hogy ajándékozási papírt szerez be és a kötőgépet az ő nevére íratja a 40 000 Ft ellenértékeként.”9 Nováknak vallania kellett még arról is, hogy Magyarországon kik tudtak a „külföldön lévő valuta követeléséről és ilyen módon gépkocsi vásárlási szándékáról”. Az olimpiai bajnok játékos cáfolta, hogy bárkinek is tudomása lett volna erről. „Konkrétan senkinek sincs tudomása, legfeljebb több játékostársam sejti, mert tudják tőlem, hogy gépkocsit akartam venni.” De a pénzügyeit titokban kezelte, ezért „arra vonatkozóan, hogy a pénzem külföldön kinél van letétbe helyezve senki nem tud semmit, mert erről nem beszéltem”. Novák a tisztánlátás érdekében még hozzátette: „nem tud arról sem senki, hogy Karl Röck Magyarországra utazásai alkalmával fel szokott keresni a lakásomon”.

Ekkor szóba került a B-válogatott szeptemberi idegenbeli meccse is „amikor a B válogatottal külföldön volt több játékostársam, egyedül Katona Sándor számolt be nekem arról, hogy Klagenfurtban keresett egy ember, aki az iránt érdeklődött, hogy nem jöttem-e velük, helyesebben nem vagyok-e tagja a válogatottnak és van-e már gépkocsim”. A pénzügyekre rákanyarodva Novák Dezső elárulta azt is, mikor kezdte Bécsben gyűjteni a valutáját. Emlékezete szerint már 1962 óta szorgalmasan tett félre az autóvásárlásra, de csak öt év alatt tudott összespórolni annyit, hogy vegyen magának egy Opelt. Arról, hogy az első részlet mennyit tett ki, Novák elmondta: „emlékezetem szerint 50 dollárt”. Az utolsó részletet pedig „1966 őszén adtam, ill. küldtem, ami 300 márka volt. Az összegeket rendszerint postán küldtem el.” Novák Dezső végezetül a vallomását annyival egészítette ki, hogy „ismeretlen előttem a 100 svájci frank, továbbá a 2569 osztrák schillingnek megfelelő csekk, ami 100 USA dollárnak felel meg. Ezekről a tételekről nincs tudomásom, én ilyen összegekkel nem rendelkeztem.”10

Novák Dezső a belügy szemszögéből tökéletes alany volt arra, hogy beszervezzék ügynöknek; az FTC és a válogatott játékosaként kiterjedt kapcsolatrendszere volt itthon és külföldön is. Azt, hogy milyen alkudozások folytak a vizsgálat során, nem tudni, de az biztos, hogy folytak. Nem lehet kérdés, hogy a nyomozók eleve a beszervezés gondolatával szálltak rá Novák Dezsőre. A róla szóló vizsgálati dosszié nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat erre vonatkozó adatokat, de néhány félmondat azért árulkodó. Dr. Tihanyi Sándor rendőr ezredes osztályvezető határozatot közölt, és megállapította a bűncselekményt. „Novák Dezső által elkövetett cselekmény a Btk. 247 § (1) bekezdésébe ütköző, devizagazdálkodást sértő bűntett megállapítására alkalmas.” Nyilvánvalóvá vált tehát a törvénysértés, de ha a rendszer érdekei úgy kívánták, eltekintettek tőle. A BRFK Politikai Osztály III/1. Alosztálya Novák múltjának a „hálózati operatív nyilvántartásban történő ellenőrzését”11 elvégezte, és Kassai László rendőr százados meg kívánta jegyezni, hogy „Novák Dezső daktiloszkópiai nyilvántartásba vételét nem hajtottam végre. Tekintettel nevezett társadalmi helyzetére, körülményeire ez nem látszott célszerűnek, ezért az ujjlenyomat felvételétől eltekintettünk.”12

Nem véletlenül, hiszen két héttel korábban „Nemere” munkadossziéjába már bekerült az első jelentés a „Rózsa” fedőnevű egyesületről, azaz a Ferencvárosról. Amint megtörtént az egyezség vádlott és vádlói között, a vádlottat ki kellett menteni az ellene folyó eljárásból. „Tekintettel azonban nevezett szegényparaszt származására, családi körülményeire, a nyomozás során tanúsított megbánó, őszinte vallomására, úgy határoztam, hogy a büntetőeljárás lefolytatása helyett Novák Dezsőt figyelmeztetésben részesítem.”13 A „Nemere” munkadossziéba 1977. januárig gyűjtötték az adatokat. Mielőtt azonban irattárba helyezték volna a mappát, az információkat kiértékelték. „Kapcsolatunkat 1967 óta foglalkoztatjuk az FTC-nél felmerülő ellenséges cselekmények felderítésében. […] A külföldre utazó sportküldöttségek magatartásáról, nyugati kapcsolatairól, vám és deviza bűncselekményekről tájékoztatta szervünket. Az egyesület belső életéről, a sportolók, de elsősorban a labdarúgók tevékenységéről fekszenek még el informatív jellegű anyagok. Tekintettel arra, hogy az »M« dossziéban többségben operatív szempontból értékes adatok fekszenek el, ezért javaslom, hogy a dossziét 10 éves időtartamra helyezzük el az irattárban.”14 És hogy milyen ügynök volt az egykor világválogatott hátvéd, az Lengyel Boldizsár csoportvezető értékeléséből derül ki. „Véleményem szerint naiv, ügynöki munkához szükséges vagánysággal, leleményességgel nem rendelkezik.”15

Hivatkozások
1 ÁBTL 3.1.2. M-31606 373. Jelentés Novák Dezső ügye, 1967. október 3.
2 Tischler János, Beszélő 2004/0203
3 ÁBTL 3.1.9. V-153951 10. Határozat, 1967. szeptember 19.
4 ÁBTL 3.1.9. V-153951 9. Jelentés, 1967. szeptember 20.
5 ÁBTL 3.1.9. V-153951 6.
6 ÁBTL 3.1.9. V-153951 22-23. Levél, 1967. szeptember 7.
7 ÁBTL 3.1.2. M-37003 116.
8 ÁBTL 3.1.9. V-153951 14-20. Gyanúsított kihallgatásáról jegyzőkönyv, 1967. november 4.
9 ÁBTL 3.1.2. M-37003 157. „Nemere” fn. informátorral tartott találkozásról, 1970. április 20.
10 ÁBTL 3.1.9. V-153951 14-20. Gyanúsított kihallgatásáról jegyzőkönyv, 1967. november 4.
11 ÁBTL 3.1.9. V-153951 26. Feljegyzés, 1967. december 4.
12 ÁBTL 3.1.9. V-153951 27. Feljegyzés, 1967. december 4.
13 ÁBTL 3.1.9. V-153951 14-29. Indokolás, 1967. november 17.
14 ÁBTL 3.1.2. M-37003 211. „Nemere” fn. tmb. „M” dossziéjában elfekvő anyagokról értékelő, 1977. január 13.
15 ÁBTL 3.1.2. M-37003 174. Találkozóról, 1971. február 4.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi lapszámában.)