Az elmúlt két évben a világ legkülönbözőbb pontjairól írtam jegyzetet a FourFourTwo-nak: Mexikóból, Abu Dabiból vagy az oroszországi világbajnokságról. Most Los Angelesből írok. Amikor futballozni kezdtem, nem is gondoltam volna, hogy a játéknak köszönhetően beutazhatom a világot, és csodálatos embereket ismerhetek meg.
Mielőtt profi futballistává váltam, valójában belső építészként dolgoztam. Diplomát szereztem arra az esetre, ha nem jól alakulnának a dolgok. De aztán a futball megváltoztatta az életemet. Egy időszakban a világ legjobb futballistája voltam, ezért sokat utazhattam szerte a világban a klubcsapataimmal és a német válogatottal. Pályára léphettem Dél-Amerikától Ázsiáig, Észak-Európától Dél-Afrikáig.
A legcsodálatosabb stadion, amelyben megfordultam, a Maracana volt, ahol 170 ezer néző előtt léphettünk pályára 1982-ben egy barátságos mérkőzésen. Imádtam játszani a régi Azték Stadionban is, és 1982-ben a Wembleyben is futballozhattam – és nyertünk is! A San Siro pedig szinte a második otthonom, hiszen évekig voltam az Internazionale játékosa, és az 1990-es világbajnokságon, amelyet megnyertünk, szintén pályára léptünk ott. Később edzősködtem Ausztriában, Szerbiában, Magyarországon, Bulgáriában, Izraelben és Brazíliában. És nagyon sokat utaztam televíziós szakkommentátorként, továbbá a Bundesliga, a Német Labdarúgó Szövetség vagy a Bayern München képviseletében.
Ebben a hónapban a Bayern München követeként utaztam a Nemzetközi Bajnokok Kupája-sorozatra. Pár napig voltam Pekingben, aztán jöttem LA-be. Néha felébredek, és hirtelen nem tudom, melyik szállodában vagyok, melyik városban és melyik országban. Reggel van, vagy este? Az utazás tud fárasztó lenni, de azért csinálom, mert élvezem. Ahogy játékosként is így volt. Azt hiszem, többet aludtam szállodákban a csapattársaimmal, mint otthon a feleségemmel és a családommal.
Nagyon sok fontos emberrel találkoztam az elmúlt húsz évben, és nem csak sportolókkal. Amikor New Yorkban játszottam a Metro Starsban, egy étteremben összefutottam Donald Trumppal. A barátnőjével volt ott, köszöntem neki, ő pedig széleset mosolygott. Tavaly kétszer is találkoztam Vlagyimir Putyinnal az oroszországi világbajnokságon. Beszélgettünk a német futballról, és a német válogatott szerepléséről a vébén, ami számomra nem volt túl szívderítő. Én pedig a cselgáncsról faggattam, van egy közös jó barátunk is, a cselgáncsszövetség elnöke (a Budapesten élő Marius Vizer – a ford.).
Igaz, politikáról soha nem beszéltem vele. Az nem az én világom – az én területem a sport. A világbajnokság Oroszországban volt, természetes, hogy kezet fogok a házigazda ország elnökével. Kaptam emiatt kritikákat, de az emberek szeretik felfújni a dolgokat. Nem vagyok politikus. Amikor pedig egy emberrel beszélek, megtisztelem őt.
A sport nagyágyúi közül is sokakkal találkoztam már. Például Michael Jordannel és Usain Bolttal. Szeretem Usaint – vicces fickó. Vacsoráztam már Klicskóval is, és estéket beszélgettem át Boris Beckerrel. Nagy Bayern-rajongó, és néha beült a stúdióba, amikor a Sky Sportsnál dolgoztam. Nagy tisztelettel viseltetünk egymás iránt.
A futball-legendák közül sokszor beszéltem Pelével, és nagyon tisztelem őt. Pelében, Diego Maradonában és bennem van egy közös: mindannyiunkat a Puma szponzorált. A Puma mindhármunknak segített híressé válni. Pelé Franz Beckenbauer jó barátja, amióta együtt játszottak a New York Cosmosban, és tudja, mennyire közel áll hozzám is Franz Császár. Amikor Pelével vagyok, róla beszélünk, amikor Franzcal, akkor Peléről – ők egymással meg talán rólam…
Amióta visszavonultam, nagyon sok mérkőzést megnéztem. A legcsodálatosabb a német válogatott 7-1-es győzelme volt Brazília ellen a 2014-es világbajnokság elődöntőjében. Nagyon élveztem, főleg azért, mert ott voltam! Nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem, egy filmben vagyok. Talán soha nem játszott olyan tökéletesen a német válogatott.„
(Megjelent a brit FourFourTwo magazin 2019. augusztusi számában.)
