Kalap, a legendás fruttiárus kettős élete

Szöveg Vörös Csaba Fotó Farkas József gyűjteményéből, FFT, Kristóf Lajos

Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is.

A FourFourTwo- nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozatunk legújabb részében arról ír: 1945 és 1990 között 200 ezer hálózati személy segítette a politikai rendőrség munkáját. Mindenkiről egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy ügynök volt, és csupán néhány ezer azoknak a száma, akiknek a 6-os kartonja és a munkadossziéja az utókorra maradt. Ilyen a „Zombori” fedőnevű informátor, aki az FTC legendás szurkolója, a lelátók leghangosabb fruttiárusa volt; a rá vonatkozó egykor szigorúan titkos iratok megtalálhatóak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

A szocializmusban fradistának lenni egyenlő volt az ellenállással. Az összetéveszthetetlen külsejű Zöllei János a hétköznapokban kazánfűtőként dolgozott, a hétvégi bajnokikon pedig fruttiárusként harsogta az olyan híressé vált mondókáit, mint „Itt a frutti, a frutti, a töki, a nápolyi, a rágógumi!”. Kalap fradista volt, a szó nemes értelmében, és kiterjedt kapcsolata a lelátói ultrákkal az állampárti belső elhárítás látómezejébe sodorta; megfigyelték a tevékenységét, tanulmányozták a hátterét, mígnem egy nap beszervezték informátornak.

A hatvanas évekre megerősödött a Ferencváros; a klub már jó ideje visszakapta a nevét és a színét, a labdarúgócsapat VVK-t nyert, és Albert Flórián személyében aranylabdással büszkélkedhetett. Nem meglepő, ha a politikai rendőrség igyekezett a lehető legtöbbet megtudni róluk. Ekkorra volt már megbízható ügynökük a vezetőségben („Kőműves” Balázs László), az FTC Baráti Körében („Bakos Miklós” Bauer Miklós) és a futballcsapatban („Nemere” Novák Dezső), ám kellett valaki a B-középből is. „Régen Kalap tevékenyen részt vett a kiabálások megszervezésében. […] Néha-néha, különösen a vidéki mérkőzéseken megjelenik a csoportoknál, egy-kettővel elbeszélget, vagy bedob valami kiabálnivalót, de azután eltűnik.”1 Főleg a fiatalok imádták, akik várták is tőle az újabbnál újabb versikéket, amiket el lehetett skandálni. „A fiatalok között volt megint a Kalap nevű cukorkaárus is, aki szintén együtt kiabált a fiatalokkal és biztatta is őket a kiabálásra.”2 Kalap legendás alakja felbukkan Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjében, a Magyar Retróban is, amint beszél és fiatalokat buzdít. Így volt ez egy népstadionbeli FTC–Honvéd rangadón is, amikor „odament hozzájuk a Kalap nevű cukorkaárus is és ott vezényelte őket. A mérkőzés folyamán eléggé hangoskodtak.”3

A beszervezés körülményeiről fennmaradt néhány dokumentum. Kalapról „Kovács István” fedőnéven jelentett Gyönki-Grabecz István, a Budapesti Szerszámgépgyár főmechanikusa, aki szintén otthonosan mozgott az FTC szurkolói között. A III/III. a Kraut István köré tömörülő csoportot figyelte, emiatt került a nyomozók látóterébe Zöllei. „Kalappal kapcsolatban az alábbiakat tudom megjegyezni. A korábbi időkben a Kraut-féle társasággal tartott szoros kapcsolatot.” A belső elhárítás értékeléséből tudható, hogy „Kraut korábban egy rendzavaró társaságnak volt a vezetője, melyért elítélték”.4 Mivel Kraut FTC-hangadó volt, közelebbi kapcsolatot ápolt Zölleivel, aki ezzel szintén veszélyes elemnek számított. Az ügynök úgy látta, hogy „a baráti viszonyon kívül üzleti viszonyra is lehetett következtetni” kettejük között, ami szóbeszéden alapult. „Hallottam egy párszor, hogy beszélgettek egymás között, hogy Dalnoki meg Novák hozott órát, vagy kis rádió nem kell-e valakinek, vagy nem tud-e Kraut elpasszolni.”5 Ezeknek a szavaknak jelentősége lett később, mert Kalapot „gazdasági” alapon szervezték be, így a zsarolásnak tökéletes táptalajt adott. Balla László rendőr százados szervezte be Kalapot, és megkérte „Kovács Istvánt”, hogy jellemezze a fruttiárust, amire azért volt szükség, mert „mint jelöltet tanulmányozzuk”. A csoportvezető is helyeselte az eljárást, kézzel jegyezte rá a jelentésre, hogy „tartsátok szoros hálózati ellenőrzés alatt”. Így született meg az a „Kovács István” által írt jelentés, ami végleg eldöntötte Zöllei János sorsát.

„Feladatom volt a Kalap nevű cukorkással kapcsolatos megfigyelésemet közölni. Kalapot a különböző FTC mérkőzésekről már régebben ismertem látásból. A Kraut féle csoport megfigyelése idején többször volt alkalmam vele beszélni is. Ő fanatikus FTC szurkoló, aki minden mérkőzésen az FTC-vel van. A játékosokkal pertu viszonyban van és a vidéki utakra is legtöbbször az FTC buszon utazik.”6 Aranybányának bizonyult a jelölt, ilyen átfogó kapcsolatrendszerrel kevesen dicsekedhettek. Többek között „Novák, Rákosi, Szűcs nagyon jó haverjai”, sőt a jelentés azt állította, hogy még a vezetőséggel is közelebbi viszonyt ápolt, mert „Buruncz elnökhelyettessel láttam többször beszélgetni”. De a hangsúly a szurkolókon volt. Legtöbbjüket „ismeri és jó viszonyban van mindenkivel. […] Kalapot több esetben hallgattam különböző társaságokban beszélgetni és viselkedését is megfigyelhettem. […] A fiatalokkal, mint egy huligán jassz nyelven beszélgetett és minden második szava a szokás szerint káromkodás volt. Ha idősebbekkel beszélgetett, akkor végtelenül udvarias és rendesen tudott beszélni, meg sem látszott rajta, hogy még egy durva szót is ki tud ejteni. A játékosokkal is szépen és udvarias, barátságos hangot használ.” Ám a híres szurkoló, aki minden társaságban feltalálta magát, egyvalakitől azért tartott. „Vidéki mérkőzésekre többször hozta feleségét is, akivel szemben végtelenül udvarias, halk hangon beszélt és látszott rajta, hogy tart a feleségétől. Húzták is őt, akik ismerték, hogy most nem mersz kiabálni, mert itt van az asszony.”7

A beszervezés során fontos szempont volt, hogy a lebukott Krautékkal és az üzleteléssel meg lehetett zsarolni. „A Kraut csoport működése idején tevékenyen részt vett az uszító munkában. Ő volt Kraut állandó támogatója. […] Többször hallottam, hogy biztatta Krautot és társait, hogy ne féljenek a parasztoktól (a rendőröktől – V. Cs.) és különböző jelszavakat kiabáltatott velük. A módszere az volt, hogy ha a társaság lecsendesedett, akkor mindjárt arra vette az útját és szidta őket, hogy miért nem kiabálunk és cukorosztogatással lelkesítette őket. […] Több vidéki mérkőzésen volt, amikor ő irányította közvetlenül a fiatalabbakat, mert eladta az áruját.” De Kalap emberi vonásairól is esik néhány szó. „Nagyon klassz, vagány és jó srác, akinek olyan esze van, hogy átvág mindenkit. Én is nagyhangú, ravasz és nagyon »okos« tagnak ismerem, aki minden helyzetben feltalálja magát.” Balla rendőr százados a tanulmányt értékesnek találta, melyben az ügynök „beszámol a Kalap gn. (gúnynevű – V. Cs.) – Zöllei János – tevékenységéről, magatartásáról, valamint ismeretségi köréről”.8 Később pedig egy jelentésben Kalap saját magát leplezte le, amiből világosan kiderül, kit takar a „Zombori” fedőnevű informátor. Az FTC–Postás jégkorongmérkőzés után fiatalok egy csoportja fennhangon üdvözölte őt: „a Thököly útra kiérve kórusba kiabálva szervusz Kalap!!! Én elköszöntem tőlük ők pedig tovább haladtak a Thököly úton.”9

A beszervezés 1967. július 7-én történt. „Zombori” napokkal később adta első jelentését, ami jellemzés volt Erős Pál ferencvárosi szurkolóról. „Kb. 1945 óta ismerem, mert együtt laktunk Kőbányán”, és akinek a fia szintén a kemény maghoz tartozott. „Erős Pál fia nevét a pályákon úgy ismerik, mint »Szőke«. […] A legutóbbi Győr-FTC bajnoki mérkőzéseken, nemhogy sportszerűtlenül, hanem megengedhetetlenül viselkedett vele egy korabeliekkel. Szőke maga közé rendelte galeriját és kórusba kiabálták: Bort-búzát, békességet, utáljuk a rendőrséget.”10 Ezután következett a munka érdemi része. Rendszeresen feladatokkal látták el „Zomborit”, elsősorban a rendzavarókat kellett felderítenie, azok életkörülményeit, foglalkozását és tevékenységét. „A vasárnapi mérkőzésen ugyanazokkal a csöcselékekkel ültem együtt, akikkel szoktam. […] Nekem a galeriba kellett ülnöm, ők üdvözöltek és rögtön oda is mentem közéjük. Bencsik mellé ültem. A másik sorban Katona és egy barátja ült, aki folyton kiabált a fényképészre; »mi az, a zsaruknak csinálod a képeket a kurva anyád«.”11 De a munka nem volt mindig zökkenőmentes: egy Fradi–Dózsa rangadón „az R szektorba a II. félidőbe visszamenni nem tudtam, mivel a mérkőzés előtt Horváth Jenő rendező brigádvezető nem engedett be a jelzett szektorba, ahol egyébként a galeri tartózkodott”. Az ügynök szóváltásba keveredett a brigádvezetővel, aki „engem fasiszta csirkefogó gazembernek nevezett, a kosarat, amibe az áru volt, el akarta tőlem venni”. Így történt, hogy a mérkőzésről jelentés nem született, mert „a további feladatomat miatta nem tudtam végrehajtani”.12

Több jelentés található egy Szalai József nevű ultráról, aki a rendőrség azon kérdésére, hogy dolgozik-e, lakonikusan csak annyit felelt, „nincs kedvem dolgozni, egész nap iszom”. Diósgyőrben Szalait igazoltatni próbálták, erre „az igazoltató személyt megütötte”, és a két kiérkező civilruhás nyomozóval „dulakodás közben kitörték a kirakat ablakát”.13 Szalai azonban máskor is balhézott; egy MTK-meccsen arra buzdította a társait, hogy kórusban kiabálják „MTK gá-gá-gá”. Sőt Szalai egy Budai nevű társával „több alkalommal »zsidózott«”, valamint „kórusban kiabálták a Dózsa játékosaira, hogy »gyilkosok«, ezt a kijelentésüket többször megismételték”. Ekkor Kalap közbelépett, amit a jelentés is megőrzött. „Szűcs László (Pék) valamint Zöllei János figyelmeztették, hogy ilyeneket ne kiabáljanak, mert a rendőrséget magukra haragítják, azonban a figyelmeztetést nem vették tudomásul.”14 A Liverpool elleni VVK-meccsen pedig a Szalai társaságában lévő „két, előttem ismeretlen személy rakétát akart fellőni, amely időközben felrobbant és két személynek az arcát összeégette”.15 „Zombori” megbízható informátornak bizonyult, aki értékes jelentéseket adott, ezért egyre több feladattal látták el. „Feladatom volt Csepel-FTC és FTC-Honvéd labdarúgó mérkőzésen részt venni és a szurkolók között megfigyelni a hangadókat és irányítókat.” Ami a csepeli eseményeket illeti, a lelátókon „kb. 250 fő B közép tag volt kint, akiknek fő irányítója »Atyám« néven ismert 60 év körüli személy volt”. Neki az volt a szerepe, „hogy a fiatalokat összefogja és ő adja meg a jelt, hogy mikor mit kiabáljanak be a játékosoknak”. Az ő vezényletével kiabálták az olyan szövegeket, mint „»Atyám« a nagy fej! »Atyám« az ész! »Atyám« a vezérünk, senkitől sem félünk!”16 Csepelen felbukkant még a tábor másik hírhedt alakja, Törpe is, akinek a személyazonosságára a jelentésből derül fény. „Kint volt Miszlai György (Törpe) gn. személy is, aki szintén az »Atyám« csoportjához tartozott.” Miszlainak tapasztalata volt a rendőrséggel, hiszen „most szabadult amnesztiával, közölte, hogy minden FTC mérkőzésen részt vesz. Miszlai többi szurkolókkal együtt ocsmány szavakat kiabált a Csepel játékosaira és a bíróra.”17

Törpe személye egyéb jelentésekben szintén előkerül, mint akivel egyre inkább kellene foglalkozni. „Zombori” megemlíti, hogy „a Törpe vezényelte a galerit Csepelen. Ez a galeri felszerelése 2 db. kereplő és vagy 10-15 zászló.” A sportelhárítás csoportvezetője úgy értékelte, hogy a helyzet súlyos, és cselekvésre ösztönzött. „Törpét a jegyek összeszedéséért el kell kapni. Meg kell állapítani a galeri tagjait. Rövid úton bomlasztani, ne engedjük, hogy nagy létszámú galeri alakuljon ki vagy komolyabb rendbontást csináljanak.”18 Addig is Törpe aktív maradt, és a vidéki meccsekre szervezte a kiruccanásait. Egy salgótarjáni út során „többek között mikor megállt a vonat Hatvanba a »Törpe« galeri leszállt a vonatról és énekelték, »megy a vonat Budapestre, az FTC sporttelepre, azt beszéli az egész város, bajnok lesz a Ferencváros«.”19 A Pécs elleni meccs után pedig „Zombori” megjegyezni kívánta, hogy „a galeri tagjainak életkora nincs több mint 17-18 év.” A jelentés körül vita támadt, mert az értékelő tiszt ellenőrzöttnek minősítette a leírtakat, de a csoportvezető ezt nem fogadta el, mivel egy másik ügynök ugyanarról mást jelentett. „Hogy ellenőrzött a jelentés? Ugyanis »Kovács« jelentése szerint Törpe vezényelt. Arra is azt írtátok, hogy ellenőrzött. Most melyik az igaz? Ki vezényelt?” A csoportvezető félmondata felfedi, hogy tisztában volt azzal, kit takar a „Zombori” fedőnév. „Kalapnak mi volt a szerepe és a magatartási vonala. Betartotta azt?”20

Máskor a Népstadionban Újpesti Dózsa–Vasas és Ferencváros– Bp. Honvéd kettős rangadót rendeztek, ahol megjelent „Atyám” a fiatalokkal, akikhez „mintegy 150 főnyi Vasas szurkoló is csatlakozott”. Kalap úgy vélte, hogy „a viselkedésük mindenféle szempontból sportszerűtlen volt”. A hangadó ismét „Atyám” volt, „beintésére kórusban szidták a Honvéd, majd a Dózsa játékosait és a bírót”. Ezen a mérkőzésen ismét felbukkant Törpe, azaz „Miszlai György, aki ugyanúgy kiabált, mint a többi fanatikus szurkoló. A Sport Újság hétfői száma is foglalkozott a szurkolók helytelen magatartásával.”21 Németh Gyula újságíró az ötvenezres tömeg láttán megállapította: „Ennyi néző régen volt már kíváncsi klubmérkőzésre”.22 Másnap a Népsport „Csak sportszerűen!” felkiáltással írt rövid jegyzetet, melyben azon kesergett, hogy „ha zöld-fehér játékos huppant a fűre, akkor a Fradi-tábor harsogta, hogy »csürhe«, »csürhe«… Mármint az ellenfél. Fordítva: ha piros-fehér kedvenc fetrengett a földön, a kispestiek titulálták a Fradit hasonló módon. Sajnos, elég gyakori a becsmérlő jelző a pályákon. Illenék már leszokni róla.”23 Ami pedig a Törpéről szóló jelentések pikantériáját illeti, Miszlai György „Miskolczy” fedőnéven írta jelentéseit az FTC mérkőzések szurkolóiról…

Több jelentésben foglalkozik „Zombori” azokkal a személyekkel, akik hozzá hasonlóan mindenféle apróságot árultak. „Újból megjelent a zászló árus, akiről az újság is írt. Kérdeztem tőle, hogy honnan lehet ezt árulni, azt felelte a Sportpropagandából. Kint voltam árulni az egyik de. a Népstadionban és azt vettem észre, hogy a trafik árus és a jelvényárus valutáért árul.”24 Ez a probléma számos alkalommal bukkant elő, hiszen a szocializmusban szigorúan büntették a valutával való üzérkedést. „A mérkőzés megkezdése előtt azt tapasztaltam, hogy a stadionon belül trafikot árul egy idős férfi, aki a külföldi személyeknek valutáért adja az árut.” De nemcsak ő, hanem „valutáért adja az árut egy Ilonka néni nevezetű nő, aki jelvényeket és sport zászlókat árusít.” Kalap nyomatékosította, hogy „a trafikost én magam láttam, hogy koronáért árulta a cigarettát. Az Ilonka néni valuta árusításáról B. Nagy József csepeli lakos, állami jelvényárus tett említést.”25 A korszak kiemelkedő sporteseményei közé tartoztak a magyar–szovjet találkozók, és az 1968. májusi budapesti Eb-selejtezőre is nagy erőkkel készülődött az elhárítás (erről szólt sorozatunk 15. része, 2019 májusából – V. Cs.). „Zombori” feladata a szokásos volt, ezért „a mérkőzés megkezdése előtt 13 óra 30 perckor kimentem a Népstadionba, ill. annak környékére”. Az volt a benyomása, hogy az érdeklődés páratlan az összecsapás iránt; megjelentek a seftelők és a jegyüzérek, „több előttem ismeretlen személy jegyet vett, amit a következő percbe továbbadott dupla áron. Volt olyan, aki egy jegyet 100 forintért adott el.” Nem is maradt szó nélkül az eset, „szóltam Sas István r. szds. és Svéda r. szds elvtársaknak”. Később más gyanús esetek is történtek. „A Verseny utca saroknál láttam azt a személyt (név szerint nem ismerem), akiről korábban jelentettem, hogy különböző torz képeket, valamint saját maga készített zászlókat árusított a Sportpropaganda nevében, azonban erre senkitől megbízást nem kapott. Az illető a mérkőzés során ugyancsak fent említett tárgyakat árusította.”26 A mérkőzés végül nagyszerű 2:0-s magyar sikerrel ért véget, hogy aztán egy héttel később a válogatott csúnyán leszerepeljen Moszkvában (3:0), és kiessen az Eb-selejtezőből.

A fennmaradt iratok szerint Zöllei János 1967 és 1972 között működött együtt a politikai rendőrséggel. Ötéves ténykedését a III/III-A alosztálytól Kapus János őrnagy értékelte teljes megelégedéssel. A „»Zombori« fn. informátort az FTC szurkoló tábor hangadóinak felderítésére szerveztük be. Ezen a területen több értékes jelentést adott. Az általa adott jelentések alapján egy sor rendőri intézkedéseket tettünk.” Megjegyzi, hogy a „»Zombori« fn. informátor jelentése alapján nyitottunk »Rajongó« fn-en előzetes ellenőrző dossziét, amiben eredményes munkát végzett. Ugyanakkor dolgozott a »Rakétás« fn. és a »Hangadó« fn. jelzésekben.” Kapus őrnagy az összefoglalóban rávilágít az elhárító munka lényegére, arra, hogy a bizalom alapja az ellenőrzés. „Jelentései megalapozottak voltak, amit »Kovács« fn. és »Csillag« fn. informátorok megerősítették” – magyarán az ügynököt ugyanúgy megfigyelték, ahogy ő másokat. De Kalap jelentéseinek – aki portékáit a nyolcvanas években rendre árulta a sajtótribünön is – köszönhetően többen kerültek a rendőrség látókörébe. A „»Zombori« fn. informátor által felderített hangadók közül több személyt garázdaság miatt rendőrhatósági figyelmeztetésbe részesítettünk”.27

Zöllei János azon kevés informátorok egyike, akinek a levéltárban fennmaradt a 6-os kartonja, a munkadossziéja és a saját kezűleg írt jelentései is. A belső elhárítással folytatott sikeres együttműködése megváltoztathatja a róla kialakult képet. A beszervezése után mint informátor kiszolgálta azt a rendszert, amit gyűlölt, de akik magánemberként ismerték, tudták róla, hogy fanatikus fradista volt, és az is maradt 1989-es korai haláláig. A magyar labdarúgás nagyon népszerű „kabalafigurájának” beintésére klubhűségtől függetlenül mindenki örömmel harsogott a lelátókon, és élvezettel fogyasztotta az otthonában pörkölt szotyiját. A szinte az összes szurkolótábor által kedvelt Kalap története világít rá, hogy mennyire nehéz objektíven értékelni az oly sokat emlegetett ügynökkérdést.

Hivatkozások:
1 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 42. Jelentés „Zombori” fn. inf. jelölt tanulmányozásáról, 1967. május 24.
2 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 63. Feljegyzés „Törpe” és társai, 1967. szeptember 5.
3 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 65. Jelentés FTC „B” középről, 1967. szeptember 12.
4 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 33-34. Jelentés Kraut FTC-szurkoló, 1967. április 19.
5 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 48. Jelentés „Kalap” gn. személyről, 1967. május 31.
6 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 42. Jelentés „Zombori” fn. inf. jelölt tanulmányozásáról, 1967. május 24.
7 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 48. Jelentés „Kalap” gn. személyről, 1967. május 31.
8 ÁBTL 3.1.2. M-32567/1 42. Jelentés „Zombori” fn. inf. jelölt tanulmányozásáról, 1967. május 24.
9 ÁBTL 3.1.2. M-34063 83. Jelentés FTC jéghoki- és labdarúgó-mérkőzésről, 1968. szeptember 5.
10 ÁBTL 3.1.2. M-34063 6. Jelentés Erős Pálról, 1967. július 14.
11 ÁBTL 3.1.2. M-34063 19. Jelentés FTC, 1967. szeptember 12.
12 ÁBTL 3.1.2. M-34063 76. Jelentés FTC–Ú. Dózsa mérkőzésről, 1968. augusztus 22.
13 ÁBTL 3.1.2. M-34063 99. Jelentés Szalai Józsefről, 1969. április 28.
14 ÁBTL 3.1.2. M-34063 108. Jelentés Szalai József és társairól, 1969. május 17.
15 ÁBTL 3.1.2. M-34063 139. Jelentés Szalai József és társai ügyében, 1970. október 30.
16 ÁBTL 3.1.2. M-34063 132. Jelentés Pécs–FTC labdarúgó mérkőzésről, 1970. április 25.
17 ÁBTL 3.1.2. M-34063 129. Jelentés FTC-mérkőzésekről, 1970. április 13.
18 ÁBTL 3.1.2. M-34063 7. Jelentés FTC-szurkolók, 1967. augusztus 1.
19 ÁBTL 3.1.2. M-34063 13. Jelentés FTC-mérkőzésről, 1967. augusztus 15.
20 ÁBTL 3.1.2. M-34063 15. Jelentés FTC–Pécs mérkőzésről, 1967. augusztus 22.
21 ÁBTL 3.1.2. M-34063 129. Jelentés FTC-mérkőzésekről, 1970. április 13.
22 Népsport, 1970. április 6.
23 Népsport, 1970. április 7.
24 ÁBTL 3.1.2. M-34063 29. Jelentés FTC-mérkőzésről, 1967. október 13.
25 ÁBTL 3.1.2. M-34063 67. Jelentés FTC–Győr labdarúgó-mérkőzésről, 1968. június 22.
26 ÁBTL 3.1.2. M-34063 59. Magyar–szovjet labdarúgó-mérkőzéssel kapcsolatos jelentés, 1968. május 8.
27 ÁBTL 3.1.2. M-34063 170. Jelentés „Zombori” fn. inf. munkájáról értékelő, 1972. november 23.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)