Szöveg FFT
Az énekes, gitáros és dalszerző, az Illés együttes és a magyar rocktörténet legendás alakja ugyan nem futballszurkoló, de vérmes gombfocista volt gyerekkorában.
Ahogy az ’50-es években szinte minden gyerek, két futballmeccs között én is hódoltam a gombfocizás szenvedélyének. A Kossuth térre, a Balassi utca felőli grundra jártunk focizni, én voltam csapatunk egyik védőjátékosa – szerettek is nagyon, mert semmilyen körülmények között nem engedtem el az ellenfelet. Ennek persze általában szabálytalanság lett a vége…
Az Aranycsapat tündöklése idején ki másról is nevezhettük volna el gombjainkat, mint Puskásékról? Ez nem is lehetett kérdés, mindenkinek saját Aranycsapata volt! Nem volt egyszerű feladat megszereznünk a gombokat, sokszor igen hosszú időbe tellett összeszedni egy egész csapatot. Legjobban a nagy, fekete kabátgombokat szerettem, azoknak egyik oldalát megreszeltük körömreszelővel, hogy lehessen velük emelni. Aztán persze elterjedtek a boltokban kapható, előre gyártott gombfocik, komplett csapatokat lehetett venni, és ezzel el is tűnt a varázs, legalábbis számomra. Felhagytam a gombfocizással, mert pont az veszett ki belőle, ami miatt én a legeslegjobban szerettem: a vadászat a gombokra, a gyűjtögetés és a kézzel fabrikálás szenvedélye. Túl tökéletes lett minden, így hát más hobbi után néztem.
Ezek ismeretében talán furcsa, de magát a futballt nem kedvelem, a mait meg aztán végképp nem. Gyermekkoromban szenzációs magyar játékosok voltak, akkor még követtem is a történéseket, manapság azonban egyáltalán nem tud lekötni a labdarúgás. De a gombjaimat a mai napig őrzöm.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. augusztusi lapszámában.)
