Szöveg FFT
Imádtam gombfocizni, több magyar válogatottam is volt, az egyiknek a kapuját Kovács Attila védte. A kedvencem természetesen az Aranycsapat, tagjainak fényképeit a Labdarúgásból vágtam ki, illetve a nagypapámnak küldött képeslapokból szereztem. Ő ugyanis utazási irodában valutapénztárosként dolgozott, rendszeresen megfordultak nála a játékosok.
Nálam az Aranycsapat 11–1-re verte meg Németországot. Általában, ha valamelyik magyar együttes kikapott, akkor gyorsan elkezdtem gombfocizni, és természetesen „visszavágtam” a vereségért.
A német válogatottamból hiányoltam Franz Beckenbauert, ezért utólag „behívtam”, körbevágtam a fényképét, és rátettem az egyik gombra. Ha a lakás parkettáján játszottam, akkor fehér zsírkrétával festettem fel a vonalakat, melyeket természetesen utána a szőnyeggel letakartam. Mivel a vonalzó mindig rövidebb volt, elég érdekes lett a pályarajz.
Nagyon szerettem az 1981-ben bajnokságot nyert Ferencvárossal játszani, nálam is ritkán kaptak ki a zöld-fehérek, Nyilasi Tibor itt is szárnyalt.
Rendeztem világ- és Európa-bajnokságokat, az eredményeket spirálfüzetbe írtam, és vezettem góllövőlistát is. A nagyobb fiam, Misi hároméves lesz, a figyelmét még csak rövid időre köti le a gombfoci, de, ahogy nő, remélem, változik a helyzet.
Gombfociszenvedélyem középiskolás koromban múlt el, amikor Finnországból kaptam egy asztali jégkorongot. Ettől kezdve csak ezzel játszottam, még versenyen is indultam, melyet megnyertem. Sajnos nem tudok tovább mesélni, mert 14 hónapos Samu fiam leverte a dobozt, melyben csapataim vannak, húsz évvel az apja után ő is „kiütötte” a gombfocit.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. júniusi lapszámában.)
