Szöveg Nick Moore Illusztráció David Semple Fordítás Bodor Balázs
Bizonyára mindannyian ébredtünk már enyhe lelkiismeret-furdalással egy-egy görbe este után, de kinek sikerült szégyenbe hozni egy egész országot? Egy dán szurkolónak erre kellett ébrednie az őrszobán, tizenöt sör és az után, hogy a 2008-as Eb Svédország elleni selejtezőmeccsén berohant a pályára, és behúzott a német Fandel játékvezetőnek, amikor az 3 –3-as állásnál a találkozó végén büntetőt ítélt a svédeknek. „Nem szabad vegyíteni a sportot és az alkoholt, én vagyok az élő példa – mondta a szurkoló. – Jó nagy hülyeség volt. Elnézést kérek a dánoktól, a svédektől és a bírótól.” Fandel testi épségét a gyorsan közbelépő dán védő, Michael Gravgaard mentette meg, ő fékezte meg az alaposan feldühödött szurkolót, mielőtt még elintézte volna a bírót. A meccset rögtön lefújták, a győzelem 3–0-s gólkülönbséggel Svédországé lett. A férfit azóta 207 ezer font megfizetésére kötelezte a dán szövetség. Ez fájhatott neki!
Sosem helyeseltük, ha a szurkolók bántalmazzák a bírót, de a holland FC Oss tiszteletet érdemel, mert egyenlő esélyeket adott a bírónak. Az Eerste Divisiében tavaly augusztusban 4–3-ra kikaptak az Almere Citytől, az FC Oss hat sárgát gyűjtött be, majd egy marcona, szakállas ember rollerével besuhant a pályára, és megcélozta a bíró, Edwin van der Graaf bokáját. Bizarr.
Van, amikor jobb, ha nem nyilvánítjuk ki érzéseinket, de úgy tűnik, a Como multimilliárdos elnökének, Enrico Preziosinak senki sem szólt erről. A vállalkozót az dühítette fel, hogy csapata 2002-ben kiesett a Serie A-ból, és amikor látta, ahogy három büntetőt ítéltek ellenük az Udinesének, rögtön a fekete ruhás emberre fogta a dolgot. „Egy elfogult bíró világos bizonyítéka annak, hogy mennyire beteg a futball” – morgott a vereség után. Azonban az óvás benyújtása helyett, a játékgyár-tulajdonos Preziosi egyedi stílusban reagált, és megalkotta új számítógépes játékát „Kapd el a bírót!” névvel, amelyben kalapáccsal felszerelt focisták üldözik a bírót. Az olasz szövetség bírsága nem sokat váratott magára.
Sokféleképpen el tudjuk képzelni a munkahelyünkön töltött utolsó órákat, de semmiképpen sem egy belga focipályán állva úgy, hogy a helyiek a nemi szervünk látványán röhögnek. Jacky Temmerman számára eme rémálom valósággá vált 2004-ben, amikor egy feldühödött szurkoló berohant a pályára a Young Stars Eeklo–FC Zelzate mecscsen, és lerántotta az alsógatyáját. „Ez volt az utolsó meccsem – dühöngött Temmerman. – Kereshetek egy másik barmot, aki hajlandó mecscsenként húsz euróért mutogatni a fenekét.”
Ha Joe Pesci focista lenne, biztosan Andrea Biondiként lépne pályára. Tavaly az olasz amatőrligás Alberta 72 színeiben piros lapot kapott, mert szidalmazta a bírót. Erre? Meg akarta etetni a bíróval a saját sípját. Az őrült Biondit jogosan tiltották el húsz hónapra.
A piros lapra adott leggyakoribb reakció a bíró körbeállása, esetleg a tekintet égre emelése a Mindenható felé, mintha rajta múlna, hogy valaki lerántotta a másik játékost. De 2010-ben a Haladás középpályása, Molnár Balázs annyira feldühödött a chilei Alvaro García Miguelre egy csapattársa kiállítása miatt, hogy kitépte a kezéből a lapot. Ezzel persze saját magát is kiállíttatta. Lehet, hogy inkább az olasz Fernando d’Ercoli példáját követve meg kellett volna semmisítenie a bizonyítékot. Ő, amikor az Arpax színeiben leküldték a pályáról, megragadta a piros lapot, és megette.
Ionel Ganea, a románok legnagyobb bajkeverője egész pályafutását a botrányoknak szentelte, de 2007-ben a temesvári Politehnica színeiben még egy 22 játékra szóló eltiltást is kapott, mert csúnyán elbánt a partjelzővel. Az incidens az általános iskolás cselről, a mellbimbócsavarásról vált híressé. Még szerencse, hogy négy rendőr még azelőtt beavatkozott, hogy Ganea folytatta volna a „száz tűvel” és hasonlókkal.
A benini bíró, Bonaventure Coffi Codjia bámulatosan barátságos ember. Miután lefejelte – még ha gyengén is – Favzi Sausi algériai kapus a 2010-es Afrikai Nemzetek Kupáján, Codjia legyintett az egészre. A kapusnak másodszor már nem volt ilyen szerencséje, egy második sárgával le kellett mennie. Codjiát viszont engedékenysége miatt függesztették fel. Nem lehet kiigazodni.
Ahogy az asszisztens, Sian Massey ráébredt, nem könnyű nőnek lenni a fociban. Bibiana Steinhaus női bíró 2010-ben tapasztalta ezt, amikor a Hertha meccsén a védő Peter Niemeyer majdnem letépte a mellét; állítólag csak vállon akarta veregetni. Peruban pedig tavaly novemberben a Carlos A. Mannucci idióta kapusa, Victor Ulloa eképpen foglalta össze a női játékvezető, Auria Christama teljesítményét: „A kisasszony maradjon inkább a konyhában.” És még csak nem is lett belőle indulatos hangvételű rádióműsor.
Két órát figyelni, hátrafelé futni: a bíróknak éppen elég feladatuk van, ne kelljen már a Range Rover-es pszichopatákkal is foglalkozniuk. De a moldovai Vitalie Onica éppen egy ilyennel került szembe 2004ben, amikor a Roso Floreni elnöke, Mihai Macovei nem értett egyet egy büntetővel, és hirtelen beugrott a 4×4-esébe. Macovei többször is megkísérelte elkaszálni a játékvezetőt, de ezzel csak Onica „különleges autó elől kitérő” képességére derült fény. Az őrültet letartóztatták, és 1900 dollárra büntették.
Szegény Anders Frisk! Az egyik legtekintélyesebb játékvezető a szakmában. A svéd – aki a 2000-es Eb döntőjét vezette – 2005-ben visszavonult a Chelsea szurkolóitól kapott halálos fenyegetések miatt. José Mourinho azzal vádolta meg, hogy a Barca vezetőedzőjét, Frank Rijkaardot behívta a szobájába a kérdéses BL-meccs szünetében, amikor kikapott a Chelsea. Ez sok szurkolót feldühített. „Olyan dolgokkal kellett szembesülnöm, amilyenekre álmomban sem gondoltam volna – mondta Frisk. – A legutóbbi két hét a legrosszabb, amit valaha átéltem.” Szégyenletes.
A lelátó népe szereti kétségbe vonni a bíró döntéseit, de Sziarhij Smolik esetében ennek volt alapja. A fehérorosz játékvezető 2008-ban a Naftan–Vityebszk meccsen merevrészegen lépett a pályára. Amikor nem tágított a belső körből, és vidáman integetett a tömegnek, megrohanták a szurkolók. Smolikot egy évvel azelőtt az Év bírójának választották. Talán a fejébe szállt a dicsőség.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. márciusi lapszámában.)
