Szöveg Csepelyi Adrienn
A Hot Jazz Band alapító énekese, trombitása, bendzsósa nem csupán zenekari ügyekben maximalista. Amint az visszaemlékezéséből kiderült, már gombfociban is a legjobbra törekedett, méghozzá családilag.
Apám, aki nagy becsben tartotta gyerekkori gombkészletét, találta ki annak idején, hogy rendezzünk családi gombfocibajnokságot. A tsz-ben csináltatott az asztalossal egy 170×150 centiméteres gombfociasztalt, fa kapukkal, hálókkal, szóval igazi profi felszereléssel láttunk hozzá. Gombjaink alját plexiből készítettük, szépen megreszeltük smirglipapírral a kívánt formára, majd erre szurokkal ragasztottuk rá a kabátgombokat. Kapusaink flakontetőkből készültek, amiket fekete szigetelőszalaggal vagy Leukoplasttal körberagasztottunk, hogy minél stabilabbak legyenek. Labdának inggombot használtunk, a pöckölőnk pedig fogkefenyél volt: akkoriban lapos, áttetsző műanyag nyelű fogkeféket gyártottak, amiket leselejtezés után szépen levágtunk és megreszeltünk, hogy minél jobban menjen velük a játék.
Minden karácsonykor hatalmas bajnokságot rendeztük. Apám vagy a Manchester Uniteddel volt, vagy az Aranycsapat kortársaival játszott általában, Sir Stanley Matthews-zal és hasonló legendákkal. Én eleinte a Dunai- és Bene-féle Újpesti Dózsával gombfociztam, aztán nagy Honvéd-drukker lettem, és természetesen akkor itt is színeket váltottam. A bátyám Ferencváros-szurkoló volt, kedvenc kapusa Géczi, úgyhogy ő mindig a zöld-fehérekkel játszott. Sajnos a szabályokra már nem nagyon emlékszem, talán tízperces félidőkkel fordultunk, és időre játszottunk. Az maradt meg bennem, hogy ha kiment a labda, a tenyerünkre kellett tenni, majd megütni az asztal szélét, hogy a labda berepüljön, ez volt a bedobás. Rettentő komolyan vettünk mindent, nemcsak az előkészületeket, de magát a játékot és a szabályokat is. Igazi családi elfoglaltság volt ez, máig szívesen emlékszem vissza a közös gombfocizásokra.
Bényei Tamás
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. februári lapszámában.)
