Az 1992-ben rajtoló Premier League lassan leszámolt a faék egyszerűségű, hagyományos „kick and rush” angol futballkultúrával. A védők feladata is egyre összetettebb lett, gyorsan túlnőtt a hagyományos, „kőkemény hentes” szerepén, ami addig jellemző volt a posztra.
Ennek köszönhetően az angol élvonalban olyan hátvédek kezdték átvenni a hátsó alakzatok irányítását, akiknek a játékát gyakran ugyanolyan élvezet volt nézni, mint a játékmesterekét vagy a támadókét. Megkíséreltük összeszedni a tíz legjobbat közülük.
Szöveg Nick Miller
10. VINCENT KOMPANY
Vincent Kompanyról az első, ami beugrik az embernek, hogy mi mindent elérhetett volna az elmúlt években, ha egészséges. Sérülései és sikertelen visszatérési kísérletei ellenére a Manchester City ikonikus védője lett és maradt. Egy játékos, aki még Manszúr sejk és a vele érkező korlátlan pénzügyi lehetőségek előtt érkezett, és aki a háromszoros bajnokcsapat szíve-lelke volt.
„Ha egy srác tíz évig ugyanannál a klubnál játszik, akkor különlegesnek kell lennie” – mondta róla Josep Guardiola, a City menedzsere. Ráadásul egy olyan klubban, amely az elmúlt évtizedben állandóan változott, Kompany mégis állandó tudott maradni ebben a kavalkádban.
9. JAMIE CARRAGHER
Érdekes módon a leginkább kedvelt futballisták azok, akik a lehető legtöbbet hozták ki a tehetségükből, akik át tudták azt adni másoknak is, ás ha pozíciót kellett váltaniuk, ott is meg tudták állni a helyüket. Nos, Jamie Carragher ilyen típusú focista volt.
Egy melós védő-középpályás, aki az egyik legjobb középhátvéddé nőte ki magát a Premier League-ben, megbítható, szilárd védő volt, az Anfielden. Karrierje során azon kevés dolgok/emberek közé tartozott, akire a Liverpool mindig bizton számíthatott. Ki tudja, mire vitte volna egy jobb csapatban?
8. LEDLEY KING
Mi lett volna, ha… Ha az ember valaha látott Tottenham-szurkolókat Ledley Kingről beszélgetni, valószínűleg ellentmondásos érzelmeket figyelhetett meg rajtuk: szomorúságot, hogy ha nincsenek a krónikus térdproblémái, akkor a legjobb lehetett volna, de boldogságot is, hogy egyáltalán láthatták játszani. Inkább egy ilyen térdproblémás, de rajongásig szeretett védőjük legyen.
7. SOL CAMPBELL
Az utókor elbeszélései és emlékei annyira erősek, hogy gyakran elhomályosítják, milyen jó is volt a szóban forgó játékos. Példának okáért, az első dolog, ami eszünkbe jut Sol Campellről, az a 2001-es, emlékezetes Tottenham Hotspurből Arsenalba történt ingyenes átigazolás, a két ősi észak-londoni rivális közt.
Viszont ha azt nézzük, az angol válogatott játékos mit nyert az üzleten, teljesen indokolt volt a klubváltás. Campbell idén mesélte, hogy új edzője, Arsene Wenger nem sokat adott a védők edzéseire, míg az Ágyúsoknál volt. Hogy ez azért volt-e, mert Wengert nem érdekelte a védekezés, vagy mert úgy érezte, Campbell nem szorul a tanácsaira, nem tudni.
6. MARCEL DESAILLY
A Premier League manapság a világ legjobb játékosainak gyűjtőhelye, de egészen biztosan nem volt még az a kilencvenes években. Ezért nem nehéz megbecsülni, mennyire lehettek izgatottak a szurkolók, amikor olyan játékos érkezett Angliába, ráadásul karrierje csúcsán, mint az aktuális világbajnok francia Marcel Desailly.
Aki harminc évesen érkezett a PL-be, mikor 1998-ban a Chelsea játékosa lett, és még számos szezon volt előtte, 2004-ig maradt Londonban. Erős, intelligens és kitartó védő volt, aki tökéletesen olvasta a játékot, és a csapattársaiból is a legjobbat hozta ki a Stamford Bridge-en.
5. JAAP STAM
Bátran mondhatjuk, hogy Sir Alex Feguson, a Manchester United legendás menedzsere a klubnál töltött közel 27 éve alatt szinte mindent jól csinált. Ugyanakkor ő maga ismerte be, hogy óriási hibát követett el, mikor 2001-ben Jaap Stamot eladta a Laziónak, és a holland óriás még hat évig a legmagasabb szinten futballozott, miután elhagyta az Old Traffordot.
Hihetetlennek tűnik, hogy Stam csak három évig volt a Unitedé, mert óriási hatással volt a csapat játékára, például hatalmas szerepe volt az 1999-es triplázásban, majd az elkövetkező évek (2000, 2001) bajnoki címeiben is. Úgy tűnik, mintha egy évtizedet ott töltött volna. Úr volt a levegőben, gyorsabb, mint az ember ránézésre gondolta volna, és vitathatatlanul a Premier League egyik legfélelmetesebb pillantása volt az övé.
4. TONY ADAMS
Annak ellenére, mi mindent elért, Tony Adams még mindig kicsit alulértékelt játékosnak tűnik az angol futball történetében. Ez talán problémás, öntörvényű személyiségének és edzői bakijainak köszönhető, pedig az Arsenal egykori kapitánya vitán felül a Premier League-éra egyik legjobb középhátvédje volt.
Az Arsenal híres, Arsene Wengertől „megörökölt” védelmének vezére volt, amely óriási szerepet játszott a francia tréner által vezetett klub 1998-as és 2002-es bajnoki címeiben. Adams tizenhét évesen mutatkozott be az első csapatban, már 21 évesen kapitány lett, 669 alkalommal lépett pályára a klub színeiben és szinte átjátszhatatlan védőként három különböző évtizedben, a nyolcvanas, a kilencvenes és a kétezres években is szerzett angol bajnoki címet.
3. NEMANJA VIDICS
Amikor a Mannchester United 2007 év 2009 között zsinórban három angol bajnoki címet szerzett, akkor előbb 27, majd 22, végül 24 gólt kapott egy-egy bajnoki szezonban. Persze Edwin van der Saron is rengeteg múlt a kapuban, de ebben az alacsony számban legalább ekkora szerepe volt a Nemanja Vidics-Rio Ferdinand középső védőfalnak, akik tökéletesen kiegyensúlyozott párost alkottak évekig.
„Hány olyan centerhalfot tudtok mondani, aki szeret is védekezni? – kérdezte egyszer a menedzser, Sir Alex Ferguson. – Mert Vidics szeret. Szereti az ezzel járó kihívásokat, felélénkíti az az izgalom, amit az az ötven-ötven meccsenkénti alkalom jelent, amikor a labdáért harcolhat.”
2. JOHN TERRY
Finoman fogalmaznánk, ha azt állítanánk John Terryről, hogy bonyolult figura. Rengeteg olyan dolog történt vele, ami ellenszenvessé teszi, kezdve a 2012-es rasszista beszólásaitól, amiért négymeccses eltiltást is kapott. De el kell ismerni, középhátvédként és a Chelsea ex-kapitányaként alig akadt párja a Premier League eddigi történetében.
Néha már az őrülettel határos volt a bátorsága, és nem riadt vissza a csontropogtató becsúszásoktól sem, mindkét lábával remekül passzolt és mellé briliánsan helyezkedett. Terry José Mourinho első Chelsea-jének szimbolikus játékosa volt, ötszörös angol bajnok, az elmúlt negyed század egyik legjelentősebb angol futballistája.
1. RIO FERDINAND
A védekezés tipikusan gyakorlatias tevékenység, melynek célja egyszerű: a futball alapvető céljaira (értsd: a gólszerzésre) törekvő ellenfél megállítása. Ettől eltérően Rio Ferdinand olyan védő volt, akit az ember szeretett nézni játék közben, mert könnyed, természetes stílusa esztétikai örömöt nyújtott. A Manchester United hatszoros bajnokának minden adott volt, amire egy védőnek szüksége lehet.
„Óriási öröm volt vele és előtte játszani – mondta az egykori csapattárs, a középpályásként nem kisebb legenda, Paul Scholes. – Ha ő játszott mögöttem, mindig megkönnyítette a dolgomat.” Ha ezt Scholes mondja valakiről, annál nagyobb dicséret nincs.
Forrás: FourFourTwo.com
