Szöveg Greg Lea
10. JUAN CUADRADO (FIORENTINA – CHELSEA, 23.3 MILLIÓ FONT, 2015)
Úgy nézett ki, hogy Juan Cuadrado óriási pluszt jelenthet a Chelsea-nek, de a kolumbiai játékos Angliában sosem volt képes azt a lelkes játékot és maga szintet nyújtani, amit Olaszországban megszokhattak tőle. Nyilván az sem segített, hogy kevés játéklehetőséget kapott, de csereként beállva sem nyújtott soha, semmi kiemelkedőt.
Így nem is volt miért felfigyelni rá, és nem tudta beverekedni magát a csapatba, elérni, hogy a menedzser, akit ekkor José Mourinhónak hívtak, hosszú távon számoljon vele. Két évig kölcsönbe került a Juvnetushoz, 2017-ben pedig húszmillió euróért végleg odakerült.
9. JEAN MAKOUN (LYON – ATON VILLA, 6.2 MILLIÓ FONT, 2011)
„Nagyon jó klubot hagytam ott Lyonban, egy olyan csapatot, amely játszott a Bajnokok Ligájába, de nagyon izgatott vagyok az új kihívás miatt az Aston Villával” – mondta a kameruni Jean Makoun, mikor 2011 januárjában Angliába igazolt. Valószínűleg néhány hét múlva már meg is bánta a döntését.
A középpályás megdöbbent, mikor negyedik Premier League-meccsén, a Blackpool ellen piros lapot kapott, ami hárommeccses eltiltással járt, és bár a Wolverhampton Wanderers, az Everton, Newcastle United és a Hereford ellen még pályára küldték, pályafutása idő előtt véget ért a Villánál.
Makoun meccsenként 564 ezer fontjába került a csapatnak, és ez az összeg még nem is tartalmazza a bérét.
8. JEAN-ALAIN BOUMSONG (RANGERS – NEWCASTLE UNITED, 8 MILLIÓ FONT, 2005)
Meglepő igazolások a futball minden szintjén előfordulnak, ezek közé tartozik Jean-Alain Boumsong 2005-ös esete is, akit pár hónappal azelőtt még ingyen szerzett meg a Rangers, a Graeme Souness vezette Newcastle United viszont már nyolcmillió fontot csengetett ki érte.
A 27-szeres válogatott francia védő nem is kezdett rosszul a St. James Parkban, de egyre több védelmi hiba csúszott a játékába, amelyek befolyásolták a csapat eredményeit is. A játékost az olasz másodosztályba száműzött Juventus mentette meg 2006 augusztusában, de a Serie A-ban már sosem lépett pályára a gárdával.
7. BENNI MCCARTHY (BLACKBURN ROVERS – WEST HAM UNITED, 2.25 MILLIÓ FONT, 2010)
A West Ham United egy másik télen igazolt csalódása Benni McCarthy volt, aki gyenge formában érkezett Kelet-Londonba, a szezon első felében 14 bajnokin játszott a Blackburn Robers csapatában és támadó létére csak egyetlen gólt tudott szerezni.
Gianfranco Zola együttese kétségbeesetten szeretett volna szerezni egy gólerős csatárt, hogy végre kikerüljön a kiesési zónából, de ebben nem a dél-afrikai játékos segített neki. McCarthy tizennégyszer lépett pályára, de egyetlen megveszekedett gólt sem sikerült begyötörnie, a WHU 2011 áprilisában adott neki 1.5 millió fontot, csak hogy elmenjen.
6. CHRISTOPHER SAMBA (ANZSI MAHACSKALA – QUEENS PARK RANGERS, 12.5 MILLIÓ FONT, 2013)
Harry Redknapp úgy gondolta, Chris Samba lesz a tökéletes játékos, akivel betömködheti a QPR lyukas védelmét, és miután a piac utolsó napján adott érte 12 és fél millió fontot, neki pedig heti százezer fontos fizetést, a nyilvánosságnak is olyanokat mondott róla, hogy „ő a megfelelő középhátvéd”, és „csak rá van szükségünk”.
Ez viszont már csak azért sem vette ki jól magát, mert Redknapp éppen egy héttel korábban nyilatkozott úgy, hogy egy olyan klubnak, amelynek csak tizennyolcezres stadionja van, nem kell magas béreket adnia a játékosainak.
A dolgok ráadásul nem is a tervek szerint alakultak, sem a menedzser, sem a játékos, sem pedig a klub számára: Redknapp pár nappal később lemondott, a QPR nem sokkal később kiesett, Samba pedig – aki azt mondta a rajongóknak, tegyék már túl magukat az ő óriási fizetésén – nyáron mehetett vissza a dagesztáni Anzsi Mahacskalába.
5. AFONSO ALVES (HEERENVEEN – MIDDLESBROUGH, 12.5 MILLIÓ FONT, 2008)
Számos Premier League-csapat szurkolói jól tudják, hogy nem árt vigyázni a holland bajnokságból érkező csatárokkal, korábban megjárták Vincent Janssennel (Tottenham Hotspur), Jozy Altidore-ral (Sunderland), Siem de Jonggal (Newcastle United) vagy Mateja Kezmannal (Chelsea) is.
Persze a másik oldalon ott vannak olyan nevek, mint Luis Suárez, Ruud van Nistelrooy és Robin van Persie, akiket a Premier Legue valaha volt legjobb támadói között emlegetnek, de ez a ritkábbik eset. Nos, Afonso Alves az előbbi klub tagja, annak ellenére, hogy első tizenegy PL-meccsn hat gólt szerzett, a brazil csatár viszint gyorsan visszaesett és a Middlesbrough 2009-es kiesése után el is adták a katari asz-Szaddnak.
De legalább egy emlékezetes mérkőzés fűződik a nevéhez, 2008 áprilisában mesterhármast rúgott a Manchester Citynek, mikor a Boro hazai pályán 8-1-re nyert.
4. GUIDO CARRILLO (AS MONACO – SOUTHAMPTON, 19.1 MILLIÓ FONT, 2018)
Ha az ember zsebébe hirtelen hetvenötmillió font került, amit a csapatra költhet, abból furcsa dolgok jöhetnek ki. Miután Virgil van Dijket eladta a Liverpoolnak, a kiesés rémétől fenyegetett Southampton meg akarta mutatni a rajongóinak, hogy a klubnak továbbra is vannak ambíciói, és szerette volna, ha Mauricio Pellegrino csapata átlagban nem csak egy gólt szerez meccsenként.
Azt gondolták, a választ megtalálták Guido Carrillo személyében, de nem. A kifejezetten drága argentin támadó, akit Pellegrino még az Estudiantesnél ismert meg, a francia AS Monacót ugyan bajnoki címhez segítette, a Premier League-ben azonban végül csak hétszer lépett pályára, gólt pedig nem szerzett. A csapat épphogy bennmaradt az élvonalban, az új menedzser, Mark Hughes pedig már csak kétszer játszatta, mielőtt kölcsönadta a Leganesnak.
3. KOSZTANTINOSZ MITROGLU (OLYMPIAKOSZ – FULHAM, 12.4 MILLIÓ FONT, 2014)
A Fulham mindent egy lapra tett fel, amikor 2014 januárjában klubrekordért leigazolta Kosztasz Mitroglut. Az átigazolási időszak utolsó napján a klub még megszerezte a jó nevű Johnny Heitingát és Lewis Holtbyt is, de az Olympiakosz görög gólgyárosától várták a csodát, és azt, hogy Rene Meulensteen csapatát az angol élvonalban tartsa.
Ehhez képest egyáltalán nem tudta. A klub először Meulensteentől vált meg, akinek utódja a menedzseri székben, Felix Magath csak egyszer rakta be a kezdőcsapatba Mitroglut, az együttes pedig nem is tudott bennmaradni a PL-ben.
2. FERNANDO TORRES (LIVERPOOL – CHELSEA, 50 MILLIÓ FONT, 2011) ÉS ANDY CARROLL (NEWCASTLE UNITED – LIVERPOOL, 35 MILLIÓ FONT, 2011)
Már voltak arra utaló jelek, hogy az elmúlt évekhez képest Fernando Torres gyengébb játékos lett, mikor 2011-ben a Stamford Bridge-re került, de a Chelsea nem nagyon vette észre ezeket. Legalábbis erre utal a tény, hogy rekordot jelentő ötvenmillió fontot adtak a spanyol csatárért, aki három és fél év alatt csak húsz gólt rugdosott össze a bajnokságban, állandó lehetőséget adva ezzel a Pool-szurkolóknak a gúnyolódásra.
Mondjuk ők sem jártak sokkal jobban, mert majdnem annyit elherdáltak a helyére érkező Andy Carrollra, aki 58 meccsen szerzett 11 góljával aztán ugyanúgy nem hengerelt le senkit, és másfél év alatt sehogy sem sikerült alkalmazkodnia a Vörösök játékstílusához. A klub azonban nem tanult az esetből, Brendan Rogers három és fél év múlva simán kölcsönvette Mario Balotellit. Az eredmény ismert…
1. SAVIO NSEREKO (BRESCIA – WEST HAM UNITED, 9 MILLIÓ FONT, 2009)
A most 29 éves Nsereko legutóbbi öt klubja a kazah Atyrau, a litván Lietava Jonava, a bolgár Beroe Stara Zagora, a német negyedligás Pipinsried és a bolgár Vereya voltak. Ez a lista valószínűleg jobban árulkodik a játékos valódi képességeiről, mint az a tény, hogy 2009-ben a West Ham United kilencmillió fontot fizetett érte a Bresciának, ami mai napig a Premier League történetének egyik legbizarrabb átigazolásának számít.
Pedig a támadó egészen az U20-as német nemzeti csapatig jutott, az Upton Parkban meg is kapta a tízes mezt, de nem tudta meggyőzni az edzői stábot, egyszer volt kezdőjátékos, kilencszer a padról ugrott be a bajnokságban. Hét hónappal később pedig tovább is passzolták a Fiorentinának.
A klub alelnöke, Karren Brady később nyomozást indított az átigazolás körülményeiről, de sosem kerültek nyilvánosságra az eredmények.
Forrás: FourFourTwo.com
