Interjú Guus Hetterscheid
A legidősebb fiad, Geoffroy tizenhat évesen szerződést írt alá a Swansea-val. Lehetséges, hogy újra látunk Bony-táncot a Liberty Stadionban?
Reménykedjünk, Geoffroy tehetséges. Az én fizikai erőmet örökölte, de sokkal gyorsabb nálam. A másik fiam, Orphee szintén a Swansea akadémiáján képzi magát. Otthon érzik magukat. Fiatalon lettem édesapa, még mielőtt elindultam volna Európába. Nehéz időket éltünk akkoriban. Nem volt munkám, nem volt pénzünk sem. A labdarúgásnak köszönhetően nem fejeztem be az iskolát. Apám tanár volt, és gyakran hívta fel a figyelmem, hogy más is van a focin kívül. Ilyenkor azt feleltem neki, nekem azt szánta a sors, hogy futballista legyek. Később elfogadta a döntésem, és javult a viszonyunk. Amikor 2018-ban meghalt, azt mondta, büszke rám. Ma én is azt mondom a fiaimnak, hogy mindent adjanak bele az iskolában. Ha sikerül bekerülniük a Swansea felnőtt csapatába, biztosan nekik is eléneklik majd a Bony-dalt, mint nekem annak idején.
Az első időszakod hihetetlenre sikerült a Swansea-ban.
Tényleg pompás volt. A Vitesse-ből érkeztem, miután én lettem a 2012–13-as Eredivisie gólkirálya harmincegy találattal. Megvertük a Feyenoordot, a PSV-t és az Ajaxot, de sajnos így sem búcsúzhattam bajnoki aranyéremmel. De boldog voltam, és készen álltam, hogy bizonyítsak a Premier League-ben. Hamar otthon éreztem magam a klubnál és a városban, annak ellenére is, hogy mindennap esett! Az első idényemben huszonöt gólt szereztem, betaláltam a Manchester City, a Manchester United, a Tottenham és a Liverpool hálójába is. Talán éppen ezért vett meg később a City: nem igazán élvezték, hogy gólt szereztem ellenük néhányszor új év napján!
A Vitessénél a Boney M- sláger nyomán Daddy Coolnak hívtak. Pedig amikor szemtől szemben álltál a klub kabalájával, Hertoggal, a sassal, egyáltalán nem voltál cool…
A Vitesse stadionjának DJ-je találta ki, hogy minden egyes alkalommal, amikor gólt szerzek, a Daddy Coolt fogja játszani. Nem nagyon ismertem ezt a dalt, de tetszett. Ezt követően Hollandiában mindenki így hívott. De való igaz, Hertog társaságában egyáltalán nem voltam nyugodt, ugyanis hatalmas karmokkal megáldott sasról beszélünk. Valaki a csapatnál kitalálta, hogy milyen jó lenne lefényképezkednünk vele, ezért elvitték egy hídhoz Arnhem központjában, és várták, ki mer közös képet készíteni ezzel a micsodával. Hogy mi? Erről szó sem lehet! Ránéztem az idomárjára, akinek korábban kikaparta a szemét az egyik saját madara. Mondtam is neki, hogy ő még elvégezheti a munkáját fél szemmel, de ha én vesztem el az egyiket, akkor lőttek a pályafutásomnak.
Kéthetes próbajátékra mentél a Liverpoolhoz tinédzserként 2007-ben.
Nem akartam hinni a szememnek. Olyanokkal edzettem együtt, mint Sami Hyypiä, Stevie Gerrard és Jamie Carragher. Peter Crouch szintén ott volt, később a Stoke-ban is találkoztunk. Két héten át edzettem Rafael Benítez keze alatt. Csodálatos élmény volt. Elefántcsontparton az utcán fociztam. Akkor még túl magas volt nekem a szint a Liverpoolnál, nem is gondoltam, hogy esetleg maradhatnék. Visszatértem a hazámba. Két hónappal később megkeresett a Sparta Praha, hogy menjek Csehországba. A tartalékcsapatban kezdtem, de hamar bekerültem az elsőbe.
Mire emlékszel a Spartából?
Teljesen más világ. Nagyon hideg volt, először láttam havat. Alig beszéltem angolul, de örömmel fedeztem fel Prágát. Egyedül jártam el éttermekbe, és sétálgattam a városban. Franciául beszéltem az emberekhez, egy kicsit angolul, néhány szót csehül. Sokan kinevettek, de végül megtanultam a nyelvüket. Közben pedig egyre erősebb lettem. Úgy kellett edzenünk, akár a katonáknak. A felkészülési időszakban egy nap négyszer edzettünk. Futni jártunk a hegyekbe, súlyokkal a vállunkon. Ez a katonai módszer kihozta belőlem a vadállatot. Erősek a génjeim, mindig is nagydarab voltam, nyolc kilóval születtem. Az anyukám is nagyon erős, fekete öves dzsúdós volt.
A fizikumod ellened dolgozott a Premier League-ben, nem igaz?
Igen, különösen, amikor a Manchester City játékosa lettem 2015 januárjában. Jól ment a futball az Afrikai Nemzetek Kupájában, amit meg is nyertünk. Csodálatos élmény volt, rengeteg meccset játszottunk. Emellett több hetet töltöttem negyven fokban, ebből mentem vissza a téli Angliába. Nem maradt időm pihenni. Túl nagy terhet tettem magamra, meg is sérültem,, és nem tudtam megmutatni, milyen az igazi Bony. Nagyon szerettem volna a 2015–16-os idényt csúcsformában kezdeni. Elefántcsontparton nyaraltam, majd Spanyolországba utaztam egy személyi edzővel, még mielőtt elkezdődött volna a felkészülési időszak. Ott azonban kiderült, hogy maláriás vagyok. Több mint negyvenfokos lázam lett, majd eltört néhány ujjam egy Stuttgart elleni barátságos mérkőzésen. Igazán nem volt szerencsém.
Hogyan gondolsz vissza a Cityre?
Borzalmas formában voltam 2015 őszén. Nyolc gót szereztem tizennégy meccsen, és megnyertük a Ligakupát abban az évben. De mivel gyakran voltam sérült, a Citynek muszáj volt új játékosok után néznie. Ádáz küzdelem folyt a csatárokért. Sergio Agüeróval kellett vetélkednem. Gyakran késett el, vagy érkezett morcos arccal, de a tizenhatoson belül halálos volt. Kevin De Bruyne és David Silva szintén varázslók voltak, igazi klasszisok.
Amikor Guardiola megérkezett, te a Stoke-ba kerültél kölcsönbe. Milyen volt ott?
Őrült időszak volt. Felépültem, és játszottam a felkészülési időszak elején, de néhány hónap elteltével nem léphettem többet pályára. Hogy miért nem? Hagyjuk…
Utána viszont újra a Swansea következett.
Boldogan mentem vissza, de az az időszak más volt, mint az első. A csapat nem volt már annyira jó, kiestünk a Premier League-ből. Egy 2018-as, Leicester elleni mérkőzésen térdsérülést szenvedtem, és nagyon nehéz volt végignéznem a kispadról, ahogy kiesünk. Novemberig nem térhetem vissza, utána játszottam néhány mérkőzést a Championshipben, de általában csere voltam. Később, 2019 januárjában hat hónapra a katari al-Arabihoz kerültem kölcsönbe, aminek az volt a célja, hogy legyen helyem a válogatottban az egyiptomi Afrika-kupán.
Utána a szaúdi al-Ittihad játékosa lettél, viszont szabadon igazolható vagy. Mi a terv?
Jó volt Szaúd-Arábiában, de a világjárvány miatt úgy döntöttünk, hogy felbontjuk a szerződésemet. Visszautaztam a családomhoz Swansea-ba, és a Newporttal edzettem. Karácsony környékén megfertőződtem, és néhány hétre el kellett szigetelnem magam. Most viszont egészséges vagyok, várom az új kalandot. Még három évet szeretnék játszani, utána szívesen indítanék egy akadémiát is Elefántcsontparton. Edzőként nem tudom elképzelni magam, nagyon sok stresszel jár.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. augusztusi számában.)
