Interjú Martin Harasimowicz
Hogyan lettél a Manchester United játékosa 2003-ban?
Ez volt a legmeglepőbb, ami az életemben történt velem. Egy szép napon kaptam egy telefonhívást a United kapusedzőjétől, aki elmondta, hogy rajtam tartják a szemüket. Nem akartam elhinni. Fiatal voltam még, épp csak elkezdtem a munkát a MetroStars csapatában az MLS-ben. Nem sokkal később hivatalosan is bejelentkeztek értem. Boldogabb voltam, mint egy gyerek karácsony este. Nagyon gyorsan történt minden.
Milyennek találtad Alex Fergusont? Neked is megmosta a fejed?
Természetesen. Biztos vagyok benne, mindenki kapott tőle. Ferguson minden idők egyik legnagyobb edzője. Megvoltak a módszerei a játékosaihoz, mindig tudta, melyik gombot kell megnyomni.
Ugyanazon a mérkőzésen mutatkoztál be 2003-ban, amelyiken Cristiano Ronaldo is. Te kezdő voltál a Bolton ellen, ő pedig csereként állt be.
Ez egyértelműen azt jelenti, hogy én jobb futballista vagyok, mint ő! Persze nem mondtam komolyan, ő a legnagyobb a világon. Az én életemben nagy szerepe volt ennek a mérkőzésnek. Csak egy szerény fiú voltam New Jerseyből, és hirtelen a Manchester United mezében találtam magam.
Akkoriban mennyire volt jó játékos Cristiano Ronaldo?
Tehetséges volt, sokkal keményebben dolgozott, mint bárki más. Kétség nem fér hozzá, ő a legnagyobb teherbírású futballista, akivel csak találkoztam. Elképesztő a hozzáállása, ezért fejlődik állandóan.
A fiatal Gerard Piqué is a csapattársad volt. Sejtetted róla, hogy ennyire nagy lesz egyszer?
Megvolt benne a lehetőség. A Premier League-re még nem állt készen akkoriban, de később nagyon sokat fejlődött Spanyolországban. Igazán nagy sportember volt. Láttam, hogy tehetséges, csak idő kérdése volt, mikorra szerzi meg a kellő tapasztalatot. Ez végül a Barcelonában következett be.
Roy Carroll-lal voltál versenyben a helyért, és végül te mentél ki a pályára a 2004-es FA-kupa-döntőben. Milyen érzés volt, amikor a magasba emelted serleget?
Nagyon boldog voltam, és a mai napig megvan az érem. Végig mi uraltuk a mérkőzést a Millwall ellen, és nyertünk három nullra. Fantasztikus volt a hangulat aznap a Millennium Stadionban.
Nem sokkal később azonban változott a felállás. Nem volt nehéz feldolgozni?
Az ilyesmi mindenkinek nehéz, különösen egy kapusnak. Beszéltem Sir Alexszel, és megkértem, hadd menjek valahova kölcsönbe, hogy egy kicsit több lehetőséget kapjak. Jó döntés volt.
Miért éppen az Evertont választottad?
Mert ez a világ legnagyobb klubja!
Most komolyan?
Komolyan. Ha te kerülnél ilyen történelmi környezetbe, és élnél meg ilyen szenvedélyt, megértenéd, hogy mire gondolok. Nagyon szeretem az Evertont.
Milyennek találtad David Moyest?
Ő a legnagyobb edző, akinek a keze alatt valaha is játszottam. A mentorom és szinte az apám is volt. Jobban tisztelem őt, mint bárki mást, leszámítva a családomat. Más volt, mint Sir Alex, néha egy kicsit merev és a szabályokhoz ragaszkodó, de sosem lépett át egy határt. Nagyon szerette a játékosait, és tudta, hogyan hozza ki belőlük a legtöbbet.
Nem gondolod, hogy igazságtalanul bántak vele, miután átvette a Manchester Unitedot?
Dehogynem, száz százalékig így gondolom. Nagyon nehéz helyzetben volt, szinte lehetetlen Ferguson nyomába lépni. Erre ők is lassan jöttek rá, és már a negyedik vezetőedzőt fogyasztják Ferguson után. Moyes nem kapott elég időt. Az edzők élvonalába tartozik, de ez nagyon nehéz feladat volt.
Két tizenegyest is megfogtál a 2009-es FA-kupa elődöntőjében a Manchester United ellen. Milyen érzések lettek úrrá rajtad?
Fontos fejezet volt az életemben. Szerettem volna jól játszani egy ennyire fontos pillanatban az előző klubom ellen. Amikor elkezdődött a hosszabbítás, reméltem, hogy sor kerül a tizenegyesekre. Magabiztosan mentem bele a párbajba.
A Bolton ellen gólt is szereztél az Everton mezében. Hogy is történt ez?
Kedves barátom, Sylvain Distin hátrapasszolta a labdát, én pedig a lehető legnagyobb erővel belerúgtam. A szél is segített, és beesett. Több okból nem ünnepeltem. Először is, nem szereztem még gólt korábban. Annyira megijedtem, hogy nem is tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Másrészt elég rossz lehetett az ellenfél kapusának, nem akartam tiszteletlen lenni vele szemben.
Mi a kedvenc emléked a válogatottból?
Egyértelműen az, amikor először léptem pályára Ecuador ellen 2002-ben, és egy nullra megnyertük a mérkőzést. Minden gyerek álma, hogy egyszer válogatott legyen, én pedig három világbajnokságon is ott voltam. Nagy teljesítmény, büszke is vagyok rá.
A 2014-es világbajnokság idején megdöntötted az egyetlen vb-meccsen történő védések rekordját. Belgium ellen tizenötször hárítottál a nyolcaddöntőben. Ez volt életed legjobb egyéni teljesítménye?
Igen, különleges mérkőzés volt, a pályafutásom csúcsa. Kiváló formában voltam akkoriban, hiába voltam már harmincöt éves. Jó idényt zártunk az Evertonnal. Továbbjutottunk a „halálcsoportból”, amelyben Németország és Portugália is ott volt. Belgium már egy kicsit nehéznek bizonyult, de mindig is az volt az álmom, hogy a legjobb teljesítményemet világbajnokságon nyújtsam, és ez sikerült is.
A non-league Dagenham & Redbridge résztulajdonosa lettél 2018-ban. Erről mit kell tudnunk?
A tulajdonos, Peter Freund egyben a Memphis 901 gazdája is, én pedig ebben a United Soccer League-csapatban töltöttem a tavalyi évet. Van egy kis tulajdonrészem a csapatban, és én vagyok a sportigazgató is. Remélem, sikerül visszajutnunk a Football League-be, és utána sem állunk meg.
Márciusban leszel negyvenkét éves. Van rá esély, hogy visszatérsz Angliába, és a Dagenham & Redbridge edzője leszel?
Nem, ilyesmivel nem szeretnék foglalkozni. Az edzők nagyon sok egót kezelnek, és lényegében nincsen szabadnapjuk. Szerintem nem lennék jó edző. Irigylem azokat, akikben megvan a vágy ehhez, de nem nekem találták ki.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi számában.)
