Interjú Chris Flanagan
A non-league Wealdstone-ban kezdődött a pályád. Gondoltad volna, hogy egyszer profi leszel?
Nem, fogalmam sem volt róla, vagyok-e annyira jó, hogy messzebbre jussak, mint az ificsapat. Az idény végén mégis bekerültem a felnőttek közé, nem azért, mert annyira jó voltam, hanem mert szombaton, kedden, csütörtökön és ismét szombaton játszottuk a meccseinket, és az idősebbek nem mindig értek rá, dolgozniuk kellett. Gondoltam, ha félprofiként kapok heti tizenöt fontot, az már nagyon jó. Huszonegy éves voltam ekkor. Végül a Coventryben váltam profivá.
Amikor 1985-ben a Nottingham Forest játékosa lettél, rendszeresen hirdetted magad villanyszerelőként a programfüzetben. Miért?
A pénzért! Akkor alapítottam meg a saját vállalkozásomat, amikor a Coventry játékosa lettem. Félprofiból a legmagasabb bajnokságba kerültem, de emiatt harminc fonttal csökkentek a bevételeim. Ez is mutatja, mekkorát változott a labdarúgás. Akkor dolgoztam, amikor éppen tudtam, általában délutánonként, így aztán amikor a Forestbe kerültem, az egyik első megbeszélésem arról szólt Brian Clough-val, hogy elmondtam neki, a villanyszerelésből élek, és szeretnék hirdetni a programfüzetben.
Volt, aki azért hívott fel, hogy a labdarúgásról beszélgessetek?
Egyszer megtörtént, hogy kedd este a Brighton ellen léptünk pályára, majd másnap reggel csörgött a telefon. A srác elmondta, hogy Brighton-drukker, és látta a hirdetést a programfüzetben. Érdekelte, tényleg én vagyok-e az. Egy kicsit dumáltunk a fociról, aztán finoman figyelmeztetnem kellett, hogy azon a telefonszámon a megrendelők jelentkezését várom.
Át kellett élned az 1990-es világbajnokságon, milyen érzés kihagyni egy tizenegyest az elődöntőben. Mennyi ideig fájt még?
Az volt benne a legszomorúbb, hogy azon a tornán a nyugatnémetek ellen hoztuk a legszebb játékunkat. Ha túljutottunk volna rajtuk, nagyon nagy eséllyel megnyerjük a vébét. Nagyon sokat tanultam az esetből. A következő idényem volt a legjobb, mert bizonyítani akartam. Minden idegenbeli meccsen sértegettek a szurkolók, ennek ellenére tizenhat gólt szereztem balhátvédként. Büntető nem volt köztük.
Végül az 1996-os Európa-bajnokságon könnyebbülhettél meg. Jó szívvel álltál oda ahhoz a tizenegyeshez Spanyolország ellen?
Úgy voltam vele, hogy hiba lenne, ha nem vállalnám. Gyakoroltuk a tizenegyeseket, de nem volt kőbe vésve az öt lövő neve. Tudtam, ha nem megyek oda magamtól Terry Venables-höz lehet, hogy nem is számol velem. Jeleztem neki, hogy én rúgom a harmadikat. Visszakérdezett, hogy biztos vagyok-e benne. Amikor a labda hálót ért, nagyon megkönnyebbültem. Azt terveztem, hogy visszavonulok a válogatottságtól, de aztán másként alakult. Nézem a képet, és még mindig nem tudom, honnan jött ez a rengeteg érzelem. Azt hiszem, csak kiszabadult belőlem minden energia.
Igaz, hogy másnap Gareth Southgate-tel együtt a Sex Pistolsszal lófráltál?
Igen! Láttam az újságban, hogy a Finsbury Parkban játszanak. Venables kimenőt adott vasárnapra, Gazza horgászni ment, én pedig mondtam Venables-nek, hogy ha nem bánja, zenét hallgatnék. Nem mondtam meg neki, mit, mert akkor lehet, hogy nem enged el. Southgate-et is elrángattam magammal, és életem egyik legjobb hétvégéje volt.
Valami gazzás történet?
Az 1990-es világbajnokságon nagyon meleg volt, és arra kértek minket, hogy óvjuk az energiánkat. A medence mellett ültünk. Nemcsak futballisták, de átlagemberek is. Gazza egyszer csak megjelent az ugródeszkán, meztelen volt, de betekerte magát vécépapírral, és beugrott. Utána a papír ott lebegett a vízen, Gascoigne teljesen meztelenül kimászott, és elsétált a szobájába. Nála ilyen volt egy átlagos nap. Megtiszteltetés volt, hogy a társa lehettem, ötvenhét alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben, és ebből csupán négyszer kapott ki. Bobby Charlton óta ő a legjobb, aki csak megfordult a válogatottban.
A Forest ideiglenes edzője lettél 1996-ban. Azt olvastuk, hogy az első összeállításba elfelejtettél kapust nevezni…
Tényleg így volt. Bementem egy pénteken, mire közölték velem, hogy Frank Clark már nincs, vezetném-e a csapatot az Arsenal ellen másnap. Leírtam magamnak az összes játékos nevét, és három-négy óra elteltével előálltam a tökéletes formációval. Az akkori feleségem szólt, hogy látja, nem számítok Mark Crossleyra. Mondtam neki, hogy márpedig számítok. Jobban megnéztük, és valóban tizenegy mezőnyjátékost válogattam össze. Ez csak azt jelzi, mennyire össze tud zavarodni az ember, ha abban a székben ül.
Miért tetted David Jamest a mezőnybe, amikor a Manchester City edzője voltál?
Ez volt a mesterterv. Akkor vettem át a csapatot, amikor már csak kilenc mérkőzés volt hátra a 2004–05-ös idényből, és nagyon jól ment minden, közel voltunk az UEFA-kupa-indulást érő helyhez. Úgy állt a dolog, hogy amennyiben az utolsó fordulóban megverjük a Middlesbrough-t, akkor mehetünk a nemzetközi színpadra is. Az előző este gondolkodtam, mit is tehetnék, ha a meccs vége is szoros, és ekkor találtam ki, hogy David James előremehetne.
Mit szóltak ehhez a munkatársak?
Megkértem a szertárost, hogy készíttessen egy mezőnybeli mezt is neki, de ne beszéljen róla senkinek. Elmondtam a segédemnek, Steve Wigleynek, hogy mire készülök, mire azt mondta, vannak borzalmas ötleteim, de ez tényleg a legrosszabb. A mérkőzés szoros volt, egy egyre állt, és nem láttam, miből lehetne gólunk. Ezért lehoztam valakit, Nicky Weaver ment a kapuba, James pedig előre. Ezt követően kaptunk egy tizenegyest, és nagyon büszke voltam, pedig semmi köze nem volt hozzá a döntésemnek. Ha Robbie Fowler belövi, mindenki azt mondta volna, mekkora húzás volt, viszont nem lőtte be, ezért mindenki arra gondolt, mekkora barom vagyok, hogy egy kapust küldök előre.
Nem rossz érzés, hogy még nem kértek fel az angol válogatott élére?
A brit ötkarikáscsapat edzője voltam, az volt a legszebb időszakom, az olimpia még nagyobb rendezvény, mint a világbajnokság. Semmit sem bánok, mindent megtettem, ami tőlem tellett.
Most a West Hamnél vagy, David Moyes segítőjeként. Menedzser nem leszel már?
Amikor először dolgoztam Moyesszal, alig ismertük egymást, így keresett meg. Igent mondtam. Elképesztően alapos, igazi zseni. Nem zárkózom el a főnöki munkától sem, soha semmi előtt nem csukom be az ajtót.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)
