Interjú Guus Hetterscheid
Igaz, hogy Edwin van der Sar is szerepet játszott abban, hogy a Liverpool játékosa légy?
Igen. A csapatnál nem sok név jött szóba 1999-ben, aki pótolhatta volna David Jamest. Van der Sar állt az első helyen. Eljöttek Amszterdamba, hogy megnézzék őt az Ajaxban a csapatom, a Vitesse ellen. Egy nullra megvertük őket, és jól játszottam. Ennek ellenére a Liverpool kitartott mellette, de ő végül a Juventust választotta. Gerard Houllier meglátogatott az arnhemi otthonomban, és megkérdezte, nem lennék-e a Liverpool kapusa. Igent mondtam. Gyerekkoromban is az angol csapat volt az álmom, a szerződést pedig végül az amszterdami repülőtéren írtuk alá. Másnap reggel a holland válogatottal Brazíliába utaztam, és bemutatkoztam a nemzeti csapatban is. Tökéletes hét volt. Van der Sar viccelődött is velem, amíg Dél-Amerikában voltunk, hogy neki köszönhetem a liverpooli munkát. Amikor 2001-ben öt trófeát nyertünk, ő pedig egyetlenegyet sem a Juventusszal, meg is kérdeztem, hogy nem bánta-e meg.
Milyen érzés volt a Liverpool edzőpályáján olyan csatárokkal, mint Michael Owen vagy Robbie Fowler?
Nem mindig volt olyan vicces. Robbie Fowlert nem lehetett megállítani a tizenhatoson belül. Kivétel nélkül higgadt és hajszálpontos volt. A legtöbb alkalommal külsővel lőtt. Szerintem Michael Owen sosem hagyott ki egy az egy elleni helyzetet. Vagy megkerült, vagy bebőrözött, vagy átemelte felettem a labdát. Megőrültem tőle. Jobb volt az önbizalmamnak, ha inkább másokkal edzettem.
Biztosan nagyon izgalmas volt a 2001-es év, amikor a csapat FA-kupát, Ligakupát, UEFA-kupát, angol és európai Szuperkupát nyert…
A második idényem tökéletesre sikerült. Gary McAllister volt a hiányzó láncszem. Kiegyensúlyozott csapat állt össze kiváló védelemmel, amelyet Sami Hyppiä és Stéphane Henchoz erősített. A középpályán a nagyon tapasztalt McAllister és Stevie Gerrard energiája adta a ritmust, és remek csatáraink voltak Owen, Fowler és Emile Heskey személyében. Abban az évben történelmet írtunk. Az Alavés elleni UEFA-kupa-döntő volt életem legbizarrabb mérkőzése. Az első félidőben már öt nullra kellett volna vezetnünk, ezzel szemben négy négynél kezdődött a hosszabbítás. Amikor egy öngóllal öt négy lett, odafordultam a szurkolóinkhoz, és megfogadtam magamban, hogy mindent megteszek a győzelemért. Mire visszafordultam, láttam, az egész csapat ünnepel. Elfelejtettem, hogy aranygól dönt!
Hősies szerepet játszottál a Ligakupa döntőjében a Birmingham ellen, ahol a Liverpool tizenegyesekkel nyert. Milyen érzés volt?
Csodálatos, amikor kapusként tudsz hozzátenni valamit egy ilyen párbajhoz. Emlékszem, mennyire ideges volt Andy Johnson a mindent eldöntő lövés előtt, és ismertem a kedvenc szögét. Majdnem megőrültem, amikor megfogtam. Abban az idényben öt trófeát nyertünk. Egy kis szerencse is kellett hozzá a Birmingham ellen, illetve az Arsenallal szemben az FA-kupa döntőjében. Ezeken a meccseken az elsőtől a nyolcvanötödik percig túlerőtől szenvedtünk, majd Owen kétszer is betalált a semmiből a legfontosabb pillanatokban. Szinte zavarban voltunk, amikor elsétáltunk az Arsenal játékosai előtt a serleggel, de gyakran a nem megérdemelt győzelem a legjobb.
Rögtön az első liverpooli rangadón kiállítottak, miután volt egy kis nézeteltérésed Francis Jeffersszel…
Igen, elég idegesítő meccs volt, és hamar egy nullás hátrányba kerültünk. Már a mérkőzés korábbi részében is összeszólalkoztam Jeffersszel, németnek neveztem, miután színészkedett. A második félidőben kicsit meglegyintettük egymást, és mindkettőnket kiállítottak. Nem olyan régen részt vettem egy Everton-podcast felvételen Jeffersszel, és felelevenítettük a történteket. Azt mondta, örült neki, hogy őt állították ki először, mert attól félt, hogy nekimegyek. Gyorsan elment az öltözőbe, és magára zárta az ajtót! Már tudtunk nevetni rajta. A meccs másnapján Houllier behívatott. Azt hittem, megbüntet vagy ilyesmi, de azt mondta, hogy ez csodás, ezt a szenvedélyt akarja látni bennünk. Nagy mosollyal az arcomon távoztam.
Milyen érzés volt azt hallani tőle 2001-ben, hogy nem kellesz, mivel megérkezett a csapathoz Jerzy Dudek és Chris Kirkland?
Éppen akkor nyertük meg az angol Szuperkupát a Manchester United ellen, és az európai Szuperkupát, mivel legyőztük a Bayern Münchent. Houllier elmagyarázta nekem, hogy a világ három legjobb kapusa közt leszek, de most egy fiatal vagy egy tapasztalt kapus érkezik majd. Elérkezett az első bajnoki, és nagyot hibáztam a Bolton ellen, ki is kaptunk kettő egyre. Az öltözőben Houllier azt mondta, nem szeretné, ha bárki is engem vádolna, már nagyon sok pontot mentettem a csapatnak, és ez máskor is így lesz. Ekkor elmentem a válogatottal, és egyszer csak hallom, hogy a Liverpoolba érkezett Jerzy Dudek és Chris Kirkland. Marc Overmars és Van der Sar viccelődött is velem, hogy ne idegeskedjek. Amikor visszatértem, beszéltem Houllier-vel. Azt mondta, Dudek az első választása, Kirkland a második, én a harmadik. Nem akartam elhinni. Azt válaszoltam, hogy több mint száz meccsen léptem pályára, és öt trófeát nyertem egyetlen idényben. Azt mondta, olyan kapust akar, aki nem hibázik. Erre azt feleltem neki, hogy olyan nem lesz.
Mi történt ezek után?
Ez volt pályafutásom legsötétebb része. Az átigazolási időszak már véget ért. A hazai meccseket a lelátóról néztem, a BL-összecsapásokra pedig nem utazhattam el. Később tudtam meg, hogy a Liverpool azért vette meg mindkettejüket, mert Dudek esetében nem stimmelt valami az orvosi vizsgálatok során, és a klub szeretett volna visszalépni. Ekkor szerezték meg Kirklandet a Coventryből, de a Feyenoord elvárta, hogy a Liverpool tartsa magát a megállapodáshoz. A mai napig nem értem, miért nem harcolhattam a posztomért. Houllier inkább kegyetlenül kidobott. Már arra gondoltam, hogy abbahagyom a labdarúgást, de végül lehetőségem nyílt elmenni a Real Sociedadba. Néhány évvel később találkoztam vele egy jótékonysági mérkőzésen, és megölelt, megpuszilt, mintha semmi sem történt volna. Nagyon sokáig nem szerettem őt, de a feleségem azt mondta, legyek inkább hálás neki, hogy odavitt az álmaim klubjába. Maradtam ennél a verziónál.
Hogyan lettél a Portsmouth, majd az Everton játékosa a négy, Spanyolországban töltött év után?
Ott ültem a Portsmouth kispadján 2005-ben, mivel Harry Redknapp kihajigálta a legtöbb, elődjei által szerzett játékost. Útban voltam, hogy megnézzem a Chelsea Barcelona elleni meccsét, amikor David Moyes hívott. Két kapusát felfüggesztették, egy megsérült. Azt kérte, segítsek egy hónapot. Azt mondtam rendben, de leesett, hogy a francba, ez az Everton! Ennek ellenére nem lett gond a Liverpool szurkolóival, tudták, hogy nem önszántamból léptem le tőlük.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. szeptemberi számában.)
