Interjú Chris Flanagan
Kevin Keegan is a Scunthorpe csapatában kezdte a pályafutását. Hogy lehet, hogy ez a csapat két nagy játékost is adott a Liverpoolnak?
Nem pontosan ugyanakkor kerültünk oda, de akkoriban még az alacsonyabb osztályú klubok is elindíthattak az úton, ha volt benned fantázia. Ma már sokkal óvatosabbak, mert félnek. A fiatalok többet hibáznak, de mégis csak így tanulnak. Négy mérkőzést játszottam az első évben, a következőben már negyvennégyet. Ezeken megmutattam magam, és Bill Shankly is eldönthette, hogy jó vagyok-e neki.
Milyen ember volt Shankly?
Minden, amit mondanak róla, igaz. Ő volt a legnagyobb motivátor, akivel valaha is dolgom akadt. Ha egy mérkőzés után nem szólt hozzád, akkor tudhattad, hogy minden rendben van, ugyanis ha nem volt rendben valami, azt elmondta. Ahhoz már egészen kivételesen kellett játszanod, hogy meg is dicsérjen. Két és fél évet töltöttem el a tartalékcsapatban, amikor egyszer egy hétfői napon odajött hozzám, és azt mondta: „Már egy ideje figyelünk téged. Nagyon ügyes vagy, de ne vegyél magadra minden egyes gólt. Ne feledd, mielőtt a labda a hálóba kerül, ketten-hárman hibáznak rajtad kívül.” Megfogadtam, amit mondott, és onnantól kezdve minden egyes gólomért a többieket hibáztattam!
Megfogott egy tizenegyest az 1973-as UEFA- kupa-döntőben a Borussia Mönchengladbach ellen, amikor a Liverpool az első európai trófeáját hódította el. Fontos szerepe volt ennek a mozdulatnak a klub történelmében?
A maga idejében az ember nem gondol ilyesmire, de akkor nagyon izgalmas korszak kezdődött el a klub nemzetközi életében. Amikor megfogtam azt a tizenegyest, nem tűnt nagyon fontosnak a mozdulat, mert a hazai mérkőzést három nullra nyertük meg. Jupp Heynckes állt oda, hogy ellője. Egy héttel korábban már láttam egy büntetőjét, gondoltam, megpróbálja ugyanúgy. Nem is tudtam, mennyire fontos védés volt, amíg el nem utaztunk Mönchengladbachba egy szörnyű, esős este. Günter Netzer a hátán vitte a csapatot, és kettő nullára elmentek. Végül három kettő lett összesítésben, és megnyertük a döntőt. Ha viszont beengedtem volna azt a tizenegyest, idegenben szerzett góllal ők kapják a serleget.
Négy évvel később a BEK-döntőjében is sikerült legyőzni a Borussia Mönchengladbachot. Biztosan elegük lehetett már a németeknek a Liverpool kapusából…
Igen. Érdekes, miért van az, hogy egyes csapatok ellen mindig jól megy. Gyakran kérdeznek a legszebb védésemről, de ilyenkor nem a leglátványosabbat szoktam választani, hanem a legfontosabbat. Abban az idényben megnyertük a bajnokságot, de az FA-kupa döntőjét elveszítettük a Manchester United ellen. Úgy utaztunk el Rómába, hogy nem éreztük magunkban az erőt a vereség után. Mi szereztük meg a vezetést, de Allan Simonsen az első félidő elején betalált ellenünk. Kicsit olyan volt, mintha feladtuk volna. Uli Stielike betört a tizenhatosunkon belülre, és egy az egy ellen álltunk egymással szemben. Azt tettem, amire mindig is tanítottak, a lehető legnagyobbra nőttem, és reméltem, hogy eltalál a labdával. Végül a térdemre pattant, így sikerült tisztáznom. Megint az történt, hogy nem is tudtam, mennyire fontos védés volt ez, amíg Tommy Smith be nem fejelte a második gólunkat tíz perccel később. Utána még Phil Neal is értékesített egy tizenegyest, és a Liverpool első alkalommal megnyerte a BEK-et.
Mit érdemes tudnunk arról a pillanatról, amikor kézbe kapta a kupát, amiért annyi mindent tett?
Beletelik egy kis időbe, amíg felfogja az ember. Mindenki ölelget, az adrenalin az egekben, a szurkolók megőrülnek. A következő negyven nyolc óra is téboly: ott vagy az öltözőben, mindenhol pezsgő folyik, aztán folytatod a családoddal és a barátaiddal. A legtöbben le sem feküdtünk aznap este. Meg sem tudom mondani, hányan vártak ránk Liverpoolban. Abban a két napban a lábam nem is érte a földet. Csak később később jön rá az ember, hogy mit tett.
Nagyot kellett küzdeni Peter Shiltonnal a válogatott egyes mezéért. Milyen volt?
Amikor 1983-ban visszavonultam, hatvanegy válogatottságot tudhattam a magaménak, és Shilton is a hatvanas szám környékén járt. Utána hét olyan év következett, amikor senki sem jelentett rá veszélyt, így jutott el százhuszonöt szereplésig. Szobatársak voltunk, igazi profi kapcsolatban álltunk egymással azokban az években is, amikor vetélytársak voltunk. Ha ő védett, segítettem, amiben tudtam, és fordítva is így volt.
Shilton az angol válogatottsági rekorder. Lehet, hogy száznyolcvanhatszor védett volna, ha nincs Clemence?
Nos, inkább, ha nincs ő, én védek százhuszonötször! A viccet félretéve, ha nincs az egyikünk, a másik nagyon sokszor állt volna a válogatott kapujában.
A Liverpool valaha volt legjobb kapusának tartják. Mi a véleménye Alissonról?
Nagyon jó a csapatnak. A legnagyobbaknak látványos a jelenlétük, agilisak, atletikusak, gyorsak. Ő is ilyen. Parancsokat oszt, önbizalmat önt az előtte állókba.
Válhat belőle is legenda, vagy előbb nyerjen meg két BL-t?
Végül is egy éve van ott, és már nyert egy Bajnokok Ligáját, ez nem rossz. Manapság minden az adott egyénen múlik. Szeretne maradni tíz éven át? A mi időnkben az ember nagy klubba vágyott, ahol annyi ideig maradhat, ameddig csak lehet. Nekem tizennégy éven át sikerült. Már most is legendának tartják, volt néhány elképesztő védése. Megvan benne minden, hogy az legyen.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi lapszámában.)
