Interjú Arthur Renard
Mindenki úgy ismer téged, hogy Nuno Gomes, pedig a neved Nuno Miguel Soares Pereira Ribeiro. Honnan jött a Gomes?
Gyerekkoromban gyakran lett Portugáliában gólkirály Fernando Gomes. Hosszú volt a hajam, egy kicsit hasonlítottam rá. Amikor elkezdtem játszani a helyi csapatban, az Amarantéban, én szereztem a legtöbb gólt, és az edzőm is szerette Fernando Gomest, ezért egy idő után elkezdett Nuno Gomes néven emlegetni. Nem zavart. Egyszer, a Boavistában megpróbáltam megváltoztatni, de az elnök azt mondta, hogy összezavarnám az embereket, és mivel rengeteg ajánlatot kap értem, az érdeklődőket is.
Először a 2000-es Európa-bajnokságon léptél pályára nagyobb tornán, méghozzá Anglia ellen. Az ellenfél kettő nullra vezetett, végül mégis te szerezted a győztes gólt.
Ez volt az egyik legjobb mérkőzésem a portugál válogatottban. Nehéz csoportba kerültünk, Románia és Németország volt még benne, ezért nagyon fontos volt, hogy jól kezdjünk. Ennek ellenére tizennyolc perc után két góllal vezettek az angolok, és tudtuk, ha nem nyugszunk meg, nagy égés lesz a vége. Hittünk a játékunkban, és gyorsan feljöttünk egy gól hátrányra. Minden volt azon a mérkőzésen, akik ott voltak, nem fogják elfelejteni. Kezdtem, mert Ricardo Sá Pinto megsérült. Fiatal voltam, vártam a nagy lehetőségre, és a meccs előtti este megtudtam, hogy ott leszek a pályán. A torna maga volt az álom, akkor kezdődött a portugál válogatott új korszaka, azóta minden nagyobb világeseményen ott vagyunk.
Négy gólt szereztél azon az Eb-n, és szerződést kötött veled a Fiorentina. Hogy telt az idő Olaszországban?
Az Olasz Kupában mutatkoztam be a Salernitana ellen, és rögtön mesterhármast szereztem. Mind a három gólpasszt Rui Costától kaptam. A barátom volt és az egyik fő oka annak, hogy a Fiorentina játékosa lettem. Abban az évben meg is nyertük a kupát, a Parma ellen vívtuk a döntőt. A visszavágó után vacsorát szerveztek nekünk, de mivel még mindig melegítőben voltam, gyorsan hazasiettem, hogy átöltözzek. A Piazzale Michel angelo közelében laktam, a szurkolók ott ünnepeltek, és amikor megláttak, be akartak mászni a kocsimba! Mondtam nekik, hogy sietnem kell a bankettre, erre szabaddá tették nekem a forgalmat a tömegen át. A drukkerek nagyon szerették a csapatot, ezt játékosként is érzékeltem. Nagyon sok szép emlékem van Olaszországból, és persze rossz is.
Micsoda?
A második idényben nem fizették ki a játékosokat. Nyolc hónapon át nem kaptunk fizetést, majd a harmadik évadom előtti felkészülési időszakban megtudtuk, hogy a Fiorentina csődben van. Nem voltunk Firenzében, így néhány főnök jött el elmagyarázni, hogy mi a helyzet. Elmondták, hogy a szurkolók mérgesek, és felgyújtották az elnök házát. Kérték, hogy néhány napig ne menjünk vissza a városba. Nagyon szomorú voltam, hogy távoznom kellett, mert élveztem az ott töltött időt. A város és a klub is csodálatos.
Mi jöhetett szóba, amikor távoztál?
A Roma és a Paris Saint-Germain is szeretett volna megszerezni, de én inkább visszamentem a Benficába. Az olasz és a francia klub győzködött, hogy ne utazzak el Portugáliába, de megígértem, hogy felhívom őket, ha beszéltem a Benfica elnökével. Szép éveket töltöttem ott, 2005-ben és 2010-ben megnyertük a portugál bajnokságot. Emlékszem még a 2005–06-os sorozatra is, amikor Ronald Koeman volt a vezetőedző. Jól sikerült a Bajnokok Ligája, kiütöttük a Liverpoolt, amely előzőleg megnyerte a trófeát.
A 2004-es Európa-bajnokságon is tagja voltál válogatott keretnek, és csereként álltál be a Görögország elleni, elveszített döntőben…
Hatalmas csalódás volt. Úgy éreztük, az a generáció megérdemelne valamit, arra gondoltunk, elérkezett a mi pillanatunk. A nyitó meccsen is kikaptunk a görögöktől, de utána minden mérkőzést megnyertünk a döntőig. Görögország megérdemelte, hogy Európa-bajnok legyen. Jó játékosai voltak, és kiválóak voltak csapatként is. Gólt szereztek, mi pedig mindent megpróbáltunk, de a labda nem akart a kapuba kerülni. Azt éreztem, ha egész éjjel játszanánk, akkor sem találnánk be. Ennek ellenére különösen szép emlékeket őrzök arról a tornáról, például amikor megvertük Spanyolországot a csoportkörben. Gólt kellett szereznünk, hogy továbbjussunk, és ez végül nekem sikerült. Éreztük a stadionban, mekkora hatással vagyunk az egész nemzetre.
Ez az Európa-bajnokság volt Cristiano Ronaldo első nagy nemzetközi tornája. Hogyan emlékszel rá?
Már fiatalkorában is látszott, hogy más, mint a többiek. Állandóan gyakorolt, néha egyedül. Az edzések előtt és után edzőterembe járt, és néha ott maradt a pályán, hogy tökéletesítse a befejezéseit.
Miután otthagytad a Benficát, egy évet töltöttél a Bragában, majd a Blackburn játékosa lettél a Championshipben. Ott hogy ment a sorod?
Az első néhány mérkőzésen jó volt minden, de ezt követően Steven Kean lemondott, mert problémái akadtak a vezetőséggel. Innentől kezdve lejtőre kerültünk. Négy másik tréner váltotta egymást egy idény alatt. És nem sikerült elérnünk a célt, hogy feljussunk. Ennek ellenére nagyon élveztem az angol labdarúgásban töltött időszakot. Rájöttem, hogy már fiatalon oda kellett volna szerződnöm. Volt egy pillanat, amikor lehetőségem lett volna. Amikor a Fiorentina játékosa voltam, Gérard Houllier hívott a Liverpoolba. Végül úgy döntöttem, hogy maradok az Olasz Kupát éppen megnyerő Fiorentinában.
Egyetlen idény után hagytad ott a Blackburnt. Mivel töltöd az időd azóta?
Kis híján a New York Cosmos játékosa lettem, de nem tudtunk megállapodni. Más ajánlatokat is kaptam, majd a Benfica edzői stábjában vállaltam munkát. Először a nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgató lettem, más klubokkal, illetve az UEFA-val, a FIFA-val és nemzetközi focisulikkal tartottam a kapcsolatot. Ezt követően én lettem az akadémia igazgatója. Otthagytam 2017-ben, és 2019 óta a testvérem ügynökségénél van állásom, aki a portugál másodosztályban futballozott. De dolgozom a Wyscoutnak is, ami videókkal és statisztikai elemzésekkel szolgál. Nagyon hasznos a kluboknak és az ügynököknek egyaránt. Emellett a FIFA munkatársa is vagyok, a 2020-as Európa-bajnokság nagykövete.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júliusi számában.)
