Interjú Felipe Rocha
Nem sokkal 2017-es visszavonulásod előtt a világ legeredményesebb játékosa lettél, miután harminchét elismerést zsebeltél be. Milyen érzés volt?
Nem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget ennek a rekordnak a pályafutásom alatt. Viszont amikor visszavonultam, jó érzés volt visszanézni mindarra, amit elértem a labdarúgásban. Sokkal fontosabb, hogy nagy csapatok tagja lehettem. Hálás vagyok, hogy ezekben játszhattam a legjobbakkal. Inkább ez tesz büszkévé. Főként azért nyerhettem meg ezeket a címeket, mert sikeres klubokban klasszis társaim voltak.
Melyek azok a trófeák, amelyek külön említésre méltóak?
Kettőt mondanék: az első és az utolsó európai serlegemet. Az előbbit akkor nyertem, amikor az első idényem töltöttem az Ajaxban, és a csapat bajnok lett. Hihetetlen, milyen ünneplés vette kezdetét Amszterdamban. Fiatal voltam még, tele álmokkal, és nem is gondolhattam volna jobb kezdetre Európában. Az utolsó pedig a Francia Kupa, életem legutolsó mérkőzésén nyertük. Ez volt a tökéletes befejezés. Thiago Silva a PSG csapatkapitányaként megengedte, hogy én emeljen a magasba a serleget. Ezek a kedvenc emlékeim.
Kellően elismerik veled kapcsolatban, hogy ilyen sok győztes csapatban szerepeltél?
Nem vagyok biztos benne, de nem is nagyon érdekel. Nem nézek vissza azt kérdezve, miért kapok, vagy miért nem kapok kellő méltatást. Nem ezért fociztam. Szerettem volna jó profi lenni, és mindig is rengeteg elismerést kaptam a klubjaimban. A csapattársaim, az edzők és a szurkolók jók voltak hozzám. Ennyi pont elég.
Hogyan lettél Zlatan Ibrahimovic legjobb barátja?
Így hozta a sors, megvolt a tisztelet és az empátia is. Csodálatos, hűséges barát. Mindketten nagyon fiatalok voltunk, amikor találkoztunk az Ajaxban. Amikor megérkezett, segítségre volt szüksége, és néhány hétig nálam lakott. Ott kezdődött a barátságunk, mindketten igyekeztünk megszokni egy új országot. A sors később úgy hozta, hogy több helyen is társak voltunk, összesen tizenegy évet töltöttünk együtt, és ez már egy életre szóló kapcsolat. Még a gyerekeink is barátok.
Négy különböző klubban voltatok csapattársak. Talán üldözött téged?
Az Ajaxba én érkeztem meg előbb, és még nem ismertük egymást. Aztán a Juventusba távozott, én pedig az Inter játékosa lettem, de később a Juve kiesett a másodosztályba, ezért a nagy olasz klubok vadásztak rá. Engem kérdezgettek róla az Interben. A Barcelona volt talán a legnagyobb véletlen, nem gondoltam volna, hogy az Inter elengedi. Tudtam, hogy a katalán klub a nagy álma. A Paris Saint-Germainnél nagy szerepem volt a megszerzésében, mert nem ismerte a helyzetet, én pedig kiadtam neki néhány belső információt. Amikor a PSG játékosa volt, gyakran hívott fel korán reggel, és javasolta, hogy reggelizzünk együtt a városban, de valahogy ezek a kávézók sohasem az én házamhoz voltak közel! Egy kicsit beszélgettünk, aztán indultunk edzeni.
Szerinted miért nem ment neki olyan jól a Barcelonában, mint neked?
Jó kérdés. Egy csodálatos csapatban volt nagy tehetség, mégsem működött úgy a dolog, ahogyan sokan várták. Jól kezdődött a történet, lőtte a gólokat, de az idény második felében már nem lépett olyan sűrűn pályára. Azt hiszem, számos félreértés volt körülötte, és ezek aláásták a bizalmát. Kikaptunk egykori csapatunktól, az Intertől a Bajnokok Ligája elődöntőjében. A mai napig nem tudom megmondani, mi történt pontosan, de borzalmas érzés volt. Nem tudom, mi játszódott le Guardiola és Ibrahimovic között aznap este, de tény, hogy utána már nem lépett sokat pályára.
Neked milyen emlék a Barcelona?
Nehéz szavakba önteni. Olyan lehetőség, ami megváltoztatja az ember életét. Micsoda csodálatos klub, és a csapat is elképesztően tehetséges játékosokból állt! Mindegyikük élete legjobb szakaszában járt, és remekül működött a kémia. Ezek az emlékek mindig is különleges helyen lesznek a szívemben. Nagyon sokat tanultam Guardiola keze alatt. Nemrég beszéltem Dani Alvessel, és azt mondta, ha egyszer Pep futballistája voltál, tudod már, hogyan kell edzővé válni. Igaza van.
Mitől volt annyira jó?
Lenyűgözött, milyen jól el tudja mondani, hogy mit akar. Megmutatta, hogyan reagáljunk a csapattársak mozgására. Könnyű volt megjegyezni, és természetessé váltak ezek a mozdulatok. Gyakran találkoztunk vele az irodájában a mérkőzések után. Személyesen is el akart velünk beszélgetni, hogy elmondja, miben fejlődhetünk még. Csodálatosan magyarázza el a labdarúgást. Lionel Messi is a csapattársad volt… Mindig lenyűgözött, mennyire könnyedén kezeli a labdát. Aztán irányt vált úgy, ahogyan nem is gondolnád, hogy lehet, és mindenki előtt egy lépéssel jár. Igazi zseni, minden természetes nála. Képzeljétek el, milyen lehetett naponta látni. Gyakran fordult elő, hogy az edzéseken még nagyobb csodákat tapasztaltunk, mint a mérkőzéseken. Ráadásul szerény fickó.
Élvezted a PSG-ben töltött időszakot?
Talán az ottani éveket élveztem a legjobban. Az Ajax, az Inter és a Barcelona már eleve nyerő csapatok voltak, a PSG azonban egy új korszak elején állt. Öt és fél éven át futballoztam ott, majd két éven át voltam koordinátor. Most a klub nagykövete vagyok Brazíliában. Nekem is részem volt abban, hogy a világ egyik legnagyobb együttesévé vált.
Mindössze tíz alkalommal voltál brazil válogatott. Miért?
Szívesebben nézem a pályafutásom jó oldalát. Természetesen jobb lett volna több meghívást kapni, de hálás vagyok azért is, ami sikerült. Nem tudom, miért alakult így. A nevem sem valami brazilos, lehet, hogy a játékom sem.
Mit éreztél, amikor Dani Alves 2018-ban megdöntötte a harminchét trófeából álló rekordod?
Ott voltam aznap. Ő a PSG-t erősítette, én pedig igazgató voltam a klubnál. A mérkőzés után készült egy közös fénykép, és azt mondta, „Bocs, főnök!”. Viccet csinált belőlem, és nevettünk is rajta. Nagyon boldog vagyok, hogy megdöntötte azt a csúcsot, igazán kedves ember, és csodálatos futballista. Utána még több trófeát hódított el.
Még sokáig megtarthatja a PSG Neymart és Kylian Mbappét?
A világ legjobb játékosai közül beszélünk kettőről, természetes, hogy más csapatok is szerződtetnék. Ennek ellenére hiszem, hogy a PSG megtartja őket. Boldogok, és pontosan tudják, hogy mennyire fontosak. A terv arról szól, hogy megvesszük a legnagyobbakat, nem pedig eladjuk őket.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi számában.)
