Interjú Felipe Rocha
Hogyan lettél az Arsenal labdarúgója 1997-ben?
Akkoriban a Lourinhanensében futballoztam, kölcsönben voltam ott a Sporting játékosaként. Az utóbbiban egyszer sem kaptam esélyt hivatalos mérkőzésen. Jól ment minden a touloni ifjúsági tornán azon a nyáron, Portugália döntőt játszott Franciaország ellen, és ez megváltoztatta az életemet. Az Arsenal néhány megfigyelője és maga Arsene Wenger is látott, így hamarosan hívták az ügynököm a londoni klubtól.
Milyen ember Wenger?
Csodálatos. Udvarias és intelligens. Örökre hálás leszek azért, amit értem tett, és nemcsak az Arsenalban, mert a Fulhambe igazolásomban is kulcsszerepe volt évekkel később.
Ő segített téged a Fulhambe?!
A Southampton játékosa voltam, de az új edző, Glenn Hoddle közölte, hogy nem vagyok része a terveinek. Borzalmas időzítés volt, mert már minden csapat készen állt. Az ügynököm lázasan keresett valamit, én meg teljesen kétségbe estem. Még élt a szerződésem a Southamptonnal, de tudtam, hogy sohasem kapok játéklehetőséget. Amikor megtudtam, hogy Jean Tigana a Fulham vezetőedzője lett, eszembe jutott, hogy Wenger a barátja, úgyhogy felhívtam, és a segítségét kértem. Tigana nem ismert, de adott egy próba lehetőséget. Wenger két alkalommal is megváltoztatta a sorsom folyását!
Az első Arsenalban töltött idényedben megnyerted az FA-kupát és a bajnokságot is. Milyen különleges emlékeid vannak ebből az időszakból?
Nagyon sok! Az álmom vált valóra. Nagyjából tizennyolc mérkőzést játszottam abban az idényben, nem sok, de határozottan több, mint amennyit várhattam előzetesen. Marc Overmarsszal kellett megharcolnom a csapatba kerülésért, nem éppen a legkönnyebb feladat, ha jobban belegondolunk, hogy ő akkor már BL-győztes volt, én pedig a portugál alsóbb osztályból érkeztem.
Összességében jól sikerült a Southamptonban töltött időszakod?
Igen. Ez volt a helyes döntés, miután távoztam az Arsenalból. Több játéklehetőséget kaptam, és éppen ez volt a fontos szempont számomra. Viszont miután a klub edzőt váltott, már nem mentek olyan jól a dolgok. Az új menedzser nem annyira kedvelt engem.
Úgy döntöttél, hogy egy osztállyal lejjebb lépsz, és a Fulhamben folytatod. Milyen volt Tigana edzőként?
Nagy hatású ember volt, megszállottan figyelt a taktikára, és azt akarta, hogy minden játékosa fejlődjön ezen a téren. Szerintem mindenki jobb lett az irányításával.
A Fulham hatalmas vágtával, rekordnak számító százegy ponttal nyerte meg a Chamionshipet.
Fantasztikus csapat volt. Mindenki megszállottan szerette volna visszavinni az együttest az élvonalba. Évtizedeket várt erre a klub, hatalmas volt a felelősségünk. A legjobbakra volt szükség ehhez. Chris Coleman, Lee Clark, Steve Finnan és Louis Saha kulcsszerepet játszott a sikerben, de az érdem mindenkié.
Mit szóltál a szurkolóktól kapott becenevedhez? A Boa Morte azt jelenti, hogy jó halál, de ezt valahogy a Halálos Kígyóval keverték össze.
Nem volt jó a fordítás! Talán nem is nagyon akarták lefordítani. Szerintem a kígyóval a stílusomra akartak utalni. A kígyó cikázik. Én is így csináltam. Cseleztem, majd futottam, mint a kígyó.
Van egy ír népi zenekar is, amely a Boa Morte nevet viseli. Nem vetted fel velük a kapcsolatot?
Mondták már, hogy van egy ilyen, de még sosem beszéltem velük. Tényleg jók?
Sajnos nem sokat tudunk róluk mi sem. Milyen volt Mohamad al-Fajed klubtulajdonos a Fulhamnél? Volt, hogy hírességeket vitt be az öltözőbe?
Sajnos nem voltam ott, amikor Michael Jacksonnal jelent meg a Craven Cottage-on, ez még az előtt volt, hogy a Fulhamé lettem volna. Csak képzelem, mekkora buli lehetett ez a többieknek. Al-Fajed elsőrangú tulajdonos volt, mindig érdekelte, mi van velünk. Abban a két és fél évben kerültem egy kicsit közelebb hozzá, amikor csapatkapitány voltam, ekkor gyakrabban beszélgettünk. Érdekes és intelligens ember.
Úgy hallottuk, egyszer feltűntél a BBC gyerekműsorában, a Grange Hillben. Hogy történt?
Valóban így volt, mégpedig akkor, amikor az Arsenalba kerültem. Buli volt, valami egészen más, mint amit megszoktam. Korábban sohasem volt ilyenben részem. Nem vagyok színész, de egész jól ment. Az ügynököm cégének is köze volt a programhoz, és szükségük volt egy fiatal labdarúgóra. Megkérdezte, részt vennék-e benne, én meg mondtam, miért is ne.
Egyetlen gólt lőttél a portugál válogatottban, méghozzá Angola ellen 2001-ben. Őrült mérkőzés volt, Angola hat emberre fogyatkozott, és a meccset félbeszakították. Mire emlékszel belőle?
Éppen kijutottunk a 2002-es világbajnokságra, és az volt a terv, hogy játszunk egy békés felkészülési mérkőzést Angola ellen. Az ország korábban portugál gyarmat volt. A hangulatról minden elmondható, csak az nem, hogy békés lett volna, a Lisszabonban játszott mérkőzést durva becsúszások jellemezték, és a játékvezető sem segített túl sokat. Kicsúszott a kezéből az irányítás, és végül a „békés felkészülési mérkőzést” húsz perccel a vége előtt lefújták. Szerencsére a végeredmény, az öt egy megmaradhatott, így már senki sem veheti el a gólomat.
Tartottál tőle, hogy törlik a feljegyzésekből?
Hagyjátok békén ezt a szegény gólt! Nem nagyon izgultam miatta, egyszerűen örültem neki, hogy betaláltam portugál mezben. Mindig is az volt a vágyam, hogy legyen helyem a csapatban.
Ott voltál a 2006-os világbajnoki keretben is. Hogyan emlékszel rá?
Nagy álmom vált valóra. Mindössze tíz percet játszottam az utolsó csoportmeccsünkön Mexi kó ellen, különleges élmény volt, hogy ott lehettem. Portugália csodálatos csapattal állt ki, ott volt Luís Figo, Cristiano Ronaldo és Deco is. Egészen az elődöntőig mentünk.
A West Ham játékosa lettél 2007 januárjában. Örömmel hagytad ott a Fulhamet?
Meglepetésként ért. Nem terveztem, hogy távozom, de úgy döntöttek, hogy eladnak, és egy újabb csodálatos élmény vette kezdetét az életemben. A West Ham top klub rengeteg szenvedélyes szurkolóval, felejthetetlen élmény értük játszani. Az idény utolsó napján dőlt el, hogy bennmaradunk. Nagyon nehéz helyzetben voltunk, de elkerültük a kiesést.
Ezt követően a Larissza játékosa lettél, korábbi fulhames edződdel, Chris Colemannel kerültél a csapathoz.
Igen, bár mindössze hat hónapot töltöttem ott. Hogy finoman fejezzem ki magam, a klub elnöke nem volt éppen korrekt, én pedig nem szoktam hozzá az ilyen vezetőkhöz. Hat hónapig bírtam, de ami sok, az sok, szedtem a sátorfámat, és leléptem.
Az utolsó két klubod a dél-afrikai Orlando Pirates és a League Two-ban szereplő Chesterfield volt. Érdekes kontraszt.
Hat hónapot töltöttem Johannesburgban, egész jól ment, de újfent nem volt szerencsém az edzőváltással. Igen, a Chesterfield valóban egészen más világ! Tőlem várták a tapasztalatot, az volt a dolgom, hogy segítsem a fiatalokat. Az ajánlat korábbi fulhames csapattársamtól, Mark Crossleytől érkezett, ő is az edzői stáb tagja volt. Boldogan mentem oda. De ez a történet is akkor ért véget, amikor új edző érkezett! Mindenkivel üvöltözött az edzéseken. Egy játékos boldogan teszi meg, amit a főnöke mond, de az üvöltés nem stílus. És nem volt türelmem az ilyesmihez.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi számában.)
