Interjú Rahman Osman
Mivel foglalkozol mostanában?
Focizgatok a szomszédaimmal, és igyekszem boldog életet élni. Sokáig voltam rivaldafényben, ezután kevés jobb érzés van, mint együtt lenni a családdal, és könnyedén venni a dolgokat. Boldog vagyok. Ami a szakmát illeti, besegítek az Afrikai Labdarúgó-szövetségnek, és foglalkozom fiatalokkal is, nem edzőként, mert nem hiszem, hogy minden korábbi játékosnak edzővé kell válnia. Ettől függetlenül próbálom átadni a tudásom.
Nagyon kritikusan beszéltél a Liverpoolról a múltban. Miért van benned ennyi keserűség a klubbal kapcsolatban?
Sosem rejtettem véka alá, hogy a Liverpool nem bánt velem jól, és sokkal inkább kivételezett olyanokkal, akiknél magasabb polcon voltam. A sajtó munkatársai gyakran nem is sejtik, mi megy a háttérben egy klubnál vagy akár az öltözőben. Senki se értsen félre: az alapján, amit Sadio Manétól hallok, a csapat nagyon jó kezekben van mostanában, de akkoriban nem vettek elég komolyan. Igazán elkeserítő, hogy a Real Madrid és a Barcelona is többet ajánlott értem, de annyira a Liverpool játékosa akartam lenni, hogy őket választottam. Ez volt életem legrosszabb élménye.
És Steven Gerrard? Iránta hogy érzel?
Amikor felhozzák, hogy nem kedvelem Gerrardot, csak nevetek, mert ha elmondanám, miket mondott rólam a többieknek, azt nem tűrné a nyomdafesték. Mindez már a múlté, de nem leszek álszent, tudom, hogy nem szeretnek, és nem fogom azt hazudni, hogy szeretem őket. Ezt mondom, és biztosan megsértődnek, de nézzük mi az igazság: Gerrard semmit sem nyert a hazájával, én legalább eljuttattam Szenegált a világbajnokságra, és ez a tett már önmagában nem mérhető semmihez. Büszke vagyok Manéra, és örülök, hogy mostanában jól megy a klubnak, de annak is örülnék, ha sohasem játszottam volna ott.
És milyen volt a Boltonban?
Csodálatos volt. Mindenkit nagyon szerettem, és a társaim is elfogadtak. Több gólt is szereztem, köztük néhány nagyon fontosat, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a Liverpool nem bánt jól velem. A Boltonnál végre feléledt az angol futball iránti rajongásom. Nem volt olyan nagy csapat, mint a Liverpool, de olyanok alkották, akiknek a labdarúgás több volt, mint üzlet, és nagyon szerették a klubot. A Boltonban találtam meg a helyem Angliában.
A Bolton és a Sunderland azóta már kiesett a League One-ba. Ezt hogyan értékeled?
Szomorú. Számos tényezőt kell figyelembe venni, amikor egy csapat kiesik. Tapasztalatom szerint ilyesmi akkor következik be, ha rosszul kezelik a pénzt, és rosszul veszik a játékosokat hosszabb időn keresztül. Annak is szerepe lehet benne, hogy más kluboknál rengeteg pénz jelent meg. Mindig is büszke leszek a csapataimra. Mindenki tudja, hol volna a helyük: a csúcson. A Sunderland büszkélkedhet a legjobb szurkolókkal azok közül, ahol megfordultam. Egykori játékosukként mindkét csapatról úgy tartom, hogy az élvonalban lenne a helyük, de higgyétek el, legalább az egyik fel is jut hamarosan. Hadd jövendöljek még egyet: a Leeds is feljut Marcelo Bielsa irányításával. Már most is majdnem sikerült, és az így szerzett tapasztalat még jól fog jönni.
Nem hiányzik az angol labdarúgás?
Szerencsés voltam, hogy pályafutásom nagyobbik részét Angliában tölthettem. Leszámítva a válogatottban elért sikerünket, azt, hogy kijutottunk a 2002-es világbajnokságra, ott a nyitó meccsen megvertük a címvédő Franciaországot, és kis híján az elődöntőbe jutottunk, arra vagyok a legbüszkébb, hogy Angliában fociztam. Mindig is ez volt az álmom. Voltak nehéz időszakaim, és a média sem kímélt, mégis kiváló ország ahhoz, hogy az ember profi futballt játsszon. Az emberek kajálják a játékot, és nagyon jól tartják ott a profikat, úgyhogy ha fiatal tehetséggel találkozom, azt javaslom neki, lehetőség szerint tegyen meg mindent, hogy Angliában folytathassa.
Szerinted mit ér el a Liverpool a 2019–20-as idényben? Megnyeri a Premier League-et?
Már az előző idényben is megvolt rá az esély, ott tartották a kezükben, aztán hagyták elúszni. Hét ponttal előzték meg karácsonykor a Manchester Cityt, aztán szerintem berezeltek. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ismét egy ilyen évad előtt állnak, és a Liverpool lesz a bajnok. Szerintem ismét a Manchester City viszi el a serleget. Szeretem a Cityt, és mindazt, ami ott végbemegy, de szomorú voltam, amikor Yaya Touré otthagyta a csapatot. Maradhatott volna még egy évig. De a futball már csak ilyen, és fontos, hogy Guardiolához mindenki fenntartások nélkül álljon hozzá, már csak azért is, amit eddig elért.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. novemberi lapszámában.)
