Interjú Marcus Alves
Hogyan emlékszik vissza a Sheffield Wednesday élén töltött két évre?
Az volt az elgondolás, hogy másképp csináljuk, mint ahogy addig volt, szakítunk az angol stílussal és múlttal. Az elején küszködtünk egy kicsit, több hosszú labdát játszottunk meg, mint amennyit szerettünk volna, és ennek voltak negatív következményei. Lassan azonban megértették a labdarúgók is, hogy mit akarunk. Az első idényemben, 2015–16-ban ott voltunk a Championship rájátszásában, utána pedig a negyedik helyen zártunk. Mindenre ráláttam a klubnál, még csak egy tekercs vécépapírt sem vettek a tudtom nélkül.
Ezek voltak a Wednesday legjobb eredményei 2000 óta. Mi volt a siker kulcsa?
Mindig azt mondom, az, hogy olyan játékosok után mentünk, akik senki másnak nem kellettek. Barry Bannan volt az egyik ilyen, a kutya sem törődött vele, aztán ő lett a bajnokság egyik legjobb középpályása. Álex López a Celta Vigótól került hozzánk kölcsönbe, Fernando Forestieri, aki nem kapott játéklehetőséget a Watfordban, szintén a mienk lett. Gary Hoopert a Norwich-ból menekítettük ki. Egyikük sem volt kimondottan erős, de a játékunkat inkább a technikai tudásukra építettük.
Nagyon meglepő volt, amikor a Wednesday szurkolói elutaztak, hogy megnézzék a Rio Ave mérkőzését az elmúlt idényben, mielőtt 2020 júliusában visszatért volna lakóhelye csapata, a Braga kispadjára?
Örök életemben a Sheffield Wednesday szurkolója leszek. Az elmúlt idényben megnéztem néhány meccsüket, és nagyon örültem a találkozásnak. Végül is senki sem megy el meglátogatni valakit, akit nem kedvel.
Nem lehet, hogy hiányzik is nekik?
Előfordulhat, de ez az érzés kölcsönös. Megmondtam neki, hogy szeretnék visszatérni a jövőben, de most van munkám. Azt súgja az ösztönöm, hogy valamikor mégis megtörténik majd.
Nem sokáig maradt munka nélkül, amikor 2017-ben otthagyta a Hillsborough-t…
Mintegy negyvennyolc órát! Nagyon rossz élmény volt, amikor szenteste kirúgtak, épp a családom is elutazott hozzám, hogy együtt legyünk. Karácsony napján felhívott egy másik Championship-klub, majd másnap a Swansea elnöke telefonált, és meghívott, hogy találkozzunk. Eközben minden felgyorsult. Addigra mindent összepakoltam, hogy visszaköltözöm Portugáliába, úgyhogy csak betettem a zsákokat a kocsiba, és Swansea felé vettem az irányt. Korán reggel érkeztem, mégis rögtön a klubházba mentem, és megnéztem egy edzést, mielőtt aláírtam a szerződésemet.
Közismert arról, hogy szokatlan analógiákat használ. Honnan jönnek?
Nekem ez természetes. A portugál nyelv gazdag, kreatív, és tele van szólásokkal. Ezek nagyban megkönnyítik az életet, különben tíz percen át kellene magyaráznom egy-egy szituációt. Igyekszem találni valami megoldást, hogy érthető legyek, és remélem, hogy mások is felfogják, amit mondok.
Melyik a kedvence?
Az a metafora, amelyiket akkor használtan, amikor a Swansea megverte a Liverpoolt. Sokat beszéltem a játékosaimhoz a felkészülés során, és az elejétől fogva vették az üzenetet. A Liverpool nagyon erős csapat, különösen, ami a csatársort illeti. A támadóhármas csodálatos, de figyelmeztettem a védőinket, hogy le kell zárniuk a sztrádát. Lehet, hogy a Liverpool olyan, mint egy Formula–1-es versenyautó, de ha betesszük a londoni forgalomba, nem megy sehova. Így tudtuk rájuk kényszeríteni a tempónkat. Csak öt csapat verte meg őket 2017–18-ban, mi voltunk az egyik.
Az FFT is ott volt azon a sajátos sajtótájékoztatón, amelyen előbb elővett egy húszfontos bankjegyet, majd megrongálta azt…
Ez akkor történt, amikor többen megkérdőjelezték a játékosaim értékét, szerintem igazságtalanul. Azt akartam demonstrálni, hogy már bizonyítottak. Volt egy húszasom, amin bemutattam, hogy még ha össze is gyűröm, az értéke megmarad. Meg kellett védenem a játékosaimat, ki kellett állnom a csapatom mellett.
Dolgozott a Besiktasnál is. Milyen élmény volt?
Intenzív. Azt követően kerültem oda, hogy az elődömet rács mögé dugták korrupció miatt. Egy feltételem volt: amint letelik a büntetése, odébbállok. A Besiktas hatalmas klub, és szerettem volna Törökországban dolgozni. Végül az edzőjük hamarabb szabadult, és már decemberben úgy döntött, hogy újra munkába áll. A szavamat adtam, úgyhogy nem volt semmi gond.
Mégis áprilisig maradt. Miért?
A Besiktas kirobbanó formában volt, és az első olyan török csapat lett, amelyik az élen tudott végezni az Európa-liga-csoportjában. Amikor sorsoltak a bennmaradt harminckettő között, kit kaptunk? A Bragát. A szurkolók a nevemet skandálták, és kérték, hogy maradjak. Ekkor a klub elnöke a török szövetség munkatársa lett, és otthagyott öthavi kifizetetlen munkabérrel. A börtönből szabadult edző stábjával kellett dolgoznom, miközben ő lett a sportigazgató, és továbbra is szerette volna visszavenni a posztját. Egy ideig még tudtam kezelni a helyzetet. Megvertük a Bragát, viszont kikaptunk a későbbi győztes Atlético Madridtól, és ekkor megtörtént az elkerülhetetlen.
Melyik volt a legkeményebb edzői megbízatása?
A Sporting élén szintén nagyon nehéz volt, de a Besiktas még annál is tízszer keményebb. Miután átéltem, azt mondtam, hogy most már akár Szíriából vagy Irakból is megkereshetnek…
José Mourinhóval együtt szerezték meg az edzői képesítést. Jóban vannak?
Négy héten át ugyanabban a tanteremben ültünk. Akkoriban a Portót irányította, én pedig a Leixoest. A két csapat helyben közel van egymáshoz, ezért megnézte néhány meccsünket, és közben barátok lettünk.
Mielőtt visszatért a Braga élére, kapcsolatba hozták a brazil Red Bull Bragantinóval is. Szóba került, hogy esetleg Dél-Amerikában folytatja?
Találkoztunk, és megállapodás is született. Utána öt napot vártam, és közben elbizonytalanodtam. Mint amikor tetszik egy szép nő, mérlegelsz, és rájössz, hogy nem érdemes elhagynod a feleséged. A Rio Avéval megdöntöttünk egy nyolcvanas évekbeli veretlenségi rekordot, amelyet még Félix Mourinhóval állítottak be. Ő José Mourinho édesapja. Úgyhogy közöltem, hogy még nem állok készen. A Rio Ave előtt három Championship-csapat is megkörnyékezett. Az egyik nagyon érdekelt volna, de beszéltem velük, és kiábrándítottak. Semmilyen ambíció nem volt bennük, az egész a játékosok kiárusításáról szólt volna. Van még lezáratlan ügyem Angliában, a jövőben szeretnék pontot tenni a végére.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. áprilisi számában.)
