Interjú Sean Cole
Mit jelent számodra, hogy Maradona nyomdokaiban jártál, amikor a Napoli játékosa voltál?
Egész pályafutásom során volt egy fénykép Maradonáról a bal sípcsontvédőmben, a jobb oldaliban pedig Roberto Baggióról. Én voltam az utolsó, aki viselhette Maradona mezszámát, utána visszavonultatták. Nagy felelősség nehezedett rám, de igyekeztem megtenni mindent, hogy becsületben tartsam a dresszt. A szurkolók nagyon szerettek, csodálatosan bántak velem.
Ezt követően viszont az Inter játékosa lettél…
Inter-szurkoló vagyok. Nagyon nehéz volt otthagynom Nápolyt, de az álmom teljesült be, amikor lehetőséget kaptam, hogy a kedvenc csapatom játékosa legyek. Ottavio Bianchi volt a vezetőedző, majd érkezett Roy Hodgson, miután Bianchit kirúgták. Hodgson kiváló ember, nagyon jó szakember, egyedül az volt rossz, hogy nem a legerősebb posztomon vetett be. Négy négy kettes formációban játszottam a jobb szélen, elég kemény volt. A második évben azt mondtam neki, hogy szeretnék a számomra legjobb helyen pályára lépni. Azt mondta, nem könnyű második csatárként játszatnia engem, mivel már ott volt Youri Djorkaeff. Ekkor az ügynökömnek szóltam, hogy nem szeretnék a jobb oldalon pályára lépni, ami nem volt jó ötlet, csak várnom kellett volna, hogy kiérdemeljem a helyet.
A Sheffield Wednesdaynél viszont sikerek vártak. Mennyit tudtál a klubról?
Például azt, hogy Anglia egyik legidősebb egyesülete. Amikor megérkeztem, nem tudtam jól angolul, de Orlando Trustfull és Regi Blinker segítettek. Rendszeresen eljöttek hozzám, és együtt jártunk vacsorázni is. Nagyon szerettem Angliában élni, életem legjobb élménye volt. Nagyon sok az olasz étterem, sokat jártam Sheffieldben a Nonnasba, rengeteg barátom volt ott. Amikor a városról beszélek, egészen megérinti a szívem, nagyon hiányzik minden. A szurkolók a mai napig nagyon szeretnek. Hihetetlen. Viszont fiatal voltam, és ilyenkor néha hibázik az ember.
Ha már az olasz ételek szóba kerültek, készült néhány érdekes fénykép azokban az időkben…
Pizza és tészta! David Pleat és Paolo Di Canio, igen! A klub története során először igazolt két olaszt, és szerették volna, ha készül egy fénykép olasz stílusban. Csodás volt, mindenki elfogadott bennünket. Örökké hálás leszek David Pleatnek, hogy Angliába vitt.
Milyen volt Di Canio oldalán?
Minden egyes napot nagyon élveztem vele! Ugyanazt a nyelvet beszéltük a pályán és azon kívül is, és szerintem az emberek is örömmel néztek bennünket. Együtt jártak el otthonról a családjaink, neki két lánya, nekem két fiam van, egyidősek. A mai napig beszélő viszonyban vagyunk, fel szoktuk hívni egymást.
Mi járt a fejedben, amikor Di Canio ellökte a játékvezetőt az Arsenal ellen?
Szerintem nem volt annyira borzalmas eset, ahogyan mindenki gondolja, a bíró egy kicsit könnyen esett a földre. Di Canio jó ember, nem akart semmi rosszat a bírónak, talán csak egy kicsit ideges lett. Hibát követett el azzal, hogy kezet emelt rá, de szerintem túl nagy büntetés volt a tizenegy meccses eltiltás.
Az Aston Villa játékosa lettél 1999-ben, de csak egyetlen idényre maradtál…
Hihetetlen évad volt az, a hatodik helyen végeztünk a tabellán, és FA-kupa-döntőt játszottunk. Hosszú évek után az elsőt. John Gregory fantasztikus volt, mintha az apám lett volna. Nagy hibát követtem el, hogy távoztam, mivel újabb négy évre írhattam volna alá. Szerettem volna visszamenni Olaszországba. A családomnak borzalmas volt, mert senkivel sem tudtak beszélgetni Angliában.
Ennek ellenére a Bradford játékosa lettél. Hogy történt?
Amikor hazatértem, nem találtam magamnak klubot, ezért megkértem az ügynökömet, hogy keressen valamilyen lehetőséget Angli á ban. Három csapat érdeklődött irántam: a Coventry, a Bradford és az Everton. A Brad ford ekkor szerepelt először a Premier League- ben, és szeretett volna a soraiban tudni egy nagy nevet. Az elnök meggyőzött, mivel biztos volt benne, hogy hosszabb ideig az élvonalban marad az együttes. A szurkolók nagyon szerettek, de ez sem volt elég ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a legerősebbek ellen. Kiestünk, és nagy bajban találtuk magunkat. Nagyon sajnálom a klubot, jól éreztem magam, de valami nem ment jól.
Te kerested a legtöbb pénzt a Bradfordban. Nem volt nehéz döntés, hogy lemondj arról, amit nem fizettek ki?
Nagyon sok pénzt hagytam ott, hogy megmentsem őket, nem tudtam volna elfogadni, hogy miattam mennek csődbe. Nem volt könnyű, mert az a pénz az enyém volt. Otthagytam nekik. Szerintem ez volt a korrekt döntés.
A Derbynél honfitársad, Fabrizio Ravanelli is ott volt a csapatban.
Felhívott, és megkérte, hogy segítsek neki. Nagy barátom, megengedte, hogy a házában éljek a családjával. Azóta is nagyon hálás vagyok neki.
A Leeds munkatársa lettél 2014-ben, amikor Massimo Cellino volt a vezetőedző, de négy hónap után távoztál. Miért?
Cellino! Nem is tudom, hogyan jellemezzem azt az időszakot. A Leeds csodálatos csapat, de Cellino igazán furcsa ember. Először arra kért, hogy legyek sportigazgató, majd arra, hogy szakács! Mondtam neki, hogy edzőnek jöttem. Megtett az U21-es csapat edzőjének, jól is ment a felkészülési időszak, egyszer sem kaptam ki. Utána mindenki arról kezdett beszélni, hogy vegyem át a felnőttcsapatot, ahol nem jöttek az eredmények. Nem tudom, mi történt, de négy hónap után véget ért e kaland.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júliusi számában.)
