
Foglalkozása: A Crystal Palace masszőre
Neve: Mateusz Bednarczuk
Kora: 32*
*A cikk 2011. januárjában jelent meg.
Mateusz Bednarczuk nem egy átlagos masszőr. A lengyel izomlazító úgy került a Crystal Palace-hoz, hogy előtte hajóroncsokat ásott ki Hollandiában, hogy aztán Angliába vegye az irányt, és kidobó legyen a londoni éjszakában, őrt állva a klubok ajtajában. Most abból él. hogy a Sasok fájós izmait és ízületeit nyomkodja. Ja, és imádja a ketrecharcot.
*
Hogyan kaptad ezt a munkát?
Sporttal és gyógyászattal szerettem volna foglalkozni. Fizikoterápiás szakemberként akarok dolgozni, és ez a leggyorsabb út a célom eléréséhez. Miután végzett masszőr lettem 2006-ban, ketrecharcosokkal kezdtem el foglalkozni. Velük dolgoztam az edzőtáborokban, segítettem ellazítani az izmaikat, és megelőzni azt, hogy megsérüljenek. Aztán megláttam a hirdetést erre az állásra 2008-ban, jelentkeztem és felvettek.
*
Mivel foglalkoztál, mielőtt elkezdtél masszőrködni?
Végzettségem szerint régész vagyok. Wroclawban kaptam diplomát 2002-ben, és víz alatti régészeti munkákkal kezdtem el foglalkozni a Groningeni Egyetem számára, Hollandiában. Régi hajóroncsokat ástunk ki, de én a sport világában akartam elhelyezkedni, úgyhogy 2004-ben Angliába jöttem. Londoni bárokban kezdtem el dolgozni kidobóként. Egyébként hétéves korom óta tanulok harcművészeteket, és európai szinten vettem részt különböző bajnokságokon.
*
Milyen egy átlagos napod?
Két órával az edzés kezdete előtt jövök be, és bemelegítem a játékosokat, hogy az izmaik ellazuljanak. Általában reggel foglalkozom az egészséges játékosokkal, délután, edzés után pedig a sérültekkel. Próbáljuk helyretenni őket. Ha masszőr vagy, kemény fizikai munkát végzel. Az izomszövettel dolgozni nem kevés idő – nem lehet gyorsan elintézni. Minden egyes játékoson tíz-tizenöt percig dolgozol, és a csapatban körülbelül húszan vannak. A legfontosabb, hogy ellazítsd, megpuhítsd a szövetet. Néha be kell támasztanod a könyöködet, és csavarni egy nagyot!
*
Máshogy alakul a napod, ha mérkőzés van a Selhurstben?
Meccsnapokon két órával a kezdés előtt érkezem, gítek a játékosoknak, hogy az izmaik bemelegedjenek. Szorosan együttműködöm a fizikoterapeutával, és félidőben jeget, forró vizes palackokat használunk, nyújtást és masszázst alkalmazunk, hogy segítsünk a zúzódásaikon. Kiürítjük a méreganyagokat az izmokból, és ha szükséges, tovább dolgozunk, mélyebben, jól megdörzsöljük az ezt igénylő testrészt. A játékosok merevek, amikor félidőben bejönnek az öltözőbe, és ha úgy érzik, nem bírják tovább, mi segítünk nekik, visszamehessenek pályára.
*
Előfordul, hogy a játékosok üvöltenek fájdalmukban?
Minden futballistának más a fájdalomküszöbe. Néhányan kemények, és nem érdekli őket, páran pedig megpróbálnak menekülni előlem. Egy-két labdarúgó minden áron megpróbál elkerülni! De ez is fejben dől el: ha arra gondolsz, hogy fájni fog, akkor szorongsz, és nem tudsz ellazulni – és még jobban fáj majd. De a focisták keményebbek, mint sokan gondolnák.
*
Szégyenlősek a játékosok, amikor alsógatyára kell vetkőzniük?
A fiatalabbak néha zavarban vannak, de az idősebbek egyáltalán nem csinálnak nagy ügyet ebből – csak ledobják a ruháikat, és bármire készen állnak!
*
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. januári számában.)