Szöveg Bodnár Zalán Fotó Mravik Gusztáv
Foglalkozása: Sportpálya-menedzser. Neve: Baumgartner Ilona Kora: 58
A munkája sokrétűen kötődik a sporthoz és a futballhoz, mégis nehezen tudnánk megnevezni a foglalkozását.
Nehéz egy szóval megnevezni. A névjegykártyámon az áll, hogy sales manager, ami sok mindent jelent. Mindenekelőtt a Conica cég magyarországi képviselője vagyok már huszonöt éve. A svájci vállalat világszinten vezető szerepet tölt be a sportpályarendszerek, anyagok gyártásában, fejlesztésében. A rekortán kül- és beltéri sportburkolatoktól a műfüves pályákon át a játszóterekig számtalan projekthez ajánlunk rendszereket, szállítunk anyagokat.
Ön forgalmazza idehaza ezeket a technológiákat?
Ennél sokkal összetettebb a munkám, az igényeitől függően akár a tervezéstől az átadásig is készséggel részt vállalok a projektek megvalósításában. Tartom a kapcsolatot a svájci cég, a beruházók, tervezők, kivitelezők között, kezelem a megrendeléseket, szaktanácsot adok, a kivitelezésnél szakfelügyeletet látok el, vagy a kész munkákat műszakilag ellenőrzöm, ahogy azt több száz műfüves focipályánál is tettem, teszem. Partnereim megbíznak a szaktudásomban, gyakran kikérik a véleményemet. A rendeltetésnek legjobban megfelelő rendszerek, anyagok kiválasztásában segítek, igazodva a kivitelezési körülményekhez is.
Különös mappákkal jár, papírok helyett anyagminták vannak benne. Nyilván a műszaki ismeretek nem állnak távol öntől.
Az anyagismeret kulcsfontosságú, egyébként építész végzettségem van. Gyakran járok ki terepre is, szeretek a kivitelezésnél jelen lenni, látni és részt venni tevőlegesen is egy munkában.
Hogy csöppent bele ebbe a szakmába?
Fiatalon is sportoltam, tanár vagy edző szerettem volna lenni, a TF-re készültem, de aztán a műszaki pályát választottam. Felnőttként a sportlövészetet is kipróbáltam. A rendszerváltás után jött ez a lehefocis melók tőség; a műfű, a modern rekortán sportpadlók még újdonságok voltak a hazai piacon. Talán a sors úgy akarta, hogy a sport ily módon visszakerüljön az életembe. Öröm látni, ha az emberek, gyerekek a pályákon boldogan sportolnak.
Úgy hírlik, ha a helyzet úgy hozza, segít a kivitelezéseken vagy betanít.
Nem esik le a gyűrű a kezemről… Gyakran szükséges az új anyagok bemutatására, a technológiai fogások megismertetésére, a partnerekkel a helyszínen a tapasztalatcserére, amit tovább tudok adni. Az elméleti tudás nem elég, a gyakorlati tapasztalat elengedhetetlen, ezt csak a helyszínen lehet megszerezni.
A kormány stratégiai ágazatként kezeli a sportot, jelentős infrastrukturális fejlesztések vannak. Aligha unatkozik…
Nagyot fordult a világ, amikor kezdtem a szakmát, nagyon kevés műfüves vagy rekortán burkolatú pályák, multifunkciós létesítmények voltak, de modern biztonságos játszóterek sem. Ma már inkább a bőség zavarával küzdünk. A Margitszigeten épült az első atlétikai pályánk, már több mint húszéves, amit számos bel- és kültéri sportpálya követett. Tartalmasak a napjaim, és imádom ezt a munkát, már csak azért is, mert olyan, mint a sport: csapatjáték nélkül nincs siker.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi számában.)
