„Kamerástul orra buktam, és eltört a bordám”

Az elmúlt 38 évben jó és rossz idők váltották egymást az Upton Parkban (és 11 menedzser), de egy East End-i fiú mindvégig maradt: a klub fotósa, Steve „Kattogtató” Bacon. Már nagy hírneve is van, elneveztek róla egy hamburgert, élete kész képregény, a futballt pedig harmadik szemén keresztül nézi.

*

Még csak kezdő fotós voltam, főleg motorversenyeken dolgoztam, amikor találkoztam Arthur Edwardsszal, a Sun legendás fotósával, akinek Kelet-Londonban volt ügynöksége. Felkért, hogy fotózzak neki, és 1972-ben, húszévesen kezdtem meg a profi munkát a West Hamnél. 1975-től a West Ham mellett a Newham Recordernél is dolgoztam, de 1980-ban John Lyall menedzser azzal fordult hozzám: „Szeretném, ha a klub hivatalos vezető fotósa lennél”. Azt mondtam: „Persze”. Azóta is ezt csinálom.

*

A szezon kezdetén én készítem a csapatképet és a játékosok portréit. A szezonkezdet érdekes időszak, főleg ha változik a keret és a szponzorok. Szezon közben a különböző programok jelentik az izgalmat. Meccsnapokon két órával a kezdés előtt megérkezem a stadionba, fényképezek mindent, a kezdőrúgást, a kabalákat, a szponzorokat és természetesen a játékot. Majd a végén a meccs legjobbját, ahogy átveszi a díjat a szponzorfal előtt.

*

Elkaptam azt a pillanatot, amikor Trevor Brooking a győztes gólt lőtte az 1980-as FA-kupa-döntőn a Wembley-ben, és 1993-ban, amikor feljutottunk a Premier League-be, csináltam egy őszinte és rendhagyó képet Billy Bonds menedzserről és segédjéről, Harry Redknappről, ahogy a Cambridge United elleni győzelem után söröznek az orvosi szobában. Ha csak másodperceket kések, már nem örökíthettem volna meg a nagy eseményt.

*

Az előző szezonban a Wolverhampton elleni meccsen kellemetlen találkozásom volt az egyik kabalafiguránkkal. Épp a pályáról jöttem le, a gépemmel voltam elfoglalva, és akkor váratlanul összeütköztem ezzel a kislánnyal. Teljesen kiütött. Kamerástul orra buktam, és eltört az egyik bordám. Ráadásul Bubbles Medve (a West Ham első számú kabalaállata – a szerk.) segített fel a földről. Az egyik klubvacsorán a volt West Ham-játékos Bobby Gould megajándékozott egy mankóval. A zakkanásomról készült videó még mindig látható a YouTube-on.

*

Amikor Lou Macari volt a menedzser, egyszer felhívott, és megkérdezte: „Megvegyem ezt a játékost?”, én meg mondtam neki, hogy „Honnan tudhatnám?”. Egy másik alkalommal Torquay-ben voltunk egy kupahétvégén, amikor jött a hír, hogy illegális fogadások miatt vizsgálat indult Lou ellen (azóta tisztázta magát minden vádpontban). A szállodát körbevették a fotósok, Lou pedig eltűnt. Üzent nekem, hogy menjek a szobájába. Nagyon félt. Kiöntötte nekem a szívét, elmondta, hogy azt szeretné, bárcsak otthon lenne a feleségével, sokáig beszélgettünk, és megkínált szendviccsel. Egyszer csak felkelt, az erkélyhez lépett, én meg megkérdeztem, hogy hová megy? Azt mondta: „WC-re. Mit gondoltál, ki akarok ugrani az ablakon?” Végül Ronnie Boyce edző bekopogott, és sikerült kiosonnom.

Szólj hozzá!