Foglalkozása: Eseményszervező
Neve: Kovács Edit Kora: 62* (* a cikk 2016-ban készült)
Lehetséges röviden összefoglalni, hogy eseményszervezőként miből áll a munkája az MLSZ-nél?
Nem igazán, mert nagyon összetett. Azért megpróbálom: a mi dolgunk, hogy egy mérkőzésen minden a legnagyobb rendben legyen. Ebbe beletartoznak a szervezési és biztonsági feladatok ugyanúgy, mint az akkreditációk intézése, a marketing, a sajtó és még egy sor egyéb terület. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha mindenki teszi a dolgát, de közben pontosan tisztában van azzal is, mi a többiek dolga.
Ön koordinálja ezeket a folyamatokat?
Most már kialakult a struktúra, de azért rutinból nem lehet megoldani a rendezvényeket, hat-nyolc kolléga munkáját kell jól összehangolni. A veszélye és a varázsa egyaránt abban van, hogy nincs két egyforma mérkőzés. Ez nagyon változatossá teszi a munkát, de mindig adódhat olyan szituáció, amelyre lehetetlen felkészülni.
Hogyan került a szövetségbe?
Tőrvívó voltam (nem is akármilyen: háromszoros olimpiai bronzérmes és csapatban világbajnok – a szerk.), örök szerelmem mégis a labdarúgás. Ezért amikor az MTK-nál vívtam, és Berzi Sándor, a klub akkori technikai igazgatója, az MLSZ jelenlegi alelnöke 2001-ben hívott, nagy örömmel jöttem.
A meccsek előtti éjszaka nyugodtan alszik?
Ne is kérdezze… A mérkőzések előtti napokban már éjjel-nappal dolgozunk, mégis folyton az a kérdés gyötri az embert: biztos, hogy megleszünk mindennel? De aztán végül mindig egyenesbe jönnek a dolgok. Nem könnyű mindenre odafigyelni, mert a magyar emberek – és a szurkolók – állandóan a kiskapukat keresik, legyen szó a stadionba jegy nélküli bejutásról vagy arról, hogy a VIP-vendég váratlanul az egész családjával jelenik meg. Minden ember hibázhat, aki dolgozik, de ha mi hibázunk, az többnyire szarvashiba. Kicsit olyanok vagyunk, mint a kapusok vagy a játékvezetők. Ezért én dicséretet sem várok a munkánkért, a legnagyobb öröm az, ha észrevétlenül tesszük a dolgunkat, senki nem szól semmit, mert az azt jelenti: semmi rendkívüli nem történt az eseményen.
Egy nap hány órát telefonál?
Megszámlálhatatlanul sokat, a telefonom állandóan töltenem kell, hogy kibírjon egy napot. A meccseken pedig három walkie-talkie-t hallgatok, és mindegyiket külön csatornán. Egyáltalán nem unatkozom, ami nem baj, és van egy nagy előnye: szeretek csapatban dolgozni és imádom a munkámat.
Interjú Bodnár Zalán Fotó Kristóf Lajos
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. májusi számában.)
