Foglalkozása: az UEFA helyszíni igazgatója
Neve: Robert Pongracz Kora: 30 év*
*Cikkünk 2012-ben jelent meg!
A BL-meccsek legmagasabb operatív tisztsége a venue director. Már napokkal a mérkőzések előtt roppant elfoglalt. Melyek a legfontosabb feladatai?
Igazából azért vagyunk, hogy a várva várt találkozók létrejöjjenek, méghozzá úgy, hogy a játékosok a lehető legjobb körülmények között futballozhassanak. Rengeteg szervezési, üzleti és egyéb aspektusa van egy BL-meccs előkészítésének, amelyek hozzánk tartoznak, de a legfontosabb, hogy a központban a játék legyen.
Mit kell tudnia a helyszíni igazgatónak?
Ide „futballemberek” kellenek. Olyanok, akik nemcsak imádják a játékot, de lehetőleg maguk is fociztak, értik az egész mechanizmus lényegét belülről, ugyanakkor ismerik a szabályzatokat, az adminisztratív előírásokat, a szervezési és üzleti kihívásokat, és semlegesek tudnak maradni akkor is, amikor két eltérő kultúrájú klub labdarúgói csapnak össze egy éles, sokak által látott mérkőzésen. Sokat segít az empátia, a türelem, a nyelvtudás és – ha élhetek ilyen kifejezéssel – a kulturális széles-látókörűség.
Ezen a téren elég jól áll, hiszen német, mégis a spanyol liga munkatársaként keltette fel az UEFA érdeklődését.
Eléggé összetett a helyzet. Szinte az egész fiatalkoromat Frankfurtban töltöttem, német vagyok, német mentalitással, de a szüleim – ahogyan talán a nevem is elárulja – erdélyi magyarok, akik Kolozsvár közeléből valók, és innen vándoroltak ki Izrael érintésével Németországba, a nyolcvanas években csak arra tudtak elindulni a vasfüggöny mögül. Ugyanakkor első állásom futballistaként Bukarestben volt, a Dinamo kiegészítő játékosa lettem 2000-ben, és itt szerepeltem egy ideig jobb oldali védőként. A némettől teljesen eltérő közegben kellett egyedül megállnom a helyem, olyan volt, mintha katona lennék. A beadásaimra büszke voltam, de végül nem lettem profi futballista, viszont megtanultam jól románul, és képeztem magam más téren is: a spanyolt például a bukaresti Spanyol Intézetben sajátítottam el. Visszatérve a jelenhez: németországi tanulmányaimat, amelyeket egy amerikai egyetemen folytattam, többnyire angolul, egy spanyol jogi mesterkurzussal koronáztam meg, és már négy éve élek Madridban. Az Atlético Madrid kísérőjeként kezdtem a nemzetközi meccseken, és mára a spanyol liga nemzetközi kapcsolattartójának vallhatom magam. Nagy megtiszteltetés a Barcelonával vagy a Real Madriddal együtt dolgozni. Minden nagycsapatnak foglalkoznia kell a nemzetközi ügyeivel, és ebben talán én is a segíthetek.
Miben segíti gazdag idegennyelv-ismerete venue directori munkája során?
Például abban, hogy váratlan helyzetben is az anyanyelvén tudjam megkérni valamire a pályamunkást. Számos román együttes mellett dolgoztam az utóbbi években, és jól jött a nyelvtudás, de más miatt is… A diszkriminációmentesség jegyében, amelyet roppant fontosnak tartok munkám során, mindig végigfutom a román szurkolók drapériáit. Ha lenne közöttük magyarellenes, azonnal közbe tudnék lépni.
Erdélyi magyar származásúként számos nyelven beszél folyékonyan. Hogyan áll a magyarral?
Magyarok a gyökereim, és érzem, van bennem egy gén, amely a magyar nyelvért felelős. Bár nem tudok igazán magyarul, olyan sokat hallgattam gyerekkoromban a szüleim, nagyszüleim beszédét, hogy a lényegét értem. Persze jó lenne folyékonyan beszélni, mert akkor nagyobb eséllyel valósulna meg nagymamám álma, hogy egy magyar lányt vegyek feleségül.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. februári számában.)
