Fotó: Kristóf Lajos
Foglalkozása: fotós
Neve: Bakai Gusztáv Kora: 69
A sportfotósok többsége gyakran fényképez labdarúgómeccseken, de ön szinte kizárólag futballt fotóz. Honnan a késztetés?
A fiam focizott régen, vittem az edzésekre, aztán elkezdtem fotózni őt és a csapattársait is, majd egyre több feladattal bíztak meg, egyre több helyre hívtak, mind több lett a munka, végül ez lett a hivatásom. Mindenkit fotóztam, aki a mai magyar futballban létezik. Generációkat láttam felnőni, a kis Albert Flórit, Mátyus Janit vagy Torghelle Sanyit kisgyerekkorától szinte naponta fotóztam, a szemem előtt lettek válogatott futballisták.
A neve évtizedek óta fogalom a futballpályák környékén. Pontosan mikor kezdte a hivatást?
Az a helyzet, hogy már nem tudom megmondani pontosan. Még megközelítőleg is csak nehezen. Hobbinak indult, észrevétlenül alakult ez át hivatássá, és sajnos a pályám elején rengeteg képemet hagytam elkallódni. Csak egy idő után tudatosult bennem, hogy ezek maradandó értékek. Bedolgoztam egy kiadónak, már a digitális korszakban odaadtam az összes filmemet digitalizálásra, a cég azóta megszűnt, fogalmam sincs, mi lett a képekkel. Nagy büszkeségem, hogy az 1994 után készült képeimből viszont már két könyvet is kiadtak, a második kétszer is megjelent.
Többnyire szabadúszóként dolgozott, de volt-e szerkesztőség, ahol főállásúként huzamosabban megragadt?
Nem igazán, mindig külsős voltam. Igazi amatőr vagyok, aki sohasem azt kérdezi, mennyi a pénz, hanem hogy mit kell csinálni. Mindenhová hívtak, de mindig csak morzsákat kaptam, megsimogatták a fejemet, hogy ügyes vagyok. De nem zavar, nem azért csinálom, jut, amennyi jut. Meg is lepődtem, hogy mostanában fizetnek nekem, el vagyok én már ettől szokva. Az élményeket nem veheti el tőlem senki.
Melyik a legkedvesebb?
Ó, egy időben minden kulisszatitkot tudtam, külön könyvet írhatnék azokból a dolgokból, amelyek tudomásomra jutottak, de alig tud róluk valaki. Bejárásom volt mindenhová. Novák Dezső edzősége idején egyszer még a Fradi öltözőjében is bennragadtam a taktikai értekezleten. Szegény Zavadszky Gabi szólt neki, hogy mester, itt van a Bakai, erre Novák legyintett, és azt mondta: „Hagyjad, ez olyan hülye, hogy úgysem ért meg belőle semmit”.
Van kedvenc képe?
Mindig a portréfotózást szerettem, sok éven át én készítettem az NB I-es idényrajtra készülő adatbankokba is a fényképeket. Sohasem voltam fradista, de a szívem csücske az a fotó, amelyen Simon Tibor látható, azzal temették is, és a halála óta mindenhol azt használják. Ez is jelzi, mennyire öregszem: lassan minden futballistát az én fotómmal temetnek.
Ennyi idő alatt nagyon sokat fejlődött a technika. Nem jelentett gondot követni a legfrissebb trendeket?
Ne is kérdezze! Ötvenkét éves voltam, amikor jött a robbanás. Épp vettem egy többmilliós analóg felszerelést, az volt akkor a csúcsmodell – egy évet tudtam használni, mert jött az áttérés a digitális technikára. Mennyit hallgattam emiatt a feleségemtől…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. februári számában.)
