Foglalkozása: kommunikációs munkatárs, fotóriporter, informatikus
Neve: Baricsa Gábor Kora: 41
Rendkívül szerteágazó a tevékenységed a Magyar Labdarúgó-szövetségnél. Összefoglalnád, mennyi mindennel foglalkozol?
Az MLSZ kommunikációs osztályának a munkatársa vagyok. Hozzám tartozik a válogatott mérkőzésein a média megfelelő kiszolgálása, akkreditációja. Fotó illetve videó anyagokat is készítek az mlsz.hu valamint a közösségi média csatornáinkra. Emellett a női válogatottak sajtófelelőse is vagyok. Nálunk az MLSZ-ben egyébként ez jellemző: mindenki igyekszik több területen besegíteni, ahol tud.
Mióta dolgozol a szövetségnél, és hogy jött a lehetőség?
Már tíz éve, 2006-ban kerültem az MLSZ-be, eleinte még külsősként. Akkor még a honlap karbantartása volt a feladatom, mivel informatikus az eredeti végzettségem. Ugyanezzel foglalkoztam korábban az Újpest FC-nél, amikor felismerték a klubok a 2000-es évek elején annak fontosságát, hogy saját internetes honlapjuk legyen. A lila-fehérek weboldalát 2003-ban egy szavazáson megválasztották az Év honlapjának, ez is jó ajánlólevél volt az MLSZ-hez. Nagyon izgalmas munka volt, ezzel párhuzamosan az akkor induló nb1.hu hírportál elindításában, üzemeltetésében is részt vettem, szóval mindig a labdarúgással kapcsolatos munkám volt. Négy éve már kizárólag az MLSZ-ben vagyok, rengeteget fejlődött a kommunikációs osztály és örömmel fogadtam, hogy mind több és több feladattal bíznak meg.
Mit tartasz a munkád legszebb részének?
Egyrészt azt, hogy együtt lehetek a válogatottakkal és ott lehetek szinte minden mérkőzésen, testközelből láthatom a nagy dolgokat. Igaz, a hazai meccsekből legfeljebb tíz percet szoktam látni, rengeteg feladat van közben is, miközben már szervezni kell a meccs utáni teendőket is. Másrészt a női labdarúgásban sok-sok örömre leltem: megragadott ez a közeg, jó látni, hogy a lányok mennyire komolyan veszik a labdarúgást. Az sem elhanyagolható szempont, hogy világot lehet látni, együtt utazni a csapatokkal külföldre, noha a reptér, szálloda, stadion háromszögön túlra alig-alig van lehetőség eljutni. Ezek az utak nem nyaralások, sok lemondással járnak, de egytől egyig csodálatosak.
Kinn voltál a nyáron Franciaországban is. Az is elsősorban a munkáról szólt, vagy sikerült élvezni is az utazást?
Lényegében folyamatos munka zajlott, üzemeltettük a sajtóközpontot. Hiába voltunk harminc kilométerre St. Tropez-tól, az idő hiányában nem tudtam eljutni oda. Fantasztikusan szerepelt a csapat, és ez volt a legfontosabb, na meg az, hogy a helyszínről tudósító 50 hazai és legalább ennyi külföldi újságíró a mérkőzések között megfelelő munkakörnyezetben tudjanak dolgozni. A mérkőzésekkel kapcsolatban: ezt az érzést nem lehet semmihez sem hasonlítani, aki nem volt ott, az el sem tudja képzelni, milyen nagyszerű volt.
Ez a legkedvesebb emléked az MLSZ-nél töltött tíz év alatt?
Holtversenyben egy portugáliai utazással, amelyet még a Vágó Attila vezette női válogatottal tettünk az Algarve-kupán. Akkor kerültem a mély vízbe sajtófelelősként, és egy teljesen új feladat volt egy kétszáz fős sajtóeseményen a pulpituson szerepelni és helytállni az újságírók, tévések össztűzében. A nyári Európa-bajnokság a legkedvesebb emlékem eddig, remélem lesz még példa hasonlóra a közeljövőben.
Interjú Bodnár Zalán Fotó FFT
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. októberi számában.)
