Foglalkozása: a Videoton utánpótláscsapatainak technikai vezetője
Neve: Németh János Kora: 67*
*Cikkünk 2012-ben jelent meg, az immár 75 éves Németh János azóta is a Mol Fehérvár utánpótláscsapatainak technikai vezetője
Puskás nem lett végül…
Nem, pedig amikor a helsinki olimpia után új református pap került a falumba, Lovasberénybe, a kérdésére, hogy mi akarok lenni, egyből rávágtam: Puskás! Mégsem a futballtudásomról lettem híres, bár ma is nagyszerűen játszom. Huszonhét évesen a megye egyben lettem edző. Pár évvel később összefutottam a pappal, akkor már a MÁV Előrénél voltam technikai vezető, mondta is, hogy a Puskás majdnem bejött.
A MÁV Előréből sem mindenki labdarúgóként futott be.
Van, akiből miniszterelnök lett. Orbán Viktor tizenhét-tizennyolc évesen a játékosom volt, már akkor sem hagyott semmit szó nélkül, mindenről megvolt a véleménye. Jó kis csatár volt, de érettségi előtt én is azt javasoltam neki, ne legyen tömegfutballista, tanuljon, mert nagyon sokra viheti.
Ön sem panaszkodhat, az első osztályból kieső Előre után a Videoton következett.
És harminc gyönyörű piros-kék év. Módszertani előadóként kezdtem, szép szakma, négy szakosztály ügyes-bajos dolgai tartoztak hozzám, a foci mellett a kerékpár, az atlétika és a tájfutás is. Amint beléptem, másnap fizetésnap volt, ahogyan a vasútnál megszoktam, be is mentem egy liter pálinkával, csak néztek, mondván, náluk nem így szokták kezdeni. Mondtam, hogy a MÁV-nál igen.
A nyolcvanas években a Videotonnál pálinka nélkül is virágos jókedvük lehetett.
Csodálatos csapataink és edzőink voltak, én két évvel az 1985-ös UEFA-kupa-döntő után kerültem teljes munkaidőben a labdarúgókhoz technikai vezetőként. De nevezhetjük bárhogy, ma is intézőnek hívom magam. Ami Bakos Blumi volt az MTK-nál, Horváth Béla a Győrnél,Tüske Csaba a Pécsnél, Bita Józsi a ZTE-nél, Szabó Gyuri a Tatabányánál, az voltam én a Vidinél.
A fürdés is a munkaköréhez tartozott?
Az 1989-es, indiai Nehru-kupán igen. Az első győztes meccs után az egy szem vasalt ingemben és nyakkendőmben, a táskámban a csapat összes iratával belevetettem magam a szállodánk medencéjébe. A papírok megúszták, de az órám tönkrement, végül Koszta Jani szárítgatta meg a napon. Onnantól kezdve minden győzelem után ugrottam, de már a táskám nélkül, és hát megnyertük mind a hat meccsünket.
Kik voltak a kedvencei?
A hetvenes évek nagy Vidijéből Kovács Józsi, Karsai és Nagy II, ők Albert-szintű futballisták voltak, később Csongrádi vagy Szabó Józsi, neki az ifiben edzője is voltam. Csucsánszkyéknak már a technikai vezetőjük lehettem, tele volt a Kaszás Gabi-féle csapat tehetséges fiúkkal, mögöttük a nagy öregek, Horváth Gabi, Emmer, Végh és a kilencvenkilósan már hátvédet játszó Novath.
Intézőként a stadionon kívül is figyelnie kellett rájuk.
A csapat öregjei ettek, ittak, edzettek, néha tíz üveggel is legurult. Velük az edzések után mindig megittunk egy-két üveg sört, de az ifjú Kuttor Attila is komolyan vette a futballista szakmát, és mindennap jött velünk. Látszott, sokra viszi majd, szó nélkül hozta a söröket és magának egy bambit. Nem véletlenül játszott hatszáz meccset az NB I-ben.
Mit jelent önnek a klubja?
Gyermekkoromban hihetetlennek tűnt, hogy valaha ebbe a közegbe csöppenhet az ember. Úgy voltam vele, már szurkolónak lenni is egy csoda. Azt hiszem, annál kicsit több lettem, ma például az utánpótláscsapatok technikai vezetőjeként dolgozom.
Interjú L. Pap István Fotó Makádi Péter
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. áprilisi számában.)
