Foglalkozása: a magyar válogatott technikai vezetője
Neve: Tömő Attila Kora: 33
*A cikk 2014 szeptemberében jelent meg.
Kezdjük a legfrissebb élménnyel: „helyszínigazgató” voltál a hazai rendezésű U19-es Európa-bajnokságon. Milyen munkát takar ez pontosan?
Négy helyszínen zajlottak a korosztályos torna mérkőzései, én voltam a felcsúti helyszínigazgató. Nagyon összetett feladatkörről van szó, az UEFA egyik munkatársával kellett együtt dolgoznom, és tulajdonképpen minden a mi felelősségünk alá tartozott a Pancho Arénában játszott mérkőzésekkel kapcsolatban, beleértve olyanokat is, hogy mi és hogyan legyen kiírva az eredményjelzőn vagy a reklámtáblákon. Elsősorban koordinátori jellegű munka volt, az UEFA igényeit is nekem kellett tolmácsolnom a helyi szervezőknek, miközben nekem is szükségem volt az ő helyismeretükre. Mindenesetre nagyon élveztem, izgalmas napok voltak.
Egyébként pedig a magyar válogatott technikai vezetőjeként vagy ismert. Hogyan csöppentél ebbe bele, hogyan kerültél az MLSZ kötelékébe?
2007 januárjától dolgozom a szövetségben, akkor az Ollé-programban végeztem adminisztrációs jellegű munkát. Fél év múlva azonban, Bicskei Bertalan szakmai igazgatósága idején, már technikai vezetői feladatokkal bíztak meg a korosztályos csapatoknál, haladtam szépen felfelé a ranglétrán az U16-tól az U19-ig, majd amikor Erwin Koeman szövetségi kapitányi korszakában Szekeres Tamás lett a válogatott technikai vezetője, ő vett maga mellé segítőnek. Aztán volt egy kis szünet, és 2011 óta látom el a folyamatosan én a technikai vezetői munkát a válogatottnál.
Miből áll ez a meló?
Az én dolgom gondoskodni arról, hogy minden simán menjen. Például az idegenbeli meccsek előtt szervezem az utazást, gondoskodom a repülőjegyekről, foglalok szállást, most is épp úton vagyok a Feröer-szigetekre, megyek egyeztetni és ellenőrizni a dolgokat, hogy az őszi Eb-selejtezőkre minden rendben legyen. Ám természetesen a hazai meccsekkel, valamint az edzőtáborokkal, összetartásokkal is van bőven tennivaló.
Mi a munkád legjobb része?
Az, ha nem történik semmi rendkívüli. Ha vége van egy edzőtáborozásnak vagy egy mérkőzésnek, és a vezetők odajönnek, majd azt mondják, hogy minden a legnagyobb rendben volt. Nekik csak annyit kell látniuk a szervezésből, hogy minden flottul megy, megérkezik a gép, várja a busz a csapatot, megfelelő a szálloda és a kiszolgálás, jó az edzőpálya. Ha nem történik semmi váratlan, az a legnagyobb sikerélmény.
Interjú Bodnár Zalán Fotó Takács József
