Lefordítjuk a labdarúgók nyelvét magyarról magyarra.
A klasszikus pesti futballvicc szerint az a klub, amelynek a legtöbb „bérletese” van, nem más, mint a BKV Előre. Gyengébbek kedvéért: itt átfedésbe kerül a bérlet két jelentése, úgymint a villamosra, buszra (tömeg-, ma közösségi közlekedésre) érvényes BKV-bérlet, és a teljes futballidényre szóló meccsjegy. Hiszen mindkettő neve egyszerűen „bérlet”, naná. Csakhogy az utóbbi időben az angol „season ticket” („idényjegy”) hatására létrejött a nyelvünkben egy szörnyszülött, a „szezonbérlet”.
Egyrészt, ugye, a teljes idény neve nálunknem szezon, ami csak „szezonális”, vagyis vagy az őszi, vagy a tavaszi szezont jelenti, míg a bérlet egész évre szól, ám mindezt önmagában is kifejezi, így egyszerűen, hogy „bérlet”.
A szezonbérlet olyan tudálékos, de közönséges duplikálása a jelentésnek, mint a „délelőtti matiné”, az „új nóvum” vagy a „baconszalonna”.
Ráadásul most, amikor az az illetékesek azt hihették, hogy az Izland elleni mérkőzés vonzerejével a következő két meccs jegyeit is könnyedén el tudja passzolni csomagban, megjelent a szóhasználatban a késő kádári világnak egy olyan jelzője a „kombinált jegy” formájában, amelyet éppen a BKV-bérlet „modern” fajtája, a „kombinált bérlet” és a „kombinált fogó” kifejezésekkel együtt kezdünk elfelejteni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. decemberi számában.)
