Igen érdekes megfigyelni, hogy ugyanannak a dolognak az elnevezése különféle nyelveken mennyire más szemléletet tükröz. Magam nem találtam olyan idegen nyelvi változatot, amely a magyarhoz hasonlóan a – gondoljunk bele – brutális „selejtező” szót használja arra, amikor sok csapat közül kevés bejuthat egy magasabb osztályba, csoportba, versengésbe. A legtöbb nyelven „kvalifikációról”, minősítésről beszélnek, amely ellenkező irányú, pozitív megközelítés: aki elég jó, az minősíti magát a legjobbak közé. Miközben mi, még valami múltból itt maradt magyar futball-felsőbbrendűséggel egyszerűen arról beszélünk, hogy ilyenkor „kiselejtezzük” a – mondjuk ki – „selejtet”. A baj csak az, hogy az elmúlt évtizedekben szereplésükkel a magyar csapatok számtalanszor magukat minősítettéselejtnek, akár a válogatott, akár a klubok eredményeit nézzük. Jó hír, hogy egyre gyakrabban jutunk el a „playoffba”, amit viszont egyre inkább angolul mondunk, pedig van magyar megfelelője: „rájátszás” (itt inkább az angol verzió koncentrál a kiesőre – szó szerint: „kijátszás” –, míg a magyar jelzi, hogy egy magasabb rendű vetélkedésről, „ráadásról” van szó). Hasonlóan a „bejutás”, a párharc, a „továbbjutás” (tulajdonképpen a kvalifikáció magyar, pozitív megfelelője) eldöntésére szolgál a magyarul gyönyörű szóval „tizenegyespárbajnak” nevezett „szétlövés”, a „penalty shootout”. Az igekötők kavalkádjával találkozhatunk tehát, ha BEjutásról, FELjutásról, KI esésről, SZÉTlövésről, RÁjátszásról beszélünk, miközben a nem odavalókat simán csak KIselejtezzük.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. szeptemberi számában.)
