Még az ugyancsak futballspecifikus „játékoskijárónál” is hosszabb és idétlenebb kifejezés, mégis létezik, és nehéz leegyszerűsíteni: „megkülönböztető mellény”. A futballfelszereléseket áruló webshopokban két egyszerűbb formulát találtam: „jelzőtrikó” és „jelölőmez”.
Ezek megfelelői az angolban is megtalálhatók, ahol amúgy általában csak edzőmeznek („training shirt”) vagy edzőmellénynek („training bib”) hívják ezt a fura alkalmatosságot, amely többnyire rikító neon- vagy narancsszínben, igénytelen, lyukacsos anyagból készülő, a mezre, sőt melegítőre felhúzható méretű mellény, és arra szolgál, hogy az egyforma vagy összevissza színű mezben játszó alkalmi csapatok tagjait „megkülönböztesse” egymástól, amint ez a nevében is benne van.
Nagyon praktikus eszköz, és miután folyton máson van, de rövid, átmeneti hordása után nem mindig mossák ki, egy idő után meglehetősen visszataszító szagot áraszt magából…
Az újságíró-válogatott edzésein évtizedes hagyomány, hogy mindenki visz magával egy fehér és egy színes pólót, és az alkalmi csapatbeosztásnak megfelelően veszi magára valamelyiket.
A grundon persze ilyesmi sem létezik, hagyományos nyári módszer, hogy az egyik csapat félmeztelenül játszik, de jó, ha tudják a „megkülönböztető trikóhoz” és a mai edzésekhez szokott fiatalok, hogy az igazi futballista képességei között egykor az is fontos helyen szerepelt, hogy felismerje az ellenfeleket, de bevonja az összjátékba a csapattársakat akkor is, ha teljesen összevissza színű felszerelésben van mindenki a pályán. Emlékeznek még?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. novemberi számában.)
