Fotó: Nemzeti Sport
A belgák elleni meccs után egy újságíró azt kérdezte Nagy Ádámtól, a magyar válogatott játékosától, hogy melyik pillanatra emlékszik majd vissza a legszívesebben, ha a franciaországi Eb-re gondol. Ő pedig kis töprengés után így felelt: „Az Izland elleni meccsen kulcspasszt adtam Nemanja Nikolicsnak a gól előtt, azt hiszem, az volt a legfontosabb megmozdulásom”. Hogy mit?! Nos, az egyre tudományosabban magyarázott, egyre vérszegényebb fociban immár ez az egyik új varázsige, a „kulcspassz”. Vagyis olyan, többnyire váratlan, ritmusváltással járó, kreatív meglátásból fakadó, csapatrészeket összekötő vagy a társat ígéretesen támadásba dobó átadás, ami nem feltétlenül gólpassz, de mindenképpen nagyban járul hozzá a gólhelyzet kialakításához. Valamikor a grundon arról álmodtunk, és ezerszer eljátszottuk, hogy a kilencvenedik percben a vb-döntőn győztes gólt lövünk Brazíliának. Na jó, egy-egy gólpasszra is büszkék tudtunk lenni. A mai gyerekek álma talán egy csodálatosan kivitelezett kulcspassz…?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. augusztusi számában.)
