Amikor az edzők tudományoskodva azt találják mondani időkitöltő feladat gyanánt, hogy „Tartsd levegőben a labdát!”, az magyarul azt jelenti, hogy „dekázgass”, „emelgess”, vagyis úgy rugdosd újra és újra a levegőbe a labdát, hogy az közben nem esik le a földre, nem érinti a talajt. Lehet térddel és fejjel, és nagyokat rúgva a labdába, de az igazi dekázás, ahogy a neve is érzékelteti, amikor finom technikával piciket rúg bele az ember a labdába, mintha „méricskélné”, valóban „dekázná” a labdát. A játszótéren „dekaiskolát” játszanak, amikor körről körre mindenkinek eggyel többet kell dekáznia, és aki ront, az „megbukik” („évet” ismétel), a menők a „brazil kört” is megcsinálják (jobb láb, jobb térd, jobb váll, fej, bal váll, bal térd, bal láb). Nem tudunk a létezéséről, ezért keressük a magyar nevét annak az újabban divatba jött trükknek, amikor két érintés közben a dekázó láb egy teljes kört ír le a labda körül, amolyan háromdimenziós biciklicselként. Dekázást amúgy meccsen alig látni, ez mérkőzésen kívüli brillírozásra, gyakorlásra való, a zsonglőrködés önálló sportággá nőtte ki magát, ez a „freestyle”.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. áprilisi számában.)
