Maga Kleinheisler László állítja, hogy s-sel „kell” kiejteni a nevét, hiszen hát a magyar ember tényleg úgy olvassa, de ezt a németekkel aligha sikerül megértetnie, ahogy Kiprich is mindvégig „Kiprics” volt Hollandiában, Király „Királi” mindenütt. De ne legyünk rosszmájúak, tegyük fel, hogy a focisták a saját nevüket legalább le tudják írni, ki tudják ejteni, s nem ők tehetnek róla, hogy az Aranycsapat kapusának nevét számos korabeli újság ts-sel írta (személyijében eredetileg a Grosits György Gyula név szerepelt), s helyesírásérzékünk azt diktálná, hogy Hidegkuti Nándor nevét írjuk hosszú ú-val, ahogyan a Pesthidegkút települését.
De tudta-e ön, hogy a magyar futball egyik alapító atyjának, a játékvezető, válogatott játékos, szövetségi kapitány, MLSZ-főtitkár, száz éve elhunyt Gillemot Ferencnek a nevét franciásan „Zsilmónak” kell ejteni, s hogy egy családon belül előfordulhat, hogy az olimpiai bajnok kalapácsvető papa (Zsivótzky Gyula), atléta (Zsivoczky Attila) és futballista (Zsivóczky Gyula) fiú tudatosan háromféleképpen írja a nevét?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. novemberi lapszámában.)
