A világjárvány is megszüli a maga futballkifejezéseit. Három konkrét példánkból az első kettőt a Magyar Labdarúgó-szövetségtől tanultuk (a harmadik a nemzetközi sajtóból szivárgott át a magyar nyelvbe). A „sportzóna” azt a területet jelölte a járvány elleni védekezés első szakaszában, amelybe csak friss, negatív teszttel lehetett belépni, például annak a kevés fotósnak, operatőrnek is, akinek az akkreditációja egyáltalán lehetséges volt.
Az írott sajtó tudósítói ugyanakkor nem érintkezhettek a sportzónában (inkább így írták: „sport zónában”) tartózkodókkal, az interjúk, sajtótájékoztatók is úgy zajlottak, hogy a játékosok, edzők a pályán állva, ülve válaszolgattak a lelátón lévő riportereknek. Azóta pedig azt is megtudhattuk, hogy a külföldre utazó csapathoz azért nem csatlakozhat újságíró vagy szponzor, szurkoló, mert a közösen, a világtól elzárva, „buborékban” készülő keret és szakmai stáb tagjai egy „tesztközösséget” alkotnak, vagyis őket rendszeresen ellenőrzik, és kockázatot jelentene bárkit beengedni ebbe a körbe.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. októberi számában.)
