Nem gondoltuk volna, hogy új, eddig ismeretlen galaxis tárul fel előttünk, amikor a futballban bevett „csukafejes” szó vizsgálatába kezdtünk. A csuka, ugyebár, nálunk is honos ragadozóhal. Nem elég, hogy (talán a formája miatt) „csukának” nevezik sokan a focicipőt (meg mindenféle cipőt, főleg a tornacsukát), itt van a „csukafejes” is. Nem bizonyított, de általános vélekedés, hogy azért ez a neve, mert a kapu elé bevetődve, jó ütemben érkező futballista és a labda röppályájának találkozása olyan hirtelen és bravúros mozdulat, mint amikor a csuka „rárabol” áldozatára, akár a vízből kiugorva egy szitakötőre. Csakhogy a szertorna és a műugrás is ismeri a „csukaugrás” és a „terpesz csukaugrás” kifejezéseket, ezeknél az atléta a levegőben vízszintesen összecsukja a testét (a kezét a lábához), majd homorítva kiegyenesedik. A mozdulat neve a tornában még inkább „bicska” (összecsukódik és kinyílik a test). És itt jön a döbbenet: a 18-19 centis, egynyaras kis csukák népies neve egyszerűen „bicska” vagy „bugylicsuka”. És akkor a halas késekről és Ady „kis női csukáiról” még nem is beszéltünk…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. novemberi számában.)
