Amikor azt mondjuk, hogy „sárga lapos figyelmeztetés”, tudnunk kell, hogy a futballszabályok történetében előbb volt a figyelmeztetés, mint a sárga lap. Rutintalan vagy tájékozatlan sportújságírók régi kiállításokról néha óvatlanul írnak úgy, hogy piros lapot kapott X vagy Y. Pedig lehet, hogy kiállították ugyan, de nem kapott piros lapot, a kiállítás intézménye is előbb létezett a lapoknál. Pontosan azért kellett bevezetni az 1970-es vb előtt, hogy egyértelmű legyen, ki az, akit figyelmeztetett a játékvezető, és aki a következő, figyelmeztetést érő szabálytalanság után le kell, hogy menjen a pályáról. Érdekes, hogy közvetlenül a lapok megjelenése előtt Emsberger Gyula, a vb magyar játékvezetője „sárga és piros táblácskákról” beszélt.
Egyes nyelvekben „kártyának” („yellow card, rote karte”), nálunk olykor „cédulának” is hívják. Mindenesetre a sárga és piros lap külön írandó, és a szabályba bekerült, hogy mely esetekben kell „sárga lap felmutatásával” figyelmeztetnie a bírónak a játékosokat, és mely esetekben kell „piros lap felmutatásával” kiállítani őket. Már, ha van az embernél lap… Puhl Sándor ugyanis egy alkalommal egy BL-mérkőzés első félidejére felejtette az öltözőben a kártyákat, így különösen nagy rendet kellett tartania a pályán, nehogy kiderüljön, hogy egyáltalán nincs nála lap. Tudni kell azonban, hogy a figyelmeztetés és kiállítás a lap felmutatása nélkül is érvényes, azt inkább a közönség tájékoztatására és a nemzetközi meccseken is világos viszonyok kedvéért vezették be.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júliusi számában.)
