Szöveg FFT
Ilyen például a „szövetségi képviselő”, aki egy-egy NB-s vidéki nagycsapat megbízottjaként, a fővárosban ügyködő sportvezető megnevezése volt, nem egyszer különleges szereppel, nagy befolyással. Ma, amikor az ügyintézés, a játékvezetői jelentések elkészítése és továbbítása, és szinte minden elektronikusan zajlik (nem mellesleg épült néhány autópálya az országban), a szövetségi képviselői poszt jószerével megszűnt. Vagy említsük meg a „hazaadás” fogalmát, ami azóta kezd kikopni a szóhasználatból, hogy a kapus nem foghatja meg a neki a csapattársa által „hazaadott” labdát, így aztán nem is igen adják azt haza a védők, vagy ha mégis, azt már nem így hívják. (Legfeljebb akkor, ha valaki hangsúlyozni kívánja, hogy „a hazaadást nem lehet megfogni”, ugyanis kispályás tornákon néha még mindig lehet, vagy legalábbis külön szólni kell, ha nem.) Említhetnénk aztán a „bíróküldést”, ami régen nemcsak magát a beosztást jelentette, hogy ki hova megy meccset vezetni, hanem egy konkrét tárgyat, a kis papírfecnit, amit postán vagy személyesen „sporik” kaptak, és amelynek eredetije a szövetségben, egy nagyobb táblázat részeként a „bíróküldőnél” maradt.
