Szöveg FFT
A futballban sokáig tiltották, hogy a játékért bárki pénzt kaphasson, a sport szellemének megcsúfolása volt, ha kiderült, hogy titokban valaki juttatást fogadott el a góljaiért, jó teljesítményéért. Aztán előbb bevezették nálunk is a profizmust, majd a szocializmussal visszatért az (ál)amatőrizmus, és az olyan, csak erre az álságos világra jellemző kifejezések, mint a kalóriapénz (pénzt ugyan nem fogadnak el a szocialista sportolók, de nekik több kalóriára van szükségük, mint az átlagembernek, ezért ezen a címen fizetünk nekik) vagy a sportállás (magyarul olyan kamuállás a sportklubot működtető állami vállalatnál, amelyért a hivatalos fizetést odaadják, de a vele járó feladatok helyett a futballista jobbára edz és sportol).
A „nem létező” juttatások közé tartozott még a pontpénz és a győzelmi prémium (eredmény alapján járó extra jutalom), aztán ahogy puhult a rendszer, megjelent az aláíráspénz is (egyszeri juttatás egy játékos szerződtetésekor). Ami viszont még sohasem jelent meg a magyar futballban, az a „fizetési sapka” (egyes fizetések vagy a fizetésekre költhető összes pénz felső határának szabályozása egy ligán belül), nem véletlen, hogy a kifejezés is az angolból jön (salary cap), míg a gyakorlat sehogyan sem szivárog be Amerikából…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi lapszámában.)
