A konzervatív véleménye miatt Berlinben, a Herthánál lapátra tett Petry Zsolt nevével együtt az ország futball iránt kevésbé érdeklődő része megismerte azt a szót is: kapusedző. Persze, nem nehéz kitalálni, hogy arról a szakemberről van szó, aki egy profi csapatnál a kapusokkal foglalkozik, az ő felkészítésükért felelős.
Amatőröknél ilyesmire nincs példa, régebben a profiknál sem igen volt, legfeljebb szerencsés esetben a „vezetőedző” vagy „pályaedző” korábban kapus volt, mint Csank János vagy Bicskei Bertalan, és volt szakmai véleménye az 1-es számú játékos feladatairól is. Ma már persze 20-30 tagú stábok dolgoznak egy-egy topcsapat mellett, közülük van, aki a védők, van, aki a csatárok vagy akár egy-egy konkrét labdarúgó egyéni képzéséért felelős. Olyan szó – egyelőre – még sincs, hogy „csatáredző” vagy „hátvédedző”.
A pályaedző ugyanakkor nem a pályát edzi, hanem az a stábtag (ma már sokszor „asszisztensedző”), aki nap mint nap a pályán dolgozik a vezetőedző segítőjeként, aki meg persze nem a „vezetőket” edző, hanem ő a stáb főnöke, feje, angolul „head coach”, bár a profiknál inkább „manager”. A játékos-edző viszont éppen azért írandó kötőjellel, mert nem arról az edzőről van szó, aki edzi a játékost (minden edző ezt teszi), hanem arról a mind ritkább jelenségről, amikor az egyik játékos egyben az edző is.
Ennek a műfajnak remek képviselője volt Dennis Wise a kétezres évek elején a Millwallnál, amikor a Fradival is összekerültek az UEFA-kupában. Amikor eljött megnézni az ellenfelet, az őt kalauzoló Dzurják „Csöpi” Józseffel együtt boldogan merült el a pesti éjszakában… Hja, nemcsak ő volt a Millwall sztárja a pályán, hanem egyszemélyben az edző is, akinek ilyenkor feladata lenne, hogy megbüntesse a kimaradozó játékosát.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi számában.)
