Grafika: Matthew Stevens
A cikk 2015-ben jelent meg!
Akkoriban még naivak voltunk. A futballvezetők, a szurkolók, a fogadóirodák, az újságírók – mindannyian. Még azt hittük, hogy a bunda csak Olaszországban létezik, és úgy működik, hogy a kiesés elől menekülő csapat megveszi a meccset, amikor középmezőnybeli csapattal találkozik a bajnoki hajrában. Akkor még elhittük a meséket. Az olyanokat, amilyeneket Kutasi Róbert, az NB II-es bizottság akkori elnöke, az úgynevezett NB II-es magyar válogatott ötletgazdája és főszervezője mondott 2011-ben a Magyar Labdarúgó-szövetség honlapjának: „Úgy gondolom, az NB II-es válogatott életre hívása, menedzselése jó ötlet, hiszen az elmúlt években fiatal, pályakezdő edzők igazolták a rátermettségüket, és olyan játékosok mutatkoztak be az NB II válogatottjában, akik ma már az élvonal legjobbjai közé tartoznak.”
De mára kezd összeállni a kép. Mert talán nincsenek véletlenek. Talán sokatmondó „véletlen”, hogy az először 2010 januárjában összeálló és a törökországi Antalyában január 23. és 31. között edzőtáborozó, ott négy „barátságos” mérkőzést játszó NB II-es válogatott nevű futballképződményben feltűntek a később kirobbant bundabotrányban leginkább besározódott honi klub, a REAC játékosai (Dancs Roland, Kiss Tamás), ott volt az a Sütő László, még pécsi játékosként, akit később le is tartóztattak fogadási csalás alapos gyanúja miatt, ott volt az a Preklet Csaba, aki Kecskeméten egy gigantikus öngóllal hívta fel magára a figyelmet, szakvezetőként pedig Mátyus János és Pető Zoltán irányította az együttest – az előbbi 2010 és 2014 között a REAC vezetőedzője is volt, tehát akkor is, amikor 2012 tavaszán a fél csapatot elvitte a rendőrség, Kutasi Róbert klubigazgató pedig öngyilkos lett.
Kutasi Róbert REAC-sportigazgató inkább a halált választotta…
Talán sokatmondó véletlen az, hogy épp aznap, 2011. február 4-én, amikor Németországban a nemzetközi sportfogadási maffia tevékenységének feltárását végző bochumi ügyészség közzétette vádiratát, fejezte be második törökországi túráját az NB II-es válogatott, immár Horváth Ferenc és Pető Tamás szövetségi edzők vezetésével.
Talán véletlen, talán nem, hogy az első edzőtáborozás során, vagyis a 2010-es meccseken egyetlen gólt sem szerzett az NB II-es válogatott. Előbb 1–0-ra kikapott a német Borussia Mönchengladbach II-től, majd játszott egy 0–0-t a török Diyarbakirsporral, aztán egy újabb 0–0-t a koreai FC Daeguval. A negyedik meccset a svájci U21-es válogatottal játszotta volna a csapat, ám rejtélyes okokból arra a heteken át beharangozott meccsre nem került sor, helyette a koreai Gyeongnam FC lett az ellenfél – az a meccs is gólnélküli döntetlennel végződött. 2011-ben pedig három vereséggel és egy győzelemmel zárult a törökországi túra Belekben. Akkor Azerbajdzsántól 2–0-ra, a Borussia Mönchengladbach II-től 4–0-ra, a román Panduriitól 3–2-re kapott ki a magyar együttes, az orosz Zenit Szentpétervár második csapatát pedig 2–1-re legyőzte.
A hívogató Antalya
Talán véletlen, talán nem, hogy 2011 februárjában épp a törökországi Antalyában volt az az Észtország–Bulgária (2–2) felkészülési mérkőzés, amelyet szépen „elvezetett” a Lengyel Kolos, Selmeczi Krisztián, Csák János magyar játékvezetői hármas, amelynek tagjait Vágner László MLSZ-JB elnök szerint az ő tudta nélkül kérte ki egy szervezet a mérkőzés vezetésére. További véletlen, hogy ezekben az években ugyanide, Antalyába jártak téli edzőtáborba a magyar játékvezetők is – garantáltan Vágner László tudtával. És Törökországba járnak a mai napig, az idén Belekben voltak. Tanúvallomások alapján azonban kiderült, hogy az NB III-as játékvezetők küldéséről nagyon is tudott Vágner, valamint a BLSZ elnöke, Török Károly is, akik pénzt kaptak azért, hogy szemet hunyjanak a szokatlan bíróhívás fölött. Röviddel a botrány kirobbanása után mindketten távoztak hivatalukból.
Ma sem világos, pontosan mi célt szolgált az NB II-es válogatott
Talán véletlen, talán nem, de az egyik külföldi sportfogadási oldal tétlapján is feltűntek a magyar NB II-es válogatott mérkőzései – csak éppen Hungary U21 néven. Talán véletlenül. Talán épp azon a sportfogadási oldalon, amely Magyarországon be van tiltva, és amely a mai napig a jelenlegi szövetségi kapitánnyal, Dárdai Pállal reklámozza magát.
Az tényleg csak merő véletlen lehet, de 36 órával az után, hogy Aczél Zoltánt, a Haladás vezetőedzőjét 2011. november 30-án letartóztatta fogadási csalás gyanújával a rendőrség, Dárdai Pál lett az NB II-es válogatott szövetségi edzője. Dárdai akkor már végezte idehaza a Mezey György-féle edzőképző-tanfolyamot, és ez volt első edzői megbízatása. Egyik segítője az a Lőw Zsolt volt, akit a Cottbus többi magyar légiósával ellentétben sohasem illettek bundavádakkal, ám érdekes, hogy a 2004-es Wales ellen 2–1-re elveszített Fehér Miklós-emlékmeccsen az ellenfélnek adott feltűnő gólpassza után fél évig nem volt újra válogatott, másik pedig az a Kövesfalvi István, akit a bundaügyek egyik főkolomposa, Horváth Gábor konkrétan megnevezett mint magyarországi fogadási csalót.
A Dárdai-legénység már jobban szerepelt elődeinél, már ha ez egyáltalán fontos tényező a történetben. Az azeri U21-es válogatott ellen 1–1-et játszott 2012. január 23-án, aztán három nap múlva megverte az orosz Rubin Kazany II-t, január 28-án pedig 1–0-ra az Egyesült Államok ligaválogatottját.
Néhány héttel a csapat hazatérése után kezdte meg a rendőrség a REAC-játékosok tömeges letartóztatását. A sportújságíróból lett klubvezető, a REAC sportigazgatója, Kutasi Róbert egyik nap még azt nyilatkozta: „Vége az életemnek […] Amiért harcoltam, mind semmivé vált, abban a klubban gyűrt maga alá a mocsok, amelyért dolgoztam, azok az emberek tettek tönkre, akikben megbíztam. Csúzlival lövöldöztem az aknavetőkre, s belátom, vereséget szenvedtem.” Másnap leugrott egy XIV. kerületi toronyház tetejéről, öngyilkos lett. Nehéz megtalálni a pontos indítékot tette mögött, de azokban a napokban már híresztelték, hogy a következő őrizetbe vett egy NB II-es fővárosi klub vezetője lett volna.
Tét nélküli meccsek, távol a világ zajától…
A következő év januárjában, újfent Dárdai és Lőw vezetésével még egyszer visszament Törökországba az NB II-es válogatott (megverte 2–1-re az albán Flamurtarit, 3–2-re az orosz másodosztályú UFA-t, 1–1-t játszott a marokkói Radzsa Casablancával, és 5–1-re kikapott a Borussia Dortmund U23-as csapatától), azóta viszont nem állt össze újra ez a képződmény.
Többé azonban már nem vagyunk naivak. Az MLSZ, Kutasi Róbert és az NB II-es válogatott élére kijelölt szövetségi edzők folyamatosan amellett érveltek, hogy az NB II-es válogatott létének és törökországi túráinak számtalan jó szakmai indoka volt. Szívesen meghallgatnánk csak egyet, és ha tényleg van szakmai haszna egy ilyen csapat működésének, akkor pedig arra lennénk kíváncsiak: miért szűnt meg?
A REAC is vastagon képviselte magát a ligaválogatott keretében
Ám mesekönyvek helyett az elmúlt években megjelent oknyomozó riportkönyvek és beszámolók sokkal hitelesebbnek tűnnek. Mind Declan Hill Bunda című könyve, mind A bundamaffia Brett Forresttől, mind a korábbi főcsaló, a szingapúri Wilson Raj Perumal nemrégiben napvilágot látott beszámolója, lényegében vallomása, A bundakirály teljesen egyértelművé teszi számunkra, hogy az ilyen csapatok törökországi túráinak semmilyen más célja nem lehet, csakis a fogadási maffia kiszolgálása, a mérkőzések manipulálása. A fogadási maffia érdeke, hogy minél több csapatot csábítson egyszerre a törökországi edzőkomplexumba, hogy minél több meccset lehessen rendezni, olykor nevetségesen olcsón lehet oda kijutni, a legtöbb NB I-es csapat is megengedheti magának. Tét nélküli mérkőzések, amelyek nem tartanak számot nagy érdeklődésre, viszont szerepelnek a fogadóirodák kínálatában. Minden szereplő csak nyerhet az ügyön: a beszervezett játékosok pénzt kapnak, a maffia pénzt nyer, a fogadóirodákat úgysem sajnálja senki, nézők pedig alig-alig vannak, akik pedig kimennek egy ilyen bulimeccsre, meg is érdemlik, hogy átverik őket. Az említett riportkönyvekből és vallomásokból kiderül: lényegében az ilyen mérkőzéseket gyakran le sem kell(ene) játszani, volt olyan, hogy egyik-másik csapat meg sem jelent, csak le kell jelenteni, vagy egy zsebben lévő emberrel lejelentetni hivatalosan az „eredményt”, és aztán felvenni a pénzt.
Bízunk benne, hogy az MLSZ vezetői is csak naivak voltak ezzel a csapattal kapcsolatban, és nem cinkosok. Mindenesetre, legkésőbb Kutasi Róbert halála után, illett volna gyanakodni és többé nem engedni el az együttest Törökországba.
Az MLSZ sohasem kezdett vizsgálatot az NB II-es válogatott működéséről, és sem a csapat megszüntetését, sem annak okait nem kommunikálta soha.
Veszprémi Linda
Az MLSZ továbbra is hallgat
Az NB II-es válogatott tevékenységével kapcsolatban írásban megkerestük Vági Mártont, az MLSZ főtitkárát, akihez az alábbi hat kérdést intéztük:
1. Milyen szakmai haszna volt az NB II-es válogatott létének és törökországi túráinak?
2. Ha volt bármilyen szakmai haszna, akkor miért szűnt meg?
3. Kutasi Róbert halála után ki szervezte a következő törökországi túrát, vagyis a 2013-ast?
4. Hogyan lehetséges, hogy volt olyan külföldi sportfogadási oldal, amelyen Hungary U21 néven szerepelt a tétlapon a magyar NB II-es válogatott?
5. Az MLSZ miért nem vizsgálta ki soha az NB II-es válogatott működését, különösen azok után, hogy a főszervező, Kutasi Róbert – minden jel szerint a bundaügyekben vállalt szerepe miatt – öngyilkos lett?
6. Tud-e bárkiről az MLSZ, aki a törökországi meccseken észlelt olyan gyanús körülményeket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a meccsek valódi célja a nemzetközi fogadási maffia kiszolgálása volt?
Az MLSZ főtitkára azonban nem kívánt válaszolni a kérdésekre.
Dárdai Pál szövetségi kapitány, akinek első edzői megbízatása az NB II-es válogatott irányítása volt, kérdésünkre felelve annyit mondott:
„Nem észleltem Törökországban soha gyanús jeleket, egyszer fordult elő olyan, hogy egy orosz csapat ellen kellett volna játszanunk, de ellenfelünk késett egy órát, és akkor azt mondtam, nem vállaljuk a mérkőzést, nem álltunk ki. Egyébként majdnem minden meccsünket megnyertük, nem tudom, hogy lehetne olyan bundameccset szervezni, amelyet mi nyerünk meg.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. áprilisi számában.)
