Sorozatunkban hónapról hónapra leporolunk egyet a magyar futball számos abszurd „ügyirata” közül. Ezúttal egy ukrajnai őrbódéról mesélünk, amely addig provokált három debreceni focistát, amíg nem volt más választás, mint szétverni
Nem volt unalmas, botrányoktól mentes ősze 2010-ben a Debrecennek. A csapat, egy évvel az után, hogy a Bajnokok Ligájában szerepelhetett, az Európa-liga csoportkörében vitézkedett. Nagyjából hasonló eredménnyel: miután a BL-csoportkörben mind a hat meccsét elbukta, az Európa-liga ezen szakaszában is öt vereségnél tartott öt fordulót követően. Nem elsősorban a szereplése volt azonban botrányos a hajdúságiaknak, hanem például Vukasin Polekszics kapus és Mészáros Norbert eltiltása, akiket bundavádak, pontosabban be nem jelentett megkeresések miatt marasztaltak el. Vagy
Máté Péter becserélése a bolgár Liteksz Lovecs ellen, miután őt nem is nevezte az El-re a Loki, és emiatt majdnem kizárták a csapatot. A legkülönösebb, legextrémebb és ma már talán legviccesebb balhé azonban az ötödik csoportmeccs, az ukrán Metaliszt Harkiv elleni, december elsején játszott találkozó után tört ki.
Ezen a valójában már semmiről sem döntő, irgalmatlan hidegben, mínusz 12 fokban megrendezett meccsen a magyar bajnokcsapat szerzett vezetést Czvitkovics Péter góljával, ám Bódi Ádám öngóljával egyenlítettek a hazaiak, akik a 88. percben a győztes gólt is megszerezték. Az utolsó gólnál nagyot hibázott Mindaugas Malinauskas, a Loki litván kapusa,
ezzel elúszott a pontszerzés, ám megúszta, hogy másnap róla – vagy netán az újabb bundagyanúról – szóljanak a lapok. A meccs utáni éjszaka történtek ugyanis kérlelhetetlenül előtérbe tolakodtak. A korábbi gyakorlattal ellentétben a meccs
után nem repült azonnal haza a csapat, a menedzsment úgy döntött, maradnak még egy éjszakára, hogy nyugodtan pihenhessenek, regenerálódhassanak a játékosok. Hárman – Kabát Péter, Laczkó Zsolt és Szakály Péter – azonban
sajátosan értelmezték a regeneráció és a pihenés fogalmát, titokban elhagyták a Hotel Aurorát, hogy „egészségügyi” sétára induljanak a városba. Látható, keleten minden nagy balhé az Aurórától indul, szerencsére ezúttal azonban nem a Téli Palota ostroma szerepelt a tervekben. De a tettvágy hasonlóan erős volt a debreceni futballistáinkban, mint 1917-ben a bolsevik forradalmárokban. Így amikor hajnali fél négykor „szembejött” egy bódé, természetes volt, hogy harcra kerül a sor. Futballistáink ökle volt a keményebb, néhány sorozattal alaposan helyben hagyták a meglehetősen passzív, ám tántoríthatatlan építményt, betört ablaküveggel. Az ukrán lapok szerint le is vizelték.
A vélhetően nem szomjas játékosok pechére azonban ez nem egy közönséges bódé volt, hanem a harkivi lengyel konzulátus őrbódéja, így egy szempillantás alatt máris a helyi rendőrörs vendégszeretetét élvezhették. Itt az „élvezhették” kifejezés csaknem szó szerint értendő, mert egyébként Ukrajnában nem szokás kesztyűs kézzel bánni azokkal, akik külképviseleti épületeket „ostromolnak meg”, ám miután a Loki-melegítőkből és a beismerésekből is kiderült, hogy a városban vendégeskedő futballcsapat játékosairól van szó, az adatok rögzítése után el is engedték őket. Ráadásul a jómadarak a szállodában is törtek-zúztak aznap este (vélhetően még a városnéző séta előtt), ezt a Hotel Aurora személyzete is elismerte. „Igen, igen, itt szállt meg a Debrecen, sajnos néhány ablak bánta. Üvegszilánkokat kellett takarítanunk, de bővebb felvilágosítást sajnos nem adhatok” – idézte a Nemzeti Sport a recepcióst. A sportnapilap értesülése szerint ezerdollárnyi kár keletkezett a hotelben. Az összeget nem, minden mást viszont a debreceni klub is megerősítette, a hasonló eseteknél uralkodó szokás ellenére a DVSC még a neveket is elismerte (bár nehéz is lett volna titkolni, mert az ukrán újságok óriási feneket kerítettek a dolognak, a legtöbb lapnál címlapra került az eset), illetve ígéretet tett arra is, hogy nyilvánosságra hozza, milyen módon bünteti meg játékosait.
A klub hivatalos közleményében ez állt: „A Metaliszt Harkiv elleni Európa-liga-csoportmérkőzés után a DVSC három játékosa – Kabát Péter, Laczkó Zsolt és Szakály Péter – az elrendelt takarodó után elhagyta a csapat szálláshelyét, és sétálni indult a városba. Séta közben Kabát Péter megütötte a lengyel konzulátus előtt álló őrbódé oldalát, amelynek üvege elrepedt. Az őrbódéban tartózkodó őrök intézkedtek a játékosokkal szemben: 120 euró pénzbírságot kellett fizetniük, ezt követően távozhattak a helyszínről. A csapat szálláshelyén is történt rendbontás, a Kabát Péter és Laczkó Zsolt lakta szobában valóban megsérült néhány berendezési tárgy, amelyek értékét a játékosok megtérítették. A megtörtént események miatt a klub kiszabja a megfelelő büntetést az érintettek részére.” Tehát a vizelést és a rendőrörsi kihallgatást azért diszkréten kihagyták…
A játékosoknak mindenesetre nyilatkozatstopot rendelt el a klub. A téma idehaza hetekig felbukkant az újságokban, mert a büntetés bejelentését a DVSC az utolsó El-meccs, a Sampdoria elleni találkozó utánra hagyta. Addig az érintetteken kívül lényegében mindenki megszólalt az ügyben. Sokakat foglalkoztatott ugyanis, hogy esetleg a klub rászánja-e magát arra a lépésre, hogy kivágja mindhárom labdarúgót a keretéből. Csank János korábbi szövetségi kapitány, a ZTE akkori edzője így kommentálta az esetet: „A profi egyesületeknél ma már eladósorban vannak a játékosok, ezért meglepne, ha ehhez a megoldáshoz folyamodnának a debreceni vezetők. Igaz, nem lennék az ő helyükben sem, mert ki tudja, mi a megfelelő büntetés ebben az esetben. Az ukrajnai rendbontás kapcsán Szakály Péteren meglepődtem, a másik két játékos nevének hallatán már kevésbé. Ha már valaki megszegi a szabályokat, húzza meg magát, és ne garázdálkodjon. Főleg ne Ukrajnában.”
Bognár György pedig ezt tette hozzá: „Ez intelligencia kérdése. Kabát Péter nagyon tehetséges játékos, de már az Újpesten töltött utolsó szezonjában is feltűnt, mennyire indolensen futballozik. Debrecenben csak fokozza az ellenérzést, mintha nehezen dolgozná fel a sikertelenséget […] Laczkó Zsolton sem lepődtem meg, mert ő hasonló úton jár, mint Kabát Péter, csak épp a sikert képtelen feldolgozni. A fiatal védő a válogatottba is bekerült, de mintha ez sok lenne számára, és egyre agresszívebben, durvábban futballozik.”
Ha másra nem is, arra mindenképpen jó volt ez a különleges ügy, hogy kiderült: Csank János és Bognár György pszichológusnak sem utolsó… Végül pedig csak annyit jelentett be a hajdúsági klub: pénzbüntetést kaptak a labdarúgók, az összeg nem nyilvános.
Veszprémi Linda
Kétmilliós ütés
Szokásunknak megfelelően ezúttal is igyekeztünk megszólaltatni a fő- és mellékszereplőket. Herczeg Andrástól, a vezetőedzőjétől, a Debreceni Labdarúgó Akadémia mai ügyvezetőjétől elsősorban azt próbáltuk megtudakolni: még mindig titok-e, milyen büntetést rótt a klub a játékosokra? Ő azonban nem volt beszédes.„Nagyon régen volt már ez, nincs értelme felmelegíteni, nem szeretnék már erről nyilatkozni. Két játékos már nincs is a klubnál, nem akarok most ebbe belemenni. Akkor elmondtunk az ügyről mindent, amit lehet.”
Laczkó Zsolt azonban készségesen válaszolt. „Először is szeretném leszögezni, hogy nagyon szégyellem magamat az aznapi események miatt, különösen azért, mert a klubomat kevertem rossz hírbe. Egyébként én nem csináltam semmi bajt, csak abban hibáztam, hogy kiszöktem éjjel a hotelből, de én nem ütöttem meg semmit, nem garázdálkodtam. Sötétített
üveg volt a bódén, nem tudtuk, mi az, csodálkoztunk is, hogy egy ütéstől betört. Megijedtünk, amikor hirtelen a földhöz voltunk szorítva, és mindenhol katonák voltak körülöttünk. Az hamar tisztázódott, hogy én nem vagyok bűnrészes, nekem már a rendőrségre sem kellett elmennem. Eleinte a neveket titokban akarta tartani a klub, de aztán valahogy kiszivárgott a három név, fogalmam sincs, hogyan. Hat számjegyű összeg volt a büntetésünk, úgy emlékszem. A legjobban az fájt az egészben, hogy néhány magyar szakember azt nyilatkozta: nem csodálkozik rajtam, mert szerintük rossz úton járok… Eléggé rosszul ítéltek meg, sosem voltak balhéim.”
Kabát Péter kérésünkre így elevenítette fel annak a harkivi éjszakának az emlékeit: „Balul sikerült Európa-liga-meccs után voltunk, egy kicsit többet ittunk a kelleténél, és két csapattársammal kinéztünk a városba, ahová elvileg tilos lett volna, és én beütöttem a bódé ablakát, mert azt hittem, vécé. Akkor úgy éreztem, hogy nagy hülyeséget csináltam, csináltunk, de most már nevetek az egészen, és kalandnak fogom fel. Engem kétmillió forintra büntettek, ami – valljuk be – nem kevés…”
Akkori csapattársuk, Sándor Tamás a sportnapilapban megvédte a három játékost:„Még csak hasonlóra sem emlékszem a pályafutásom során, de ha nem is tétmérkőzés, külföldi edzőtáborok alkalmával a szabadnapokon engedélyt kaptunk a vezetőktől, hogy bemenjünk a legközelebbi városba. Persze ilyenkor megittunk néhány sört, de sosem randalíroztunk. Ettől függetlenül nem ítélem el egyik futballistát sem, mert unalmas lenne a világ, ha mindannyian ugyanúgy viselkednénk. A klub hírnevén ez egyáltalán nem ront, hiszen Angliában, Spanyolországban, a brazil válogatottnál, sőt más sportágban is előfordult kiugró eset.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. márciusi számában.)
