Illusztráció: P. Szathmáry István
Hová kell kattintania az interneten 2012 nyarán a magyar futballszurkolónak, ha exkluzív interjút akar olvasni a ’60-as évek legendás válogatott kapusával, a nyolcszoros magyar bajnok, olimpiai aranyérmes, 1966-os vb-résztvevő Szentmihályi Antallal? Véletlenül sem gondoltuk volna, hogy a Maldív-szigetek legtöbbszörös bajnokcsapatának, a Club
Valenciának a honlapján ilyet találunk főoldali vezető hírként, de Maléban azóta is áldják a nevét, hogy 1992 és 1995 között irányította az együttest.
Pedig nem miatta jártunk a honlapon, de némileg jelzésértékű, miért lett az elmúlt évtizedekben a Maldív-szigetek a magyar futballisták és edzők Kánaánja. Futballozott itt Csőke Gergely, Dzurják Jószef, ifjabb Temesvári Miklós, Tímár Balázs, Elek Norbert, Gál Ferenc, Tóth Tamás, Csepregi Richárd, és edzősködött Szentmihályin kívül Temesvári Miklós, Kiss László, Dzurják József, ma (cikkünk 2012-ben jelent meg! – a szerk.) pedig Urbányi István a szövetségi kapitány. Holott nehéz lenne azt állítani, hogy a szigetországban nagy kultúrája van a futballnak. A Szentmihályival készült interjú is 2011. augusztus 25-i keltezésű, azóta a legnagyobb maldív klub honlapja nem frissült… Az egészen pontosan 1192 szigetből álló (ebből 225 lakott), az Indiai-óceánban, Ázsia és Afrika között félúton fekvő Maldív-szigeteken (hivatalosan: Maldív Köztársaság) a labdarúgó-szövetséget 1982-ben alapították, 1983-ban indult el az országos bajnokság, 1986-ban lett a FIFA tagja, bár a válogatott már 1979-ben hivatalos mérkőzést játszott. Innen, imperialista európai gőggel nézve bizonyára sokan úgy képzeljük el a maldív futballt, hogy az egész évben 38 fokos hőségben a pálmafák alatt elterülő, kiégett füvű pályákra kezükben koktéllal, hónuk alatt szörfdeszkával, mangóval dekázva mennek a srácok focizni, míg a partvonalon túl lengén öltözött, gyöngédségre vágyó bennszülött lányok epekednek utánuk.
Noha ez a kép aligha van köszönő viszonyban a valósággal, tény, hogy nem könnyű kiigazodni a Maldív-szigetek futballjában, hiteles információkhoz jutni sem egyszerű, az a néhány külföldi honlap, amely foglalkozik a témával, gyakran egymásnak gyökeresen ellentmondó tényeket tartalmaz, miként ezt mostani ügyünk is kiválóan bizonyítja. Nyomozásunk kiindulópontja a Blikkben 2009. február 4-én megjelent cikk, amely „Magyar fociháború a Maldív-szigeteken” címmel jelent meg, és amelyben az olvasható, hogy a Maldív-szigetek Szuperkupájáért két magyar edző csapata csapott össze, és a Ferencváros korábbi közönségkedvence, valamint gólkirálya, Dzurják József által irányított Club Valencia 2–1-re legyőzte a Kiss László dirigálta VB Sport Club együttesét, de a két szakember szóba sem áll egymással. Kiss nem is gratulált Dzurjáknak, kezet sem fogott vele. „Egymás szemébe sem szoktunk nézni – idézi a lap Dzurjákot. – Tizenhárom éve nem beszélünk, azóta, hogy a Valenciában az edzőm volt. A második helyen zártunk, ő pedig idehaza azt nyilatkozta, bajnok lett a gárda. Én elmondtam, hogy csak az ezüstérem lett a miénk, ezért megharagudott. Azóta szóba sem állunk egymással, még a sajtótájékoztatókat is külön tartjuk. Ezért meg sem lepődtem, hogy Kiss László nem gratulált nekem a kupagyőzelem után.”
Kiss László terhe kellemes
A rózsaszín nyakkendőt nem értjük
Utánaeredve a történetnek, elsőként Kiss Lászlót kerestük fel, aki most a Toronto Vasas edzője Kanadában, de első mondatai nem segítettek szétoszlatni a ködöt: „Dzurják soha nem is volt a csapatomban, legalábbis amíg én ott voltam, tele van hazugsággal az egész történet”. Megkeresésünkre Dzurják József ezt igazolta is, ő is megerősítette, hogy az ominózus évben, 1996-ban ő nem a Club Valenciában, hanem az SC Orchidban futballozott. Nyilvánvaló tehát, hogy a Blikk tévedett, és olyat adott Dzurják szájába, amit ő nem mondott. A történet további részét viszont fenntartja Dzurják „Csöpi”. „Kiss László 1996-ban a csapatával csak a bajnokság alapszakaszát nyerte meg, a bajnoki döntőt viszont elveszítette, tehát csak ezüstérmet nyert. Ő néhány nappal korábban érkezett haza, mint én, és nem tudtam róla, hogy a sajtóban azt nyilatkozta, hogy ő bajnok lett. Mikor hazatértem, készített velem egy interjút Gonda Laci a Nemzeti Sportban, mivel gólkirály lettem kinn is, és mivel nagyon jó viszonyban voltam Kiss Lacival, még én kértem az újságírót, aki azóta sajnos elhunyt, hogy írja bele a cikkbe, ő is milyen szép sikert ért el, második lett a bajnokságban. Mikor pár nap múlva találkoztam a Kiss Lacival, kedélyesen köszöntem, ő viszont nekem esett az interjú miatt, és számon kérte, miért mondtam azt, hogy második lett, amikor első. Erre csak annyit mondtam: »De Laci bá’, hát én ott voltam«. Nem akartam neki ártani, akaratomon kívül lepleztem le.”
Utolértük telefonon Tímár Balázst, aki viszont már tényleg Kiss László csapatában játszott az 1996-os idényben (a Maldív-szigeteken a naptári évvel esik egybe a bajnoki évad), és ő Dzurják állításait erősítette meg. „Tisztán emlékszem arra a bajnokságra, hiszen én abban az egyetlen évben futballoztam ott. A Valenciában játszottam, Kiss Laci volt az edzőm, Dzurják Csöpi Temesvári Miklós fiával az Orchidban volt, az idősebb Temesvári pedig az edző volt náluk. A maldív bajnokság lebonyolítása egészen különleges volt, ezért tudta Kiss Laci úgy alakítani a saját történetét, hogy ő dicsőüljön meg, hiszen tény, hogy az alapszakaszt valóban mi nyertük meg. Akkoriban hat csapat szerepelt a bajnokságban, mindenki mindenkivel játszott három meccset, de a kiírás alapján a bajnoki címnél nem az számított, hogy ki hány pontot gyűjt, hanem az első és második helyezettnek játszania kellett még egy döntőt. Hiába nyertük meg mi tízpontos előnnyel a sorozatot, a fináléban kikaptunk kettő nullára, és noha ez bosszantó, de ha ez a szabály, akkor ez a szabály. Nem tekinthetjük magunkat bajnoknak, ha csak másodikak lettünk, az aranyérmet pedig más nyakába akasztották. Őszintén szólva arra már nem is emlékszem, ki ellen kaptunk ki a döntőben, de az biztos, hogy kettő nullára ők győztek.”
Távlatokban gondolkodik
Így tartja ezt nyilván az RSSSF, a labdarúgással kapcsolatos adatokat, információkat, statisztikákat gyűjtő, és ezeket archiváló szervezet is, amelynek honlapja szerint 1996-ban a Club Lagoons lett a Maldív-szigetek bajnoka (a Wikipédia szerint a Victory SC…), a Valencia pedig a második, de a honlap hozzáteszi csillagozva azt a megjegyzést is, hogy a Valencia megnyerte a „Nemzeti Bajnokságot” 1993-ban, 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is, de ez nem egyenlő a „Nemzeti Futballtorna” megnyerésével, amelyért a bajnoki cím jár (vagyis a Maldív-szigeteken az alapszakaszt „Nemzeti Bajnokságnak”, az egymeccses rájátszást pedig „Nemzeti Futballtornának” hívják, és az utóbbi győztese mondhatja magát joggal bajnoknak).
De hát ezen talán nem is csodálkozhatunk egy olyan országban, ahol a két legfontosabb kupasorozatot oly módon bonyolítják le, hogy a szövetség kupasorozata, az FA-kupa a bajnokság előtt, a másik kupa, az Elnöki Kupa pedig a bajnokság után van, ez ráadásul csupán négycsapatos, továbbá a bajnok és az FA-kupa-győztes közötti Szuperkupán túl van Kupagyőztesek Kupája is, amit a két kupasorozat győztese vív egymással.
Ha már a Szuperkupa szóba jött, megkérdeztük azt is Kiss Lászlótól, hogy a 2009. februári, 2–1-re elveszített Szuperkupa-meccs után miért nem fogott kezet Dzurják Józseffel, azt válaszolta: „Az nem is a Szuperkupa volt, hanem az új bajnokság nyitó meccse”. Ne legyünk telhetetlenek, legalább abban konszenzus van, hogy azt a meccset ki nyerte meg.
A kupagyőzelem sok mindenért kárpótolta Csöpit
Kiss László 1996 végén, egy idény után távozott a Maldív-szigetekről, de 1999-ben két idényre visszatért a Valencia kispadjára, 2004-ben pedig újra visszahívták (ekkor egy interjúban úgy fogalmazott: „Komoly elismerésnek tartom, hogy visszahívtak, még akkor is, ha nem egy fejlett futballkultúrájú országról van szó. Ott viszont elismernek, és főként segítenek, nem gáncsoskodnak. Sajnos Magyarországon nekem utóbbi jutott osztályrészül, egyértelműen ellehetetlenítettek, amit nem bírtam tovább cérnával.”). 2004-ben megnyerte a bajnokságot és az FA-kupát is a Valenciával, 2005-ben a Kupagyőztesek Kupáját, majd a 2008-as és a 2009-es bajnokságban a VB SC edzője lett, amellyel 2008-ban az FA-kupát, 2009-ben pedig a bajnoki címet hódította el.
Dzurják József játékosként csupán az 1996-os idényt töltötte a szigetországban, edzőként 2008-ban tért vissza, és a Valenciával ebben az évben bajnok lett, valamint az Elnöki Kupát is elhódította, 2009 februárjában pedig a Szuperkupával gazdagodott.
A Maldív-szigetek válogatottja a FIFA legfrissebb világranglistáján a 164. helyen áll. Az említett klubcsapatok közül sem az 1996-os bajnok Club Lagoons, sem a VB SC nincs az élvonalbeli bajnokságban (egyszer most már írjuk ki a nevét: a Dhiveehi League-ben), az Orchid már felbomlott, a Valencia azonban továbbra is az ország legnépszerűbb csapata, a meccseit az ország legnagyobb sportlétesítményében, a 11 ezer férőhelyes maléi Rasmee Dhandu Stadionban játssza.
Minden, amit fentebb írtunk, így történt, és ez biztos egészen addig, amíg egy újabb Maldív-szigeteki oral history át nem írja a történetet.
Aki pedig nem hiszi, járjon utána.
Veszprémi Linda
Bajnok az, aki annak érzi magát?
Megkérdeztük Kiss Lászlótól, hogy miért állított idehaza a tényekkel ellentétes dolgokat.
„Ez az egész történet nem a tényekről szól, és olyan aljas, hogy még most is kiráz a hideg, hogy eszembe juttattátok – mondta a 62 éves edző. – Akkor voltam először ott, és igen nehéz volt követni az ottani bajnokság lebonyolítási rendszerét – őszintén szólva, engem nem is nagyon érdekelt, mert követhetetlennek találtam. Úgy jöttem el a szerződésem lejárta után, hogy megnyertük a bajnokságot és az Elnöki Kupát. Csak évekkel később tudtam meg, hogy távozásom után még játszottak egy kört, és az is bajnokságot jelentett. Nekem nem, mert nem voltam ott, így én ma sem tudom, hogy az, amit a csapattal nyertem, vajon milyen bajnokságnak számított, de érmet kaptam, így nekem ez bajnokságot jelent mind a mai napig. Ezt úgy beállítani, hogy én valótlanságot állítok, aljas cselekedet, igazából a tényleges ok elkendőzését jelenti. Részemről ennyi.”
Dzurják József így emlékszik vissza a régóta húzódó történetre: „Én nem lejáratni akartam Kiss Lacit, ahogy ő hiszi, csupán ha baráti társaságban szóba került az ő bajnoki elsősége, én mindig mosolyogva mondtam, hogy ezüst az csak, nem arany. Amikor aztán kikerültem edzőnek a Maldív-szigetekre 2008-ban, már első találkozásunkkor nem fogadta a köszönésemet, nagyon haragudott rám, és azután sem beszéltünk. Még a sajtótájékoztatót sem tartottuk meg egyszerre, külön-külön beszéltünk az újságírókkal, miután nem fogadta a köszönésemet, már nem akartam vele egy légtérben tartózkodni. Én szégyellem magam a legjobban, hogy hétezer kilométerre Magyarországtól két magyar ember ilyen viszonyban van egymással, és ezt mutatja a külvilágnak, de nem érzem magam ebben hibásnak, én az igazat mondtam.”
Tímár Balázs szavai a mérleg nyelvének bizonyultak: „Csak Dzurják Csöpi szavait tudom megerősíteni, én tagja voltam abban az évben Kiss Laci csapatának, a Valenciának, de – mint már említettem – az alapszakasz megnyerése után a tényleges bajnoki döntőt valóban elveszítettük, így nem mi lettünk a bajnokok, még ha ez talán igazságtalan is, de ez volt a szabály. Az pedig szintén nem igaz, hogy Kiss Laci nem tudott arról, hogy az alapszakasz megnyerése után folytatódott a bajnokság, hiszen ő is ott volt az elbukott döntőn. Van erre egy szó, hogy mit csinál Kiss Laci, amikor ezt mondja, de ezt a szót inkább nem mondanám ki.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. szeptemberi számában.)
