Atyaég, micsoda támadóötös!

Mindig azt mondjuk, a balszélsők és a kapusok kicsit eszementek, de ez őrá nem áll. Mindig is épelméjű volt. Rengeteget labdát megfogott, amikor az Ajaxban játszottunk, minden szezonban vagy 10-15 pontot mentett számunkra. Fogadni mernék, Sir Alex Ferguson addig tartaná őt meg, ameddig csak lehet.

Alves is tetszik, de Cafú mindenek felett! Lenyűgöző, amit a Milanban és a brazil válogatottban nyújtott. Nemcsak védő volt, támadni is remekül tudott. Egyike volt az első jobbhátvédeknek, akik 90 percet töltöttek el azzal, hogy folyamatosan előre-hátra rohangásszanak.

A bátyám több volt, mint egyszerű hátvéd. Oda tudta adni a labdát, ahova csak akarta. Az mindig nagyon jó, ha a megfelelő helyre érkezik a labda, ő ebben remek volt. Ötven méterről is a lábadra tette, úgy, hogy a lépés is jól jött ki. A fejében volt a játék. Nem kellett kihasználnia fizikai fölényét, olyan gyorsan végig tudta gondolni, hova is kellene érkeznie a labdának. Ez tette őt különlegessé.

Ő a másik védő, aki szerintem bármit meg tud csinálni. Gólt fejel szögletből vagy sorsdöntő gólt szerez, ha épp előre megy. De a legfőbb feladata mégis a védekezés. Nemcsak néhány szezon erejéig tette oda magát, hanem hosszabb ideje játszik kiválóan, és ez külön tetszik benne.

Amit pályafutása során véghezvitt, és ahogy mindvégig tartotta a szintet, az egyszerűen lenyűgöző volt. A futball nagyköveteként is első osztályú lenne.

Védekező középpályásként tudta a szerepét: megszerezni a labdát, és azonnal továbbadni valakinek, aki jobb adottságokkal képes azt kezelni. De ez is egy adottság! Sokan azt hiszik, ha megszerezték a labdát, valami különlegeset kell vele csinálni, de ha van egy Messi vagy egy Iniesta a csapatban, akkor ez nem szükséges.

Ő volt a No. 1. Bármit meg tudott csinálni. Tökéletesen irányította a játékot. Mindent megnyert, és évekig tudta tartani a szintet. A futball csodálatos nagykövete volt, még akkor is, ha egy incidens ezt egy kicsit beárnyékolja.

Róluk együtt kell beszélni. Úgy fociznak, ahogy ezt a sportágat játszani kell. Sokan azt hiszik, a focihoz elég csupán az erő, a magasság és a gyorsaság, a technika meg nem annyira fontos. De itt van ez a két labdarúgó, akik még mindig a legcsodálatosabb futballt játsszák. Az egyérintős focit művelik, trükköznek, mindig tudják, hogy merre van az ellenfél.

Játszatnám őt, persze, hogy játszatnám! Ugyanaz a helyzet, mint Xavival és Iniestával: lenyűgöző. És amit 23 éves korára elért, az egyszerűen hihetetlen. Ahogy lerázza a védőket, az olyan, mintha ragasztóval lenne a lábához erősítve a labda.

Ő volt az a futballista számomra, akiben minden megvolt egyszerre. Mindent megnyert, és ő volt a legjobb. Sajnos, mivel 28 évesen vissza kellett vonulnia, soha nem játszottam vele, leszámítva egy edzést, de a bátyám igen, és elég sok meccsen láttam őt. Ő volt számomra minden idők legjobb labdarúgója. Magas volt, de gyors is, és olyan elegáns a technikája, mint egy balerináé.

Amiatt első számú, ahogy hozzááll a játékhoz, ahogy felkészül arra. Közeli munkatársa voltam, de másokat is meg lehet kérdezni, mekkora hatással volt rájuk. Pep Guardiola, José Mourinho, a testvérem: mindannyian sokféle fogást vettek át tőle edzői munkásságuk során.

Lenyűgöző futballista, és ha tartani tudja azt a szintet, amit eddig mutatott, az egyik legnagyobb lesz majd.

Számomra a foci szórakozás, és ő ezt képviseli játékával.

Elegáns csatár, akárcsak Van Basten. Ilyen játékosokra van szükség.

Mi, hollandok valójában játszani szeretünk, amit ő is jól tudott, ugyanakkor mosolygós gyilkos is volt. Persze pozitív értelemben.

Szólj hozzá!