Hírarchívum

A Barcelona és a BATE Boriszov ritkán játszik egymással olyan meccset, amelyen le kell rágnunk a körmünket (fotó: fanpop.com)   [BANNER133]   A telefonom csengőhangja a Bajnokok Ligája himnusza, a kulcstartómon is a BL logója látható.   Egy időben határozottan úgy gondoltam, hogy majd az esküvőm bevonulási zenéje is a BL himnuszának alapját adó Händel-zenemű lesz.   Fiatalabb koromban minden BL-meccsről előbb kézzel, később már géppel összefoglalót és jegyzőkönyvet írtam, és az idény végén lefűztem egy kiadványba, megválasztva a posztonkénti legjobbakat, a legszebb gólt, stb.   Szóval, aki nálam jobban szereti a Bajnokok Ligáját, az festi magát, ez a nap, amikor minden évben útjára indult a BL, piros betűs ünnep volt nekem mindig.   Milyen kár, hogy ez évek óta már csak a szakralitás része, és nem őszintén megélt érzés - hiszen ha a reményeim táplálják is még évről évre a BL-kultuszt, az eszemmel pontosan tudom, hogy nagyjából áprilisig sok izgalomra és varázsra nem igazán lehet számítani.   Mára borzasztóan felhígult, ellaposodott és talán unalmassá is vált ez az egykor csodálatos liga, túl sok a csapat, túl sok a rossz csapat, túl nagyok a különbségek a csapatok között, túl gyorsan eldőlnek a csoportok, és már a nyolcaddöntőknél is kevés az izgalom, szinte most meg tudjuk mondani, melyik nyolc csapat lesz ott a negyeddöntőben.   Szóval, most örüljünk neki, hogy újra van BL, láthatjuk ugyanazokat a sztárokat, akiket egyébként is minden nap láthatunk a sportcsatornákon, de a Xanaxot egy ideig még nem kell elővenni a gyógyszeres szekrényből...        Bodnár Zalán, a FourFourTwo.hu főszerkesztője