Rajtol a Soproni Liga – Beharangozó

Ami a bajnoki címért zajló versenyfutást illeti, alighanem két csapat, a jelenlegi listavezető Videoton, valamint az őt 2 pont hátránnyal üldöző, bajnoki címvédő Debrecen között dől el a bajnoki aranyérem sorsa.
A fehérváriak a télen tovább erősítették a már – magyar szinten – amúgy is acélos keretüket, hiszen első lépésként elcsábították az Újpesttől a válogatott középpályást, Sándor Györgyöt. Ráadásként pedig, megerősítendő a támadósorukat, leigazolták a góllövőlistát vezető zalaegerszegi Rudnevs mögött, Andre Alves, valamint az újpesti Kabát Péter társaságában 10 góllal, holtversenyben második kaposvári gólzsákot, Nemanja Nikolicsot, valamint az MTK Izraelbe tartó, végül azonban a piros-kékeknél kikötő házi gólkirályát, Lencse Lászlót. Ha figyelembe vesszük, hogy már az ősszel is a Vidi szerezte a legtöbb gólt – szám szerint 36-ot – az NB I-ben (az általában kezdő Nagy D., Sitku, Alves trió összesen 20 gólt hozott össze 3, 7, 10-es leosztásban), akkor bizony retteghetnek az ellenfelek védői a fehérváriakkal vívandó mérkőzések során. Dr. Mezey György a fehérváriak rutinos mestere stílusosan, és ami még ennél is fontosabb, eredményesen játszó csapatot rakott össze már az elmúlt nyáron, amelyet ráadásul remek körülmények között, a törökországi edzőtáborozás során készíthetett fel, és formálhatott tovább a tavaszi célok elérése érdekében.
A másik bajnoki címre esélyes csapat a Debrecen, amely a télen elveszítette egyik legsokoldalúbb játékosát, a védelemben és a középpályán is bevethető Leandrot, aki a ciprusi Omonia Nicosiához igazolt. Emellett a Rudolf-ügytől zengett a sajtó az év első hónapjában. Mint ismert, a Loki válogatott támadója 2007-ben négy évre szóló szerződést szignált a hajdúságiakkal, de az ősszel kiderült, hogy a szerződése lejártának dátumaként 2010 nyara szerepelt, 2011 helyett. A bakit észlelve a debreceni vezetők megállapodtak Rudolffal, hogy a kijavított, és a már helyesen 2011 nyaráig érvényes szerződést mindkét fél aláírja, a játékos azonban meggondolta magát. Kijelentette, szívesen maradna a Lokinál, igaz cserébe olyan összeget mondott, amelynek hallatán leesett a vezetők álla. Rudolf megsértődött, hogy a debrecenieknek nem ér annyit a megtartása, amennyit ő méltányosnak tartott, ezért buzgó csapatkeresésbe fogott. Európai körutazása során megfordult Amszterdamban, az Ajaxnál, ahol a menedzsere gyakorlatilag megegyezett a holland vezetőkkel az átigazolásáról, ő azonban csavart még egyet az amúgy is kacifántos történeten, és egy másik menedzser közreműködésével a Serie-A-ban szereplő Genoához igazolt. Az átvert menedzseren kívül azonban végül mindenki jól járt, mert a Debrecen és az olaszok megállapodtak abban, hogy Rudolf a tavasszal még a Lokit erősíti, és csak nyártól csatlakozik a Genoához. Mindenesetre a Loki vezetői, biztos, ami biztos alapon, nem ismervén még az ügy végkifejletét, igazoltak két kameruni támadót. Egyikük a Kecskemétből jól ismert Yannick, míg a honfitárs Etogo Essamát az olasz Sestesétől csábították Debrecenbe. A piros-fehérek Rudolf ideiglenes megtartása, és az új játékosok szerződtetése mellett építhetnek az ősz folyamán a Bajnokok Ligájában összegyűjtött tapasztalatokra is.
A dobogóért, és ezáltal a nemzetközi porondra való kijutás kiharcolásának lehetőségéért alighanem az Újpest, Zalaegerszeg, Győri ETO, MTK négyes lesz nagy harcban.
Az újpestieknél nemcsak a keretben, hanem a menedzsmentben is jelentős változások következtek be, amely nem biztos, hogy jó irányba befolyásolja majd a gárda tavaszi teljesítményét. A leginkább aggodalomra okot adó történés, az eddigi főtulajdonos, Kovács Péter háttérbe húzódása, vagy ahogy Csehi István, a lila-fehérek ügyvezetője fogalmazott: „A Dare cég tulajdonosai (Kovács Péter és Tolnai Sándor) különváltak, de ettől még mindketten szeretik az Újpestet. Mindössze annyi történt, hogy Kovács Péter a jövőben kevesebb terhet szeretne vállalni a klub működtetéséből.”
Viszont az ő „visszavonulásának” eredményeként anyagi gondokról lehet hallani a lilák háza tájáról. Ennek valóságtartalmát támasztja alá Sándor György eladása, akivel ráadásul egyik legnagyobb riválisukat erősítették. A válogatott középpályás mellett szintén távozott a brazil Jucemar, aki hazájába tért vissza, valamint Lambulics és Simon Attila, akik Kecskeméten kötöttek ki. Igaz azonban, hogy sikerült megtartaniuk legpiacképesebb játékosukat, a Celticnél, a Feyenoordnál és a Brann Bergennél is tesztelt Korcsmár Zsoltot, illetve a felkészülés kezdetekor még több klub által „támadott” Vermest, Vaskót, Pollákot és Kabátot, valamint az önszántából távozni kívánó Dudicsot is. Sokáig úgy tűnt, csak távozók lesznek a liláknál, de az átigazolási időszak utolsó napjaiban, „last minute” sikerült néhány játékost magukhoz csábítani. Hogy aztán a Bresciától épp a mellőzése miatt fél évre kölcsönbe az Újpesthez igazoló, U20-as vb-bronzérmes Varga Roland, és a Viditől igazolt, de az ősszel mindössze öt percet kapó Demjén Gábor, és a két fiatal, Szokol Zsolt és az angol Gary Martin milyen erősítést jelent, csak a tavasz ad majd választ. Az Újpest legnagyobb fogása azonban alighanem az a Dusan Vasziljevics, aki korábban már a Kaposvárban bizonyította, olyan légiós, akit érdemes foglalkoztatni. Az igazolások ellenére, azért tűnik nehéz küldetésnek a lila-fehérek által hangoztatott célkitűzés, a bajnoki arany megszerzése, mert a kezdőcsapat ugyan erős, de sérülések és eltiltások esetén igencsak gondban lehetnek, ugyanis a Videoton, Debrecen kettőshöz képest igencsak szűkős az újpesti keret. Ami viszont örömet szerzett az újpesti szimpatizánsoknak, hogy a nem túl nagy népszerűségnek örvendő Sallói István lemondott a sportigazgatói posztról, és helyét a korábbi közönség kedvenc, de a Megyeri útról néhány éve nem túl elegánsan eltanácsolt Kovács Zoltán vette át.
A zalaegerszegiek a változatlanság varázsában bíznak, hiszen a keretben – az NB I-ben egyedüli csapatként – nem történt változás az őszihez képest. Az őszi szezon második felére Csank János keze munkája nyomán összeálló kék-fehérek ráadásul meg tudták tartani a góllövőlista éllovasát, a 11 gólos lett Artjoms Rudnevset, így bizakodva tekinthetnek a tavaszi idény elé.
Az ETO-nál viszont továbbra is a külföldi játékosokban bíznak elsősorban, igaz, mint hangoztatják, ennek nem szakmai, hanem anyagi okai vannak. Már az őszi idényben is a győriek foglalkoztatták a legtöbb külföldi munkaerőt, és ezt a kontingenst bővítették további hat külhoni szerencselovaggal, így a 31 fős keretből – ideszámítva a magyar nevű, de külföldön születőket is – 25-en légiósok! (Így a kisalföldiek méltán pályázhatnak a magyar Arsenal megnevezésre, persze kicsiben. Nagyon kicsiben…) Eközben pedig lemondtak például a 2008/09-es szezon gólkirályától, Bajzát Pétertől, valamint az egyiptomi U20-as világbajnokságon bronzérmet szerző Dudás Ádámtól és Zámbó Bencétől…
Az MTK az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően ismét elveszítette két kulcsemberét, a Videoton által leigazolt, az ősszel a kék-fehérek színeiben 9 gólig jutó Lencsét, valamint az 5 gólt jegyző, U20-as vb-bronzérmes Gosztonyi Andrást, aki az olasz Bariban folytatja ígéretesen induló karrierjét. Kölcsönben fél évre visszatért a Hungária kőrútra a Polonia Varsó kötelékébe tartozó Kulcsár Tamás, és szinte az utolsó pillanatban érkezett a Vasastól, az átigazolását bizalomvesztéssel indokoló, és így a piros-kékeknek búcsút intő Lázok János. A kék-fehérek két kapust is igazoltak a télen, ami viszont tőlük szokatlan, hogy egyikük légiós, nevezetesen a Videotontól kölcsönbe érkező Nenad Filipovics. Emellett a kékek továbbra is bátran építenek az agárdi Sándor Károly Akadémia kifogyhatatlan „kincsesbányájára”, no meg a hosszantartó sérüléséből felépülő, és a felkészülési meccseken 8 gólt termelő Pál András jó formájának a megőrzésében is bíznak. Ha ehhez még hozzátesszük Garami József remek munkáját, és azt, hogy a csapat ékköve, Kanta József is hamarosan visszatérhet a kék-fehérek kezdőjébe, nem megalapozatlan az MTK bronzéremre vonatkozó törekvése.
Az élcsoportot követő derékhadat alighanem a Ferencváros, Pápa, Kaposvár, Paks, Kecskemét, Haladás hatos-fogat alkotja majd. Az FTC – kölcsönben, vagy végleg – megvált jó néhány játékosától. Ezek közé tartozott a nem is olyan régen még megváltónak igazolt angol különítmény, az Ashmore, Lowton, Wedgbury, Robertson négyes. Helyükre minden csapatrészbe igazoltak a zöld-fehérek. Érkezett – szintén a szigetországból – az előkészületi meccseken igen gólerősnek bizonyuló Elding, az északír válogatott Doherty, és a védelem mindkét oldalán bevethető Stockley. Szintén a hátsó alakzatot erősítendő leigazolták a szerb Tutoricsot, és végleg megvették a máltai válogatott kapust, Habert is. Szintén a zöld-fehérek labdarúgója lett, a máris a „Máltai sólyom” becenevet elnyerő – a magyar válogatottal, de főként annak akkori szövetségi kapitányával, Bozsik Péterrel 2006 őszén igencsak kibabráló – máltai támadó, Andre Schembri. De a legnagyobb fogás alighanem a tizenkétszeres magyar válogatott Csizmadia Csaba megszerzése volt. A keret változásai mellett, a kispadot a változatlanság jellemzi, hiszen megerősítették posztján az ősszel „beugró” Craig Shortot, aki ugyan híján van az MLSZ által megkövetelt legmagasabb, pro-licences edzői képesítésnek, de ez a legkevésbé sem hatotta meg a zöld-fehérek elöljáróit. (A rajt előtt három nappal az MLSZ megerősítette korábbi állásfoglalását, mely szerint Short nem ülhet le a kispadra, mivel kiderült, Angliában nem nyert felvételt a nyáron induló pro-licences edzői képzésre. Így a Fradi vezetői fejvesztve próbálták megtalálni a kispadra ültethető, megfelelő papírokkal bíró „bábot”. Örömmel jelentem, Tuboly Frigyes személyében sikerült.) Short egyébként Ron Reid személyében rutinos szakembert kapott maga mellé segítőnek, de hasonló okok miatt ő sem ülhet le a kispadra. A Fradi élcsoport mögé való felzárkózásának reménye, a játékstílus megváltoztatásának szándékából fakad, hiszen az ősszel látott „ívelgetős” focit, a „passzolós”, a labdát a földön tartó stílus váltja fel. Ennek hatékonyságára majd a tavaszi eredmények adnak választ.
A pápaiaknál szintén nem volt különösebb játékos mozgás, az ősszel összeállt, az őszinte támadójátékot felvállaló csapat alighanem a tavasszal is okoz majd egy-két meglepetést, de játékstílusából adódóan váratlan vereségekbe is beleszaladhat.
A Kaposvár – ahogy azt az elmúlt években már megszokhattuk – ismét elveszítette legértékesebb játékosát, a 10 gólos Nemanja Nikolicsot, igaz, visszacsábította magához a rosszul sikerült debreceni kitérőt követően Oláh Lórántot. Szintén Kaposváron folytatja az ősszel az NB II-es Kaposvölgye színeiben 8 gólig jutó nigériai Egejuru Goslove is.
A Paks vezetőedzője, Gellei Imre a tudatos csapatépítés híve, ennek szellemében csak a hiányposztokra igazolt a télen. Így került az atomvárosiakhoz a volt ferencvárosi Bartha László, az ős-paksi Vayer Gábor, vagy éppen Völgyi Dániel az ETO-tól, és B.Tóth Balázs a Vasastól.
A Kecskemét elveszítette a közönség egyik kedvencét, a Janika becenévre hallgató Yannickot, az érkezési oldalon pedig többnyire kölcsönből visszakerült futballisták találhatóak. No meg persze az MTK-tól kölcsönvett Bori Gábor, aki újpesti játékosként a Fradi sérelmére elkövetett sálégetésben találtatott bűnösnek, így zöld-fehér helyett lila-fehér szerelés viselésére ítéltetett. Szintén nem kell lecserélnie lila színű ruhatárát a fővárosi liláktól érkező Simon Attilának és Mladen Lambulicsnak, és nevével ellentétben Csertői Aurél régi ismerőse, Vörös Péter is lilában játszhat a tavasszal. Kapusposztra pedig kikölcsönözték a Fraditól Holczer Ádámot.
A téli átigazolási szezon legnagyobb durranása Szombathelyen szólt, ahová visszatért a vasi megyeszékhely „Cucu-ja”, a Hull Citytől nyárig kölcsönkapott, 30-szoros magyar válogatott, Halmosi Péter. Ugyancsak erősítésnek számít Sipos Norbert hazatalálása Ciprusról, és az országjárásának következő állomásaként Szombathelyre „cuccoló” Bogdanovics érkezése.
Róth Antal vezetőedző a játékosállomány összetételéhez igazodva egy új, 4-2-3-1-es játékszisztémát gyakoroltatott be játékosaival a téli szünetben. Ennek alighanem az volt az oka, hogy a szombathelyiek meglehetősen sok gólt kaptak az ősszel. A két védekező középpályás egyidejű szerepeltetésével viszont stabilabbá válhat a zöld-fehérek védekezése. Vélhetően szintén a védekezés masszívabbá tételét célozandó, a veterán Kuttor Attila – a téli felkészülési mérkőzések alapján – elveszítette kezdőcsapatbeli tagságát, helyét pedig a fiatal Lengyel Dániel veheti át. A három támadó szellemű középpályás pályára küldésével pedig lehetővé válik, hogy akár a Sipos, Bogdanovics, Halmosi hármas mindegyike a kezdőcsapat tagja legyen. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy Kenesei Krisztián felépülésével egy igen gólérzékeny támadó kerülhet az előretolt ék szerepkörébe, a vasi drukkerek reménykedhetnek egy a 2008/09-es szezont idéző tavaszi menetelésben.
A kiesés elkerülése lehet a célja a Vasasnak, amely úgy tűnt, új tulajdonost „kap” a télen, egy svájci-olasz cégcsoport képében. A szóbeli egyezség ugyan már decemberben megköttetett, ennek ellenére az adásvétel elmaradt. A „befektetők”, – akik grandiózus tervekkel léptek színre, többek között az élcsoport mögé való felzárkózást célul kitűzve – hivatkozván a labdarúgócsapat átvilágításának szükségességére, több alkalommal is módosították a szerződések szignálásának az időpontját, amelyet harmadszorra már nem tolerált a Vasas vezérkara, és elállt a „zsíros” üzlettől. Ráadásul színre lépésükkor azonnal, „az új seprő jól seper” elméletét követve kipenderítették – a rendelkezésére álló állományt tekintve – igen eredményesen, és a klubért alázattal dolgozó Mészöly Gézát. Helyére természetesen honfitársukat, az ismeretlenség homályából előtűnő Giovanni Dellacasát ültették, akinek vezetésével hat meccsen át volt gólképtelen a csapat. Mindezt nem tétmeccseken „produkálták” a piros-kékek, hanem „mezei” edzőmeccseken… Ráadásul nemcsak a vezetői bársonyszékbe nem sikerült megtalálni a megfelelő embert, de – finoman fogalmazva – a csapat megerősítése sem sikerült tökéletesen. Érkezett a két éve önmagát buzgón kereső – de nemigen találó – Hrepka Ádám, és a helyét szintén nehezen találó Majoros Árpád, valamint egy szerb és egy algériai légiós. Hogy lesz ebből felzárkózás?
Kísérteties a hasonlóság a Honvédnál is, ahol ugyancsak a felzárkózásra való igény a legerősebb, de a téli „erősítést”, és az edzőmeccsek eredményeit, valamint az azokon mutatott játékot látva, ez hiú ábrándnak tűnik. Ennek alátámasztására csupán egy adat: a befejező csatárnak szerződtetett német-olasz Vaccaro, egyetlen gólt sem szerzett a felkészülési meccseken…
A Diósgyőr régi-új szakvezetővel, Tornyi Barnabással a kispadon igyekszik elkerülni a kieső helyről, a miskolciak igazolásai viszont – a neveket tekintve – nagyobb eséllyel kecsegtetnek a célok megvalósulását illetően, mint az előbbiekben említett fővárosiak csapatok esetében. A borsodiak leigazolták többek között a Bajzát, Zámbó, Brnovics, Supics négyest az ETO-tól, valamint a korábban több NB I-es klubot is megjárt Somorjait, és Dobost. Szintén Miskolcon folytatja az angol Rohan Ricketts, aki korábban többek között játszott az Arsenal, és a Tottenham színeiben is. Emellett sikerült megtartaniuk az U20-as vb-n bronzérmet nyerő Balajti Ádám, Takács Péter duót.
A Nyíregyháza, rossz szokásához híven ismét „sort” cserélt, csaknem tucatnyian távoztak, és tízen érkeztek, köztük „jó nevű” francia-algériai, brazil-olasz, észt, kazah, szlovák, szerb és még ki tudja hány nemzet fiai. Látva a nyírségiek téli edzőmeccseinek eredménysorát, a nagybevásárlás inkább a globális egyesülés központi székhelyévé, mintsem az első osztály oszlopos fellegvárává teszi Nyíregyházát…
Pénteken tehát eldördül a startpisztoly, és kezdetét veszi az agyonszidott, sokszor elátkozott, de mégis sokak által annyira várt magyar bajnoki pontvadászat. Ismerjük a mondást: kicsi, savanyú, de legalább a miénk.