José Eulogio Aranguren ízig-vérig „madridista” volt (89 életévéből 86-ot a Real Madrid tagjaként élt le, amelynek két éves korában, 1923-ban lett „pártolója") és családja is ezer szállal kötődött a fővárosi egyesülethez: nagybátyja, Sotero és apja, Eulogio is annak a Real Madridnak az alkalmazásában állt a 20. század első évtizedeiben, amely 1917-ben megnyerte a spanyol kupát.
Aranguren tehát már korán megfertőződött a „madridizmussal”, amelynek eszmeiségét nemcsak képviselte, hanem saját maga is alakította, gazdagította. Sikeres aláírásgyűjtésének hatására állították fel ugyanis azt a bronzszobrot, amely ma a madridi öltöző kijáratánál található.
Aranguren 2009. október 22-én, elődje, a címet addig büszkén viselő Félix Pérez Álvarez halálát követően örökölte meg a „socio numero uno”, azaz az első számú „pártolói tag” megtisztelő titulusát. Tagja volt a híres Százak Klubjának („el Club de los Cien”), amely, mint neve is mutatja, az egyesület első száz pártolói tagját tömöríti magába. Munkásságáért és hűségéért több elismerésben részesült: az ezüst, az arany és a gyémánt kitüntetéseket 25, 50 és 60 éves „szolgálata” után vehette át.
(forrás: As)
